Cô Nga

10.17.

Tegnap este óta esik az eső, nem mintha bánnánk, így legalább felfrissül egy kicsit a levegő, hiszen már két hete nem esett.

cô Nga

Ma is mentünk suliba, reggelire útközben a szokásos Bánh Mỳ Trứng-ömet, meg plusz energia gyanánt vettem csokis kekszet. Az óra hangulata jól telt, volt kettő szünetünk, így tudtunk beszélgetni a németekkel és Kim-mel, a koreai lánnyal (mint kiderült róla, csak 17 éves, így viszont nem értem, hogy lehet itt az egyetemen ilyen fiatalon). Mindenesetre tényleg jó volt a hangulat, egy csomót röhögtünk, ami már igazán rám fért. Az idősebbik tanárnőről, cô Nga-ról is megtudtunk néhány dolgot, köztük, hogy van két lánya, az idősebbik (25 éves) kinn tanul Kaliforniában, a kisebbik (19 éves) pedig itt tanul szintén angolt, cô Nga férje pedig valamelyik minisztériumban dolgozik. Cô Nga egyébként 51 éves, eddig normálisnak tűnik. Azt mondta, hogy egy hónapig foglyuk nyomatni a kiejtést, mert az nagyon fontos (ezt én is megerősítem, igaz nekem egy kicsit uncsi, de mivel nekem sem megy elsőre minden kiejtés, így tényleg jobban jártam, hogy a kezdőkhöz kerültem). Miközben cô Nga a kisebbik lányáról beszélt, az osztályban lévő fiúkra egy kicsit rászállt, előjött belőle a kerítőnői énje, amin elég sokat röhögtünk. Vele egy kicsit mást fogunk majd tanulni, mint ami a könyvben van, ő fog majd hozni nekünk plusz dolgokat, amiket fontosnak tart. Ha minden igaz jövő héten fogunk a családdal kapcsolatos dolgokkal is foglalkozni (de ez nem biztos); szerintem még ő sem döntötte el, mit is akar velünk konkrétan csinálni.

De legalább az óra jó volt. Adott házit is, hogy gyakoroljuk a kiejtést és az új szavakat. 

Sulikezdés (part 2)

10.16.

Ma kiderült, hogy a teljesen kezdő csoportba kerültem Việt-tel, Ági a haladókhoz került. Két tanárnőnk van, cô Nga (ő az idősebb) és cô Thư. Kétnaponta fogják egymást váltani.

A csoportunk 9 fős, köztük megkaptuk a 2 német srácot, Max-ot és Davidot, 2 koreait, egy angolai srácot, egy oroszt, Tatiana-t és egy lengyelt, Ewelina-t. Az első órán a kiejtést gyakoroltuk cô Thư-vel és megkaptuk a tankönyvet, szerencsére ugyanaz a könyv kell, amiből én tanultam, így egy könyv árával több marad a zsebemben. Igaz, most ha ugyanazt fogjuk tanulni, mint amit eddig már vettem, egy kicsit unalmas lesz nekem, de majd tanulok inkább magamtól pluszba. Minden estre a hangulat és a társaság jónak ígérkezik. Rám is fér valamennyi röhögés, mert amióta itt kinn vagyok Vietnamban, semmi sem úgy jön össze, hogy jó lenne. Főleg úgy, hogy otthonról csak rossz híreket kaptam (a részletekbe nem bocsátkozom bele).

Majd meglátjuk mi lesz. Remélem a rossz sorozat után, ami már két hónapja tart, fogunk kapni már valami jót is.

Sulikezdés (part 1)

10.14.

Végre történt előrelépés a sulival kapcsolatban. Ma be kellett menni mindenkinek, útlevéllel együtt 9 órára, ahol össznépi eligazítást kaptunk. Végül is csak annyi történt, hogy kaptuk leírást, hogy mikor lesz majd szünet, maximum 20 %-ot hiányozhatunk össz-vissz egész tanév alatt. Három szint van a csoportoknak, kezdő-középhaladó-haladó. Ma megírtuk a tesztet is, így szerdára ki fog derülni, ki melyik csoportba fog kerülni, az persze egy másik dolog, hogy a kínaiak és mongolok még mindig nem jöttek meg, de remélhetőleg hétvégéig ideérnek (mert már nagyon elegem van, hogy nincs normális net, hogy néhány naponta a kávézóba kell rohangálni, ahhoz, hogy a napi dolgainkat meg tudjuk egyáltalán nézni).

A tanítás a következőképpen fog zajlani: hétfőtől csütörtökig van csak suli, reggel 8-tól fél 12-ig, így a péntek-szombat-vasárnap szabad mindenkinek.

Az eligazító papíron még volt, hogy szervez majd a suli programokat is nekünk, de ez gondolom, majd csak közvetlen az adott program előtt fog kiderülni.

A társaságról annyit, hogy van 2 ember Észak-Koreából, 2 Németországból és 2 Japánból; azt hiszem 5 lengyel, 4-5 cseh, mi 3-an magyarok és vagy 20-22 orosz. A kínaiakat és a mongolokat még nem tudjuk, hányan jönnek.

Hát röviden ennyit a suliról. Talán szerdán már többet fogok tudni, hogy ki s mint hogyan. 

Kiállítás

10.08-09. Kiállítás

Tegnap elmentem ismét a Hoàn Kiêˊm tóhoz, illetve a Vietnami Nemzeti Történelmi Múzeumba (Bảo Tàng Lịch Sử Quốc Gia), ahol Ázsia buddhista kultúrájából volt kiállítás, ami időszakos. Nemcsak kiállítás volt, hanem előtte az adott országok képviselőinek konferencia is (ebben az évben, 2013-ban nagyon sok évforduló van Vietnamban). Nagyon nagy volt a felhajtás, kinn volt több állami tévécsatorna is, interjúkat készítettek, videóztak, meg miegyéb. Ott voltam a megnyitón, de nem maradtam végig, mert így is délután 5 után kezdték, meg különben is, annyi résztvevő volt, hogy a kiállításon csak nyomorogni lehetett volna és annak nem lett volna sok értelme, ha csak 2 percre látom a kiállított műtárgyakat, meg hogy megfulladjak a levegőtlenség miatt. Így másnap (10.09.) visszamentem a múzeumba, és így már nyugisan végig tudtam nézni az „Ázsia – A színes kultúra” című kiállítást (Châu Á - Những sắc màu văn hóa). A műtárgyak, köztük szobrok, dobok, domborművek, Tibet és Mongólia kivételével, egész Kelet, - és Délkelet-Ázsiából érkeztek (India, Nepál, Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Thaiföld, Kína, Korea, Japán, Szingapúr, Malajzia, Indonézia). Voltak köztük számomra már ismerős tárgyak, de azért mégis más testközelből megcsodálni a műremekeket, mint a tévéből értesülni róluk. Nekem nagyon tetszett, hogy egy kis ízelítőt nyerhettem Ázsiának amúgy is óriási buddhista kultúrájából.

Dongsoni dob

A tegnapi nappal kapcsolatban még annyit, hogy mielőtt még a kiállítás megnyitójára mentem volna, elidőztem még a Hoàn Kiêˊm tónál a padon egy kicsit. Hát nem megtaláltak az angoljukat gyakorló vietnamiak? Ketten voltak, egymást váltották. Mindketten a Thang Long egyetemtől voltak. Az első sráccal kb. 25-30 percet dumáltunk, igyekezett kifejezni magát, de sokszor gyorsan és hirtelen akarta kimondani a mondatokat, így voltak vicces pillanatok. Nem mintha az én angoltudásom tökéletes lenne, de legalább valamit tudtam dumálni vele. Miután elköszönt, nem kellett 5 perc és jött a következő. Mint kiderült ő már idősebb volt nálam, egy 31 éves apuka, aki számítástechnikával foglalkozik és a sulink közelében lakik. Van neki egy 28 éves felesége, aki mint mondta, jól tud angolul, viszont vele nem igazán beszél otthon angolul, és van egy közös 3 éves kisfiúk. Kedves volt Việt Tung, mert így hívják. Vele majdnem 80 percet beszéltünk. Ahogy észrevettem írni jól tud angolul, a kiejtéssel és a szókincsével van egy kis hiányosság (pont, mint nálam). Kérdeztem tőle, hogy buddhista-e és, hogy tartja-e, erre igennel válaszolt, mondtam, hogy én is érdeklődöm a vallás iránt, meg hogy vega vagyok és nem eszem húst, arra egy kicsit fintorgott, mert mint mondta, attól még hogy buddhista, hús nélkül nem tudna élni. Miközben beszélgettünk a tónál, megkérdezte, hogy ettem-e már fagyit, én meg mondtam, hogy nem, így felajánlotta, hogy menjünk fagyizni. Volt olyan kedves, hogy meghívott rá. Mondta, ha kell, esetleg valami szóljak. Telefonszámot is cseréltünk, lehet, hogy a hétvégén összefutunk beszélgetni, de én nem fűzök túl sok reményt hozzá, meg azért tartózkodok is egy kicsit. 

Futónap

10.06. Futónap

Mint ahogy a tegnapi bejegyzés végén említettem, a mai napon futóverseny volt. Mint kiderült nemcsak egyetemisták futottak, köztük Ági és Việt, hanem más külföldiek (főként oroszok, mongolok, angol nyelvűek) is. A megrendezett futás a békéért volt, azt az állam rendezte, így el tudjátok képzelni mi volt ott. 6-ra kellett átmenni a B7-es kolihoz (ahol legelőször laktunk), ott volt a gyülekező. Mindenki futó kapott vizet, szójatejet, valami sütifélét és ráadásként 50,000 Đồng-ot. Jókedvűen indult ez az egész buli, busszal vittek ki minket a Hoàn Kiêˊm tóhoz (én, mint csak szurkolótábor és fotós voltam jelen). Mikor megjöttünk, láttuk, hogy körbe volt vonva kordonnal a környék, ami forgalomeltereléssel is járt. Miközben gyalogoltunk a cél felé (mert a környező utcában tudott csak a busz leparkolni), „megcsodálhattuk” a reggeli tömeget, ami „sportemberekből” állt, mivel mindenki a reggeli kis edzését végezte. Volt, aki tollasozott, dekázott, zenés táncoltak, társas táncoltak, valami kis tai chi-féle vagy csak nyújtottak. Aztán elértük a célt, ahol fel voltak sorakozva, hogy honnan, melyik iskolából vagy egyébként jöttek a futók; természetesen a vietnami mi iskolánknak is volt külön kijelölt kis helye, ahova felsorakoztunk. Mindeközben persze mindenki fényképezett, kamerázott, köztük a vietnami tévé is nagyban nyomta. Minket is, mint fehér embereket lefotóztak, Ági és Việt kis vietnami zászlóval „pózolt” a fényképész bácsinak, aki igencsak vigyorgott ránk, majd csinált hármunkról is egy közös képet. Viszont volt egy másik hapsi, mialatt én nagyban fényképeztem a tömeget, szabályosan az arcomba fényképezett. Az ünnepség részéről annyi, hogy kinn volt a katonai vagy rendőri (nem tudom) zenekar, illetve biztosítva volt a helyszín is szerintem katona-félékkel, mert mindegyik sötétzöld egyenruhában volt. 
Közben a színpadon mondták vietnamiul és angolul a szöveget, amire persze alig figyelt valaki, mi se hozzáteszem. Mi addig nagyon jól elszórakoztunk, eldumálgattunk meg röhögtünk egy csomót, meg persze dünnyögtünk, hogy minek kellett olyan korán kelni, mikor 8 óra előtt úgyse kezdődik a futás (ami így is volt). Nagy nehezen aztán befejezték a szövegelést a színpadon, így kezdődhetett a futóverseny. Ahogy néztem a létszámot tekintve, kb. 250-300 ember vett részt, legalábbis a sorszámok mutatói alapján. Négy csoport volt, 2, ami vegyes (amolyan kezdők és az iskoláktól való srácok), meg volt 2 sportolói kategória. A futást rendőrkocsi és motorosok vezették végig a tó körül, illetve, mint minden nagyobb rendezvénynél mentőautók is voltak a tónál. Az első két kategória győztese egy mongol lány lett, aki a B7-es koliban lakik (ott van a legtöbb mongol). 
Ági és Việt végigfutották a távot, a lányoknak viszont csak egy kört kellett futni, míg a fiúknak kettőt (persze nem mindenki tartotta be, de Việt ezt becsületesen végigfutotta elég jó idő alatt). Végül is jól sikerült ez a futásos dolog, Ági és Việt gazdagodtak a bejegyzés elején felsoroltakkal, végigfutották a távot, én pedig szurkoltam nekik és tudtam fényképeket készíteni. Visszafelé a kisbuszban egy kicsit zsufi volt, mert még néhány mongol lány (akik ugyanúgy nem futottak, mint én, hanem csak szurkoltak) is visszajött velünk a kolihoz. De így is élvezetes volt az út. Az a lényeg, hogy jól szórakoztunk.

Hanoi (part 5)

10.05.

Nagykövetek pagodája

Trấn Quốc pagoda

Reggel gyorsan bedobtam egy Bánh Mỳ Trứng-öt (tojásrántottás szendvics), majd a 31-es busszal a belváros felé vettem az irányt. Legelső megállóm a Nagykövetek pagodája (Quán Sứ) volt (ezt viszont csak kívülről szemléltem meg, mert még korán voltam nyitáshoz képest, de azért kívülről is jól néz ki). Majd elsétáltam a ismét a hồ Tây-hoz, hogy a múlt héten sikertelen pagodás látogatásom ma végre sikeres legyen. 
És siker, bejutottam. A pagoda előtti részen, ahova egy híd vezet, árusok kínálták portékájukat, köztük a pagodába való föstölőket, buddhista cuccokat, ételt és italt. Itt is sokan voltak, helyiek és turisták egyaránt. 
A pagoda (chùa Trấn Quốc) igen kellemes hely (leszámítva a tömeget). Van az udvarán egy nagy torony-féleség, aminek mind a négy oldalában szintenként Buddha szobrok vannak elhelyezve, és ahogyan haladunk felfelé, úgy csökken a Buddhák mérete. 
Ez a torony kimondottan tetszett. Nagyon sok kisebb szentély van az udvaron, ahol bárki tehet felajánlást, imát, amit meg is tesznek sokan. Az „igazi” pagoda több kisebb szentélyből áll, ahol nemcsak szentek szobrai, hanem halott hozzátartozók képeivel is találkozhat az idelátogató. 
A nagy szentélyrész a pagoda belsejébe nő, mivel a szobrok mérete is elölről hátrafelé lesz nagyobb. Itt is sok felajánlás volt az „oltáron”, többek között felajánlásra szánt „játékpénz”, édességek, gyümölcsök, füstölők. 
Mindeközben mialatt sokan az imádkozást végezték, a pagoda udvarának falán kívül, már majdnem a vízben horgásztak a jóemberek. Külön attrakciónak számítottak, mivel csak keskeny köveken ácsorogtak halászás közben. 

Kijövet a pagodából vettem egy gyümölcsös smoothie-t, majd avval visszafelé haladva a Ly Tự Trọng parkba, megittam a maradék innivalómat. 
Természetesen itt is megtalált íz utcai árus néni, de nem engedtem, hogy vennék bármit is, így szerencsémre elment. 
Kicsit kipihenve a Đồng Xuân piacra mentem, hogy megkérdezzem, mennyibe kerül egy méter anyag, meg úgy egyébként is, hogy körbenézzek. Közben megtaláltam útközben Hanoi egyetlen mecsetét is. 
Utána a Bach Má templomba mentem (đền Bạch Mã). Ez egy kis templom, de szépen ki van alakítva. Itt is (mint minden buddhista templomnál, pagodánál) tele volt aranyozott oszlopokkal, feliratokkal (amik kínai karakterekkel vannak írva), minden piros színű és a bejáratnál van két templomőrző kutya (oroszlán). 
Látnivalók végeztével még megkérdeztem, hogy milyen áron adják az áo dài ruhákat, így információkkal gazdagítva, már meg is van, hogy kinél fogok ruhát venni. 
A meleg és a páratartalom hatására, mivel már megnéztem mindent, amit szerettem volna, és mert eléggé kiszívott a mai időjárás, így úgy döntöttem, hogy hazamegyek. 
Még gyorsan elugrottam a piacra, mikor hazaértem, hogy az ebédre valót megvegyem, majd főzök és pihenek a maradék időben.

A holnapi napról csak annyit, hogy futóverseny lesz, amin Ági és Việt is részt vesz. Remélem majd tudok róla tudósítást adni, hogy milyen volt. 

Ly Tự Trọng park

Ly Tự Trọng

Dong Xuan piac

mecset

Bach Má templom

Bach Má templom

Bach Má templom

Bach Má templom

Hanoi (part 4)

09.28.

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Hosszabb-rövidebb ideig tartó alvás után, a fél 6-6 közötti kelést meg tudom érteni. Köszönhető ez annak, hogy sikerült délután aludnom, este 6 után vacsoráznom, közben még egy újabb 3 tagú szentpétervári lánydelegáció is érkezett a szomszéd szobába, bár nem tudom, hogy ők is benne voltak-e a tegnap este 11-kor kezdődött dajdajnak vagy sem, de mindenesetre a többiek igen jól érezhették magukat. Na mindegy. Így legalább a hajnali ébredésnek köszönhetően, részem volt, hogy lássak egy kicsit a napfelkeltéből, és a jó időre való tekintettel, úgy döntöttem, hogy ismét nyakamba kapom a várost, ahol még nem voltam (ez még mindig csak a töredéke). Mielőtt azonban felkerekedtem volna, elmentem a piacra vásárolni. Ma úgy jött össze, hogy felcseréltem a reggelit az ebéddel. Na szóval, kaja után elmentem a buszhoz, mert nem a szomszédban voltak azok a helyek, amiket mára tűztem célul. Így a térkép segítségével kikerestem a megfelelő járatot, és ezzel el is kezdődött kalandos utazásom.

Irodalom Temploma

Első megállóm az Irodalom Templomába vezetett (), ahol egy gyönyörű pagoda fogadott (tele turistákkal). A megközelítése során, miután a 31-es busz lerakott a Hồ Hoàn Kiêˊm tónál, utána sétáltam vagy 20 percet, mire odaértem. Viszont megérte a séta, mert olyan utcán (Nguyễn Thái Học) mentem végig, ahol a képkeretezők és a galériák fogadták a nagyközönséget. Olyan gyönyörű festmények voltak itt, hogy fájt a szívem, hogy nem tudom elhozni a képeket. Volt itt a tájképen át Hố Chí Mính apánk porté és egész alakos festményein az arany kínai írásjegyekig minden (csak győzze az ember szemmel és pénzzel, ha netán úgy döntene, hogy beruház itt festményre). A templom történetével kapcsolatban majd keresek hozzá anyagot. Ha jól szűrtem le a lényeget a templommal kapcsolatban, legalábbis amit a látottakból tudok levonni, itt az írásbeliségre és a hozzá tartozó irodalommal foglalkoztak. Nagyra becsülték Konfuciust. Sajnos, mint a legtöbb turistalátványosság, ami kis helyen terül el, itt is kellett belépőt fizetni (szerencsémre a mai nap, szinte mindenhol elfogadták a nemzetközi diákigazolványom, így vagy fél áron vagy csak egy kicsit, de kevesebbért az eredeti árhoz képest tudtam bejutni), ha jól emlékszem 10,000 Đồng volt diákkal. Elsőre, ahogy belép az ember a templom kertjébe, egy két oldalról szegélyezett kis sétányfélére teszi először a lábát. Két oldalról körbeveszi a sétányt két virágágyás és két kisebb elkerített tavacska. Ezen a helyen, ahol csak tehetik, az írásokat is virágokból rakják ki a kertben, színekkel elválasztva a szöveget a háttértől (nagyon frappáns megoldás). 

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Irodalom Temploma

Átkelve a következő kapun, beérünk a híres mesterek „terére” (Thái Học), ahol a mesterek „sírkövein” és előttük idézetek vannak. Természetesen mint minden turisztikai látnivaló mellől a souvenir shop sem maradhat ki (itt volt 3 is). Majd elfelejtettem. Ez a hely kiváló magazinokba való fotózáshoz, legalábbis sok fotós volt kinn, akik az áo dài-ba öltözött fiatal lányokat fényképezték. Az udvarról végül már tényleg a templom részbe lépve, elénk tárul a nagymester, Lý Thánh Tông szobra látható, az emeleten még 3 van belőle. A templom első részében volt egy kis zenei „koncert”, igen kellemes volt. Az udvar hátsó részében volt még egy bazi nagy, én gong és dob közé tenném, dob-féleség.

Miután befejeztem az Irodalom Templomában tett látogatásom, folytatva utamat a Vietnami Katonai Történelmi Múzeumba (Bảo Thàng Lịch Sử Quân Sử Việt Nam). Pont a múzeum előtt van egy Lenin-szobor (V.I. Lȇ-Nin), amit nem hagyhattam ki, hogy le ne kapjam egy fotó erejéig. A múzeum a Điện Biȇn Phú utcán található, ez az utca egészen a Hố Chí Mính mauzóleumig ér. 

Vietnami Katonai Történelmi Múzeum

Vietnami Katonai Történelmi Múzeum

A múzeumra visszatérve, a belépő diáknak 20,000 Đồng, ezenfelül, ha szeretnénk fotózni odabenn, az további 20,000 Đồng-ba fáj az embernek, de szerintem megéri, főleg annak, aki odavan a háborús dolgokért, ezen belül is a hadigépezetekre. Én mindenesetre nagyon élveztem az itt eltöltött időt. 
Itt az udvaron található még a Zászló torony, ahova fel lehet menni és ahol igen jó kilátás nyílik a gépekre az udvaron. A járgányokról: van itt T48B tankon keresztül a 105 mm-es ágyútól az AD-6-os Skyraiderig. 
A múzeumban még van egy tárlat Vietnam katonai történelméről 1954-1968 közötti időszakról.

Múzeumi látogatásom végeztével, az elnöki palota irányába vettem utam, ami a Hố Chí Mính mauzóleum mellett a Hoàng Văn Thu és a Hùng Vuong utca találkozásánál található. Szép nagy sárga épület, nagy kerttel és persze nem lehet bemenni. Így marad a kapun kívüli fotózás. Elsétálva a palota mellet, volt olyan épület, ami nagyon megtetszett, de sajnos a környékét ügyelő katona nem engedte, hogy fényképezzek. 

Felszabadulás tér

Elnöki palota

Felszabadulás tér

Egyébként a katonai múzeum és a Hố Chí Mính mauzóleum közti kb. 10-15 utca által határolt részen van a legtöbb követség és konzulátus (a magyar konzulátus nem itt van, hanem a Nyugati-tónál, a hồ Tây-nál).

Tovább gyalogolva elértem végül a Nyugati-tóhoz (hồ Tây), ami, hogy hogy is fogalmazzak szépen, batár nagy, majdhogy nem egy Velencei-tó, aminek a partján szívesen horgásznak. Elég szép mennyiségű halat fogott némely férfi. Az út egyik oldalán van a hồ Tây, míg a másikon pedig hồ Trúc Bạch. Mielőtt tovább mentem volna a tóhoz, bementem a mellette álló đền Quan Thánh pagodába. Itt is kellett belépőt fizetni (10,000 Đồng). Folytatva az utat, ennél a tónál, mármint a hồ Tây-nál van egy pagoda, ahova sajnos nem tudtam bejutni, mert a délutáni nyitás előtt egy órával voltam ott, de ami késik, az nem múlik. A mai napra még volt egy úti célom, amit szerettem volna megnézni, mégpedig a Long Bien hidat (ga Long Biȇn), ami egy igen régi vasúti híd, de még a mai napig működik és használják.

Miután megnéztem mindent, amit szerettem volna (egy kivételével), hazafelé vettem utam. Megkerestem a megfelelő buszt, ami pont a koli sarkán tesz le, így gyorsan és kényelmesen értem vissza a szállásra. Csak azt a nyamvadt légkondit ne nyomatnák annyira a buszon.

Azt hiszem a mai nap sem telt el feleslegesen, gazdagodtam sok új élménnyel, képpel és kellőképpen el is fáradtam.

Quan Thánh pagoda

Ho Tay

Long Bien híd