2014. január 11., szombat

Röhögés

01.09.
David
A suliban annyira gyorsan haladunk, hogy már elkezdtük a 14. leckét (az egész könyv 24 leckés), így a jövő héten várható vizsgán már 10 leckéből írunk, kissé húzós, de majd megoldjuk.
Cô Nga-val vettük az olvasás, a hangsúlyok miatt és új szavak is előtérbe kerültek. A nyelvtant annyira nem vettük, mert előző nap, azt már cô Thư-vel megbeszéltük. Így olvastunk a lakásról, majd a szöveg alapján el kellett mondani a saját lakásunkat, házunkat. Mindenki elmondta a sajátját, ami jó gyakorlat volt, jó volt a hangulat.
Hong, David, Viet
A szünetben megint ment a hülyeség német kezdeményezésre (szokás szerint). Közben Jong (aki anno velünk kezdte, csak átment Ági csoportjába) benézett hozzánk, hogy mégis mi újság nálunk. David-dal elkezdtek dumálni, egyszer felhozták a vietnami, majd a spanyol és francia szavakat, kisebb-nagyobb sikerek követték egymást. Mi meg csak Hong-gal röhögtünk.
Hong, Viet
A következő szünetben meg rákezdtek a németek macskahangon a különféle betétdalokat nyávogni, köztük a Star Wars-t. Plusz a táblára felkerültek a különféle nyelveken kiadott macskahang, a „miáu”. Jót szórakoztunk az egészen.
Majd David elkezdett tanárosdit játszani, főleg a betűzésre ment rá, meg Kim is mondott neki szavakat, hogy írja le betűként, hátha nem tudja valamelyik szót leírni helyesen David. Persze az előadásmód nem maradt el. Azután meg Max-szal elkezdtek csak random röhögő görcsöt „előállítani”, mi meg már fogtuk a hasunkat, és csak röhögtünk velük együtt.
David

Vagyis a mai nap sem telt el röhögés nélkül.




Max

Royal City

01.04.
földszint
Ágival megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni egy nemrég (pár éve) nyílt plázát, a Royal City Mega Mall-t. Motorral körülbelül 20 perc a kolitól. Elég nagy volt a forgalom, de sikeresen odaértünk. A bejárati kanyarnál leintettek minket, hogy parkoljunk le, mire megkérdeztük mennyibe kerül, válasz: 20,000 Đồng (anyád, még mit nem). Madárnak akartak minket nézni, mire ott hagytuk a fószert és megkérdeztük a közelben lévő walkie-talkie-val őrködő urat, hogy hol tudunk parkolni, mire megmutatta merre menjünk tovább, mi meg követtük a mutatott irányba haladó motorokat.
1. emelet
Végül megtaláltuk a plázához tartozó mélygarázst, ahol 2,000 Đồng volt a parkolási díj, ez azért mindjárt más.
Az épület maga a boltokkal a föld alá épült, mert a felszínen vannak a, szerintem 100 emeletes lakások (elég borsos árral), meg egy nagy tér hatalmas európai (főleg francia) stílusú szobrokkal.
A plázában található a megszámlálhatatlan üzlet, drágábbnál drágábbak és márkásabbnál márkásabbak. Ezenkívül szintenként, ami ha jól rémlik 5 volt, mindegyiken étterem vagy kávézó, nem úgy, mint otthon, hogy csak egy szinten vannak a kajáldák. Olyan fényűzés van, amit nemhogy otthon, de még Európában is nagyon ritkán találni.
Ági vett magának szendvicset, én meg addig elmentem a mosdóba. Hát mit is mondjak, tisztaság mindenek felett. Az otthoniak eláshatják magukat.
Paris Baguette Cafe
Miután mindketten végeztük, közösen elindultunk, hogy felfedezzük a komplexumot, mivel ez korántsem egy megszokott pláza, amihez hozzá van szokva az európai ember.
Van itt korcsolyapálya, és meglepetésemre még vízi csúszda élménypark is. Nagyon durva az egész hely.

Igaz nem voltunk többet a plázában, mert egyszerűen akkora, hogy egy egész nap kellene ahhoz, hogy egyáltalán végigjárja az ember az egészet, arról nem is szólva, hogy két épületből áll. Meg egyébként is ez a nagy fényűzés számomra taszító. Így közös beleegyezés alapján inkább elindultunk haza.
koripálya


felszínen a tér

fényűzés

tér

mint Európa

Újév másnapja

01.02.
David és Hong
David
Max és Kim
én
Ma már sajnos kellett menni suli, két osztály teljesen üres volt, a többiben is csak alig néhány lélek volt. Mi persze rendesen ott voltunk, a keménymag: Hong, Kim, én és a három fiú. A németeknek közben sikerült beszerezniük meleg kabátot, David kapucnija konkrétan olyan volt, mint egy eszkimóé. Mondjuk el is kélt a mai nap a melegebb öltözék, mert nem volt több 10-15 foknál, ami az utóbbi 25-27 fokos napsütéshez képest hidegnek bizonyult.
A hangulat jó volt, tanultunk a szünetben meg ment az ökörködés. David-nak kölcsönadtam a fülmelegítőm, ő meg magára húzta a kapucniját és egy az egyben úgy nézett ki, mint az előbb említett eszkimó.

Hong egy kicsit fáradt volt, így ő szünetben csak a padját támasztotta fejjel. Próbált aludni, de hát az ökörködés közben nem sok esélye volt rá. Azért megpróbálkozott az alvással.
Hong próbál aludni