Nha Trang biciklivel képek

Nha Trang biciklivel

04.19.

Jól indult a nap, reggeliztem a 9. emeleten, ahonnan rálátni a tengerre, és reggel fél 8 után a verőfényes napsütés jóvoltából már volt vagy 25-27 fok. Ez a pozitív töltés pedig már nagyon kellett.

Reggeli után béreltem itt a hotelben biciklit, amivel könnyedén be tudtam járni a várost. Jó, hogy volt a canga elején kiskosár, mert így bele tudtam rakni a kistáskámat meg a térképet, így nem kellett azzal szórakoznom, hogy a térképet minden saroknál előkotorjam a táska aljáról.

Forgalom már volt, de azért jó tempóban tudtam haladni. A nap elég erősen tűz itten, így sikeresen le is pirultam annak rendje és módja szerint, így délután muszáj volt Panthenol-t vennem.

Az első célpontom a Long Son pagoda volt, ami arról nevezetes, hogy egy 79 méteres, hófehér Buddha szobor van a hegyen, illetve van még egy hatalmas fekvő Buddha is itt, ami a Thaiföldön találhatóra hasonlít, annyi különbséggel, hogy az itteni Buddha nem aranyból van.

A főbejárata Long Son-nek kínai stílusú, ott belépve pedig már az udvar részen találja magát az ember, ahol tud motorral/biciklivel parkolni. Bejárattal szembe van a pagoda, ahol nagyon szép szobrok és freskók vannak. Magához az óriás Buddhához egy kicsit kell lépcsőzni, de a látványért nagyon is érdemes. Magában a szoborban pedig van egy kis szentély-féleség, ahova szintén be lehet menni. A fekvő Buddha pedig a pagoda és a nagy Buddha közti lépcsősorban található.

Pagodázás után következtek a Po Nagar tornyok, amiket a chamok építettek, ugyanaz a népcsoport, akikről már a My Son-ös utazásom alatt írtam. Pont valamilyen fesztivál volt, mert tele volt helyiekkel, persze inkább chamokkal. amolyan piknikezés volt az egész, meg a tornyokba imádkoztak, felajánlásokat tettek gyümölcsök és füstölők formájában. A nagyobb rendbontások elkerülése végett pedig a hely tele volt rendőrökkel a szó szoros értelmében.

Itt egy picit azért pihiztem, mert már eléggé nagy volt a hőség, pedig 11 előtt járt még az idő, majd visszatekertem a hotelbe, mert nem akartam napszúrást kapni. Így 11-re is visszaértem.

Pihiztem a szálláson, közben meg tévéztem, azt el is ment az idő és már fél kettőre járt, így gondoltam talán már nincs olyan hőség, így újra felpattantam a biciklire.

Elnéztem a katedrálisba (nhà thờ lớn), ami egy kicsit különbözött azoktól, amiket én már láttam, egyszerűbb és nem olyan hivalkodó, mint egyes európai társa.

Majd a Khanh Hoa Múzeumba, ahol főleg mezőgazdasági munkákhoz használt tárgyakat, életképeket mutattak be.

Úgymond ezzel befejeztem a mai napra a kulturális kalandot. Viszont nem ért még véget a nap.

Mivel így is a tengerparti úton kerekeztem, nehogy már pont a homokos tengerpartra, a csillogó kék hullámokhoz. Így kerestem egy jó helyet magamnak, ahonnan gyönyörködni tudtam, miközben a hátamat süttettem a napon. A parton nem voltak túl sokan, legalábbis nem annyian, mint amennyire számítottam. Főleg helyi fiatalok voltak. Mindenesetre nagyon kellemes volt ücsörögni a tengerparton. Fürdeni sajnos nem tudok, de legalább térdig bementem a vízbe.

Végülis ennyi történt ma, holnap folyt. köv.

 

 
 

„Felhők felett ragyog a Nap”

04.18.

Elég nehezen indult a nap, mert nem sikerült kialudnom maga, és a reggeli fényekre már automatikusan felébredek, ami helyi idő szerint fél 6 szokott lenni. Az időjárás is rá tud tenni egy lapáttal az ember közérzetére, igen nyomott volt az idő, magad páratartalommal, ami elég nyomivá tudja tenni az embert.

Eredetileg úgy volt, hogy busszal megyek ki a reptérre, de mivel nem voltam a helyzet magaslatán, így inkább a taxizás mellett döntöttem, igaz más alternatíva nem is volt. Így Ági segített nekem taxit rendelni, amit délután egyre kértünk (és kivételesen negyed órával előbb érkezett a taxis).

Ki a reptérre egy óra volt az út, így mivel koránra hívtuk a taxit, szerencsére jó időben sikerült kiérni. A reptér felé, ahogy mentünk, építik az új szárnyat, épületet, ami szeptemberi megérkezésem óta szinte teljesen felépült, legalábbis maga az épületrész már áll. Az új reptérrészt a vietnamiak építik japán segítséggel.

A várórészen volt mozgás, főleg a Vietnam Airlines részén, azért csak ott, mivel a reptér két részre van osztva: egyik részen a Vietnam Airlines és a külföldre induló légitársaságok vannak, míg a másik részen (ahova nekem is kellett menni, de az is mire kiderült, hogy mit is kell csinálnom, melyik az én gépem) van a VietJet Air, Jetstar, meg egy-két kisebb társaság csekkoló része.

Már voltak kiírva induló gépek, de az enyémet nem találtam. Vagyis inkább Nha Trang neve nem volt feltüntetve, csak a repülőnek a kódja, ami érdekes módon az én gépemnek volt a kódja, csak az úti cél neve meg Cam Ranh volt. Mint kiderült ez lesz a gépem, csak azt nem tudom, hogy miért nem Nha Trang-ot írtak akkor.

Az átvizsgálásnál kár volt annyira paráznom a folyadékok miatt, mert simán bevihettem a fél literes vizemet, nem szóltak miatta, meg a laptopot és a bezacskózott folyadékokat sem kellett kivennem a táskából. Szerencsére nem sipoltam be a detektornál, igaz le is vettem mindent, ami miatt vinnyoghatott volna. Sokan viszont le sem vették az övüket, ők sípoltak, majd kézi detektorral átnézték őket, és ennyi. Nem csináltak belőle nagyobb ügyet.

A váróterem kényelmesen tágas, így a gyerekeknek igen jó játszótérnek bizonyult. Volt hol kirohangálniuk magukat.

Én a nagy semmittevésemben zenét hallgattam, meg kattintgattam egy kicsit, hogy mégis, milyen a kifutópálya, meg a reptér úgy egyébként.

Közben eltelt az idő, és megkezdődött a sorbanállás a repülőhöz. Egy folyosón kellett lemenni, ahol busz várta az utasokat, és vitte a repülőhöz.

Egy kis Airbus géppek mentünk, aminek tele volt reklámmal nyomva az oldala. Sikerült jó széket kapnom, a 14A-t, ami a vészkijáratnál, ablak mellett volt, így nagy volt a helyem és az ablakon keresztül is nézelődhettem.

Pontosan indult a gép, maga a kigördülés és a felszállás a megadott magasságig volt 15 perc. Míg lenn a földön be volt borulva az ég, addig a felhők fölött sütött a nap. Nem hiába mondják, hogy „Felhők felett ragyog a Nap”. Ezzel persze sokkal jobb kedvem lett.

Hanoi-Nha Trang közt 2 óra az út, minden okés volt, már sötétben érkeztünk. Nem volt nagy forgalom a reptéren, de persze a kijáratnál a taxisok már vadászták az utasokat.

Én is ’áldozatul’ estem az egyiknek, de szerencsémre ugyanannyit kért, mint a hanoi. Az itteni sofőr jobban bejött, persze csak vezetési stílusra, mert inkább hasonlított egy pályatévesztett rallyshoz. A reptérről a városba az út igen kacskaringós, és a taxis a kanyarokat is elég versenyzősen vette be, így egy kicsit dülöngéltem a hátsó ülésen, de élveztem az utat.

A hotelig kb. 40 perc az út. Maga a hely eléggé benn van a turista övezetben, így tele van boltokkal és mi egyébbel.

Szobaelfoglalás után kimentem egy kicsit, egyrészt mert már ki akart lyukadni a gyomrom az éhségtől, másrészt meg egy kicsit ismerkedtem a környékkel. Maga a környék nem rossz, de itt, Nha Trang-ban felüdülésként hat számomra, ha angol, német, ázsiai hangot hallok, mivel ezt a helyet már teljesen megszállták az oroszok. Igen, az oroszok. Minden üzlet, étterem, szórakozóhely, bookig office-nál fel van tüntetve a ’kínálat’ cirill betűkkel, és ahogy elhallgattam az utcán járókelőket az árusokkal, sok árus beszéli is az oroszt.

A mai napra ennyit terveztem megosztani, holnap már több minden fog történni, mert nyakamba kapom majd a várost.