Ismerkedés tovább

10.24.

Suli ma is okés volt, annyi különbséggel, hogy tegnap mikor Max és David elkezdték nyomatni nekünk a showder-t, és akkor a koreai srác kiment, mint ahogy előzőleg írtam, na, azóta nem is láttuk a koreait. Az óra jó volt cô Nga-val, ma is énekeltünk, meg tanított nekünk egy rahedli új szót, így lesz majd mit tanulni. Gyakoroltuk a kiejtést is, meg mondta, hogy mikor majd tudunk beszélni már vietnamiul, akkor majd meghív hozzájuk enni és majd ő fog főzni nekünk. Viszont akkor, ha majd ott leszünk, kell majd a férjével és a kisebbik lányával is beszélgetnünk. Most is, mint múltkor, a kerítőnői énje kibújt cô Nga-ból, amin most is röhögtünk egy csomót.

A szünetek is hasonló jó hangulatban teltek, mint tegnap. Kim, Max, David, Việt és jól elvoltunk. Közben még Sota (egy japán srác a legjobb csoportból) is beesett hozzánk, hogy beszélgessen velünk, mert jóban van a srácokkal. Mint kiderült Yokohamából származik. Szóba került még, hogy ki milyen nyelven tud vagy csak tanult, Sota tanult arabul Max-szal egyetemben, így néhány szó erejéig beszéltünk arabul. Max még lettet tanult, David meg spanyolt. Srácok meg megbeszélték, hogy este elmennek a Bia Hôi-ba, ami egy pub-étterem, olyasmi, mint otthon. Kimről annyi derült ki, mivel őt is hívták estére, hogy a szüleivel lakik itt a városban, majdnem 45 percre a sulitól és az apukája hozza mindig, mivel nagyon félti, és este 9 után már nem mehet sehova Kim, vagyis inkább 9-re érjen haza. Meg még annyi, hogy van egy nővére, aki Észak-Koreában nyelvet tanul, így ő most úgymond a szülői felügyelet alól fel van mentve. Minden esetre a srácok ma mennek kocsmázni.

Holnap viszont irány Halong!

Suli és készüljünk Halongra

10.23.

Szerencsére Ági mára jobban lett, így el tudtunk menni a központba, hogy le tudjuk foglalnia szállást és a programokat Halongba. Közben a létszámunk kibővült kettőről négyre, mivel csatlakozott hozzánk még Việt és Nasztja, így 4-en megyünk Halongba.

Péntek reggel 8-kor indulunk busszal Halongba és majd csak vasárnap délután érünk haza. Jó kis kalandnak ígérkezik ez az utazás. Ez az utazás teljes ellátással, idegenvezetővel, programokkal 1,450,000 Đồng, ami ≈ 14,500 HUF (ezt az összeget az ösztöndíjamból tettem félre, így 2 hónap jött ez össze az ösztöndíj feléből). Így még benne is tudtunk maradni a tervezett költségvetésben. Persze az innivalót majd ki kell fizetni külön, meg még amit esetleg ajándékba szánunk, más minden állva van.

Suliban és a csoportunkban ismét változás történt, mivel 2 új embert kaptunk, egy észak-koreai lányt és egy dél-koreai srácot. Közben ment a hülyeség is a szünetben Max és David jóvoltából. Szórakoztattak minket és a fiatalabbik tanárnőt (cô Thư) német dalokkal, meg Max közben még rajztehetségét is megcsillogtatta. Ezt az ökörködést viszont nem bírta a koreai srác, és inkább kiment, aztán már vissza sem jött. Ezen kívül még szó esett a Grimm-testvérekről meg Andersenről. Ehhez már Kim is (Észak-Koreából, ő még velünk van a kezdetek óta) is hozzászólt. A szünetben még David megkínálta Moisest (az angolai srác) meg engem szójatejjel. Igen finom volt a lötty. Max és David ezen kívül igencsak érdeklődtek Việt-tel együtt az alkoholfajták iránt, hogy miket szoktak fogyasztani a vietnamiak. Természetesen az alkohol mellett a kaja is szóba került, köztük a kutya,- és a macskahús, meg a kacsaembrió (trứng vịt lộn). A németek ezen kívül még igencsak nagy érdeklődést mutattak a tiltott kakas,- és kutyaviadalok iránt (ez utóbbi pár sorban említettekért le tudtam volna őket csapni. De hát mit tehetnék, ilyenek és kész). Mellettük legalább nem lehet unatkozni. Kár, hogy februárban már hazamennek. Végül is jól alakult az egész nap. Ez a sok ökörség meg már nagyon rám fért.

Egy nap 2.

10.22.

Elmentem reggel a piacra, hogy vegyek magamnak banánt (chuối). Sikerült is, ahogy számoltam 21 darabot venni, átszámítva ≈ 350 HUF-ért. Na, ezt otthon nem lehet megcsinálni. Így legalább a vitaminforrásom megvan.

A suli nyugis volt. Tanultunk egy dalt, amit majd november 6-án fogunk valószínűleg előadni, mivel ez a fakultás, amin mi külföldiek tanuljuk a vietnamit, ebben az évben 45 éves, és lesz majd valami kis összejövetel erre az alkalomra. Az idősebbik tanárnővel (cô Nga) volt a mai óra, így vele gyakoroltuk az éneket. Ő adta elő először a dallam miatt. Nagyon jó hangja van. Indulhatna tehetségkutatón (ezt persze most pozitív értelemben mondom). Mondta is, hogy fiatal korában sok udvarlója volt.

Ki kell mozdulni

10.21.

Véglegesen elhatároztuk Ágival, hogy ki kell mozdulnunk a városból, így arra a remek elhatározásra jutottunk, hogy elmegyünk a Halong-öbölbe. Az viszont kérdés volt, hogy mennyi időre mennénk. Így ez még kérdés maradt.

A suliban rendesen nyomjuk az ipart, annyi változással, hogy már csak 8-an maradtunk, Yong (az észak-koreai úr) átment a középhaladó csoportba, így Áginak lett a csoporttársa. De a társaságunkat, ezt nem viselte meg annyira. Ezen kívül hétfőn nem volt semmi különös.

Az este viszont nehéz volt. Nehezen tudtunk elaludni, így volt vagy negyed 1, mikor ágyba kerültünk. Lefekvés előtt Ági evett gránátalmát, ami egy picit már erjedt volt, így sajnos meg is lett a hatása Áginál. Sikerült másnapra olyan gyomorrontást kapnia, hogy hajaj.

Ja, még annyi, hogy közben jött 5 kínai csaj, de még jönnek majd, mert valószínűleg mi is fogunk kapni egy kínai szobatársat. De még nem tudjuk, mikor jön a többi. Remélem minél előbb, mert már nagyon kellene a net és a kínaiak nélkül nem lesz.