Futónap

10.06. Futónap

Mint ahogy a tegnapi bejegyzés végén említettem, a mai napon futóverseny volt. Mint kiderült nemcsak egyetemisták futottak, köztük Ági és Việt, hanem más külföldiek (főként oroszok, mongolok, angol nyelvűek) is. A megrendezett futás a békéért volt, azt az állam rendezte, így el tudjátok képzelni mi volt ott. 6-ra kellett átmenni a B7-es kolihoz (ahol legelőször laktunk), ott volt a gyülekező. Mindenki futó kapott vizet, szójatejet, valami sütifélét és ráadásként 50,000 Đồng-ot. Jókedvűen indult ez az egész buli, busszal vittek ki minket a Hoàn Kiêˊm tóhoz (én, mint csak szurkolótábor és fotós voltam jelen). Mikor megjöttünk, láttuk, hogy körbe volt vonva kordonnal a környék, ami forgalomeltereléssel is járt. Miközben gyalogoltunk a cél felé (mert a környező utcában tudott csak a busz leparkolni), „megcsodálhattuk” a reggeli tömeget, ami „sportemberekből” állt, mivel mindenki a reggeli kis edzését végezte. Volt, aki tollasozott, dekázott, zenés táncoltak, társas táncoltak, valami kis tai chi-féle vagy csak nyújtottak. Aztán elértük a célt, ahol fel voltak sorakozva, hogy honnan, melyik iskolából vagy egyébként jöttek a futók; természetesen a vietnami mi iskolánknak is volt külön kijelölt kis helye, ahova felsorakoztunk. Mindeközben persze mindenki fényképezett, kamerázott, köztük a vietnami tévé is nagyban nyomta. Minket is, mint fehér embereket lefotóztak, Ági és Việt kis vietnami zászlóval „pózolt” a fényképész bácsinak, aki igencsak vigyorgott ránk, majd csinált hármunkról is egy közös képet. Viszont volt egy másik hapsi, mialatt én nagyban fényképeztem a tömeget, szabályosan az arcomba fényképezett. Az ünnepség részéről annyi, hogy kinn volt a katonai vagy rendőri (nem tudom) zenekar, illetve biztosítva volt a helyszín is szerintem katona-félékkel, mert mindegyik sötétzöld egyenruhában volt. 
Közben a színpadon mondták vietnamiul és angolul a szöveget, amire persze alig figyelt valaki, mi se hozzáteszem. Mi addig nagyon jól elszórakoztunk, eldumálgattunk meg röhögtünk egy csomót, meg persze dünnyögtünk, hogy minek kellett olyan korán kelni, mikor 8 óra előtt úgyse kezdődik a futás (ami így is volt). Nagy nehezen aztán befejezték a szövegelést a színpadon, így kezdődhetett a futóverseny. Ahogy néztem a létszámot tekintve, kb. 250-300 ember vett részt, legalábbis a sorszámok mutatói alapján. Négy csoport volt, 2, ami vegyes (amolyan kezdők és az iskoláktól való srácok), meg volt 2 sportolói kategória. A futást rendőrkocsi és motorosok vezették végig a tó körül, illetve, mint minden nagyobb rendezvénynél mentőautók is voltak a tónál. Az első két kategória győztese egy mongol lány lett, aki a B7-es koliban lakik (ott van a legtöbb mongol). 
Ági és Việt végigfutották a távot, a lányoknak viszont csak egy kört kellett futni, míg a fiúknak kettőt (persze nem mindenki tartotta be, de Việt ezt becsületesen végigfutotta elég jó idő alatt). Végül is jól sikerült ez a futásos dolog, Ági és Việt gazdagodtak a bejegyzés elején felsoroltakkal, végigfutották a távot, én pedig szurkoltam nekik és tudtam fényképeket készíteni. Visszafelé a kisbuszban egy kicsit zsufi volt, mert még néhány mongol lány (akik ugyanúgy nem futottak, mint én, hanem csak szurkoltak) is visszajött velünk a kolihoz. De így is élvezetes volt az út. Az a lényeg, hogy jól szórakoztunk.