Ebéd

12.26.

Reggel elmentem gyömbérért, mivel érzem, hogy egy kicsit mintha meg lennék fázva, így durván 1 kg gyömbérért fizettem 24,000 Đồng-ot (≈240 HUF).

Utána, fél 10-kor volt a találka, hogy akkor majd együtt megyünk cô Nga-hoz. A tanárnő már nagyban főzött, elmondása szerint már 3 napja készül, hogy megyünk hozzá. A házuk elég egyszerű, nem olyan fényűző, mint ahol eddig voltam. Otthon volt a 19 éves lánya, Phục, aki inkább 15-nél nem néz ki idősebbnek, körbevezetett minket a lakásban, amíg az anyukája készítette nekünk az ebédet. A csoportból csak 4-en voltunk, a három fiú meg én. Nagyon jól beszél angolul és másfél éve tanulja a kínait, igaz ő inkább koreait tanult volna, viszont az iskolájában csak egy koreais csoport van, ami gyorsan betelt. Közben befutott cô Thư , a férje, Hụȇ és a tanárnő egy ismerőse is. A hangulat jó volt, nagyon jól főz a tanárnő. Volt Nem Ran (tavaszi tekercs), Bún és Bánh Cuốn, zöldségek, szószok, leves, joghurt desszertként meg egy kis kocka japán csoki. A fiúk emellé meg valamilyen erős vietnami bort ittak, ami ízlett nekik. Szóval így telt a karácsony másnapja. 

Kari

12.24.

A tanárnő, cô Nga az első órát halálsztorikkal kezdte, köztük az anyukájának a temetéséről. Mint kiderült már 5 éve elhunyt, de itt Vietnamban úgy van a temetés, hogy 3-4-5 év múlva kihantolják az elhunytat, mert új helyre viszik, úgy, hogy a maradványokat is megnézik, és most morbid dolog jön: ha még van hús a halotton, akkor azt le szokták róla vagdosni, ez viszont rossznak számít, és annak örülnek, ha már csak a fehér csontok vannak meg.

A másik temetési módszer a hamvasztás, ami a ’tisztább’, mivel a hamvakat általában vizes közegbe szokták szétszórni, mint a tengerbe vagy folyóba.

Na, ezek után szerencsére már jobb kedvünk lett, mivel tanultunk néhány új és hasznos szót, illetve elérkezett az első szünet is. Akkor viszont ment az ökörködés egyhuzamban. Közben a tanárnő telefonja csörgött, ő viszont nem volt akkor már benn a teremben, és olyan a mobiljának a csengőhangja, amire lehet táncolni, mert valamilyen latin-amerikai ritmus megy rajta. Mondhatom több se kellett a fiúknak. Việt kitalálta, hogy hívogassuk a tanárnőt, mert addig legalább tudnak rá táncolni. David, Việt és Max sorrendben megcsörgették a mobilt, közben meg roptak a ritmusra, mi meg ketten Hong-gal szakadtunk a röhögéstől, ráadásként még le is videóztuk őket. Max ezen közben ismét megcsillogtatta rajztehetségét, egy WC-t rajzolt fel a táblára. Tanárnő meg mikor bejött nem tudta mire vélni a rajzot, meg egy kicsit ’kiakadt’, hogy a srácok hívogatták.

Vagyis ismét egy kihagyhatatlan élménnyel gazdagodtunk.

Csütörtökön viszont megyünk ebédre a tanárnőhöz. 

Cô Thư-vel

12.23.

Cô Thư-vel voltunk, össz-vissz 5-en, mert Max beteg volt, mint kiderült ő is rosszul lett a pénteki kajáktól, Evelina és koreai srác szokás szerint szellemet játszottak, Tatiana pedig elutazott a szüleivel valami 2 hétre Ciprusra. 
Tanulás volt, meg a tanci hozott be nekünk maradék kekszet, meg egy kis édességet, amiknek csak egy hibájuk volt, nagyon finomak. Plusz megint ránk jött az 5 perc és elkezdtük felírni a vietnami ABC-t, mivel David nem tudta, viszont itt nem állt meg a mutatvány, mivel ha már fenn van a vietnami ABC, akkor írjuk már fel a magyart meg a koreait is. Így is tettünk: a magyar ABC-t én írtam fel, Việt pedig eljátszotta a tanárt, vele volt a kiejtés, nagyon vicces volt hallani a többieket, ahogy magyarul betűztek. Na, a koreairól ne is beszéljünk, nekem az már magas volt.

Ezzel jó volt a hangulat, ezenfelül 11-kor már elmentünk haza.

Piacolás

12.22.

Dong Xuan piac

Ma végre bejutottam a városba. 

Dong Xuan piac

Gondoltam megnézem milyen a ’karácsonyi hangulat’ itt Hanoiban, illetve nem első sorban azért is mentem be, mert szükségem volt néhány holmira, mivel enyhén szólva is lehűlt már az idő, és kellett néhány melegebb cucc.

Elmentem a Đống Xuân piacra, hogy ruhát vegyek, sajnos viszont nem a piacon, hanem a körülötte lévő kis utcákban sikerült a hőn áhított ruhadarabokat beszereznem. 

Most nem volt olyan nagy nyüzsi, vasárnap lévén, mint szokott általában. 

 

on the street

on the street

on the street

on the street

on the street

Az idő meglepően jó volt, már pulcsi nélkül rohangáltam a végén.

távolabbi piac

Hazafele bementem még a távolabbi piacra, ahol megvettem a pulcsit, meg láttam sült kutyát. 

távolabbi piac

Útközben belefutottam még egy temetésbe is, visszhangzott az egész utca. Ezenkívül beugrottam még a múltkor megtekintett buddhista boltba, ahol vettem egy falifüggőt.