06.03.
Az
előbbi bejegyzés végén említettem, hogy a mosodára szoktam rá.
Persze ez nemcsak azért volt, mert lusta voltam mosni, hanem egy
nemkívánatos rovarnak is köszönhető volt: méghozzá a
csótánynak. Volt olyan kedves és meglátogatta a szobánkat, nem
kis ijedtséget okozva. Viszont nem élvezhettük sokáig a
társaságát, mert Ági átrohant a szomszédokhoz, hogy kérjen
valamilyen csótánysemlegesítőt. Vissza is tért egy nagy Raid-es
palackkal, amivel nemhogy a csótány nyúlt ki, de még mi is elég
kemény ’mérgezést’ kaptunk. Mindezt természetesen éjnek
idején. Az elején a csótány megpróbálva menekülni, bevetette
repülési tudását is, megnehezítve a dolgot, mivel így nem egy
irányba ment a spray-ből, hanem főként az én cuccaim felé, így
muszáj volt több ruhadarabomtól is megválnom, mivel olyan erős
méreganyag volt, hogy nem kockáztattam meg, hogy kimossam a
cuccokat, főleg nem azt, hogy később még használjam is a lefújt
ruhákat. Ezután kezdődhetett meg a jó három órás szellőztetés
és ventillátorozás, így hajnali három körül megpróbálkozhattam
azzal, hogy elmenjek aludni, bár az egész alvás-projekt összesen
két órát tudott csak produkálni.
Mindezen
mizéria pont a vizsgahét kellős közepén. De hogy nehogy
nyugalomban teljen el a maradék néhány nap a hazautazásig, még
egyszer elismételtük ezt a hülyeséget egy másik csótánnyal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése