03.16.-03.30.
Egy kicsit elmaradtam mostanság az információközléssel, de igazság
szerint olyan eget rengetően kiemelkedő esemény nem történt. Azért persze volt
némi újdonság is.
Az elmúlt három hét alatt volt egy incidensünk a másik koliban ’lakó’
kutyával, - mikor a koliorvostól jöttünk ki - konkrétan meg akart minket enni,
mikor nem csináltunk vele semmit, azóta is be vagyunk ijedve tőle, és ráadásul
most április elejétől van ösztöndíj, ami nagyon kéne, mert max 2 napra van még
kajára pénz. Remélhetőleg nem lesz már ott a kutya.
Közben egy héttel ezelőtt (03.25.) el kellett mennem a
nagykórházba, mivel még akkor sem mertem a koliorvoshoz menni, így megtapasztalhattam
milyen is az itteni orvosi ellátás. Maga a kórház elég nagy, természetesen
tömve emberrel. Magához a vizsgálathoz, itt is be kell jelentkezni, szerencsére
vittem magammal az itt kapott egészségügyi kis papírt, így a költségeknek ’csak’
a 70%-át kellett kifizetni, ami tegyük hozzá, nem olcsó mulatság. Segítségemre
volt Nasztja és a barátja, ők jöttek el velem, hogy segítsenek. Miután sikerült
felvetetni engem a rendszerbe, felmentünk a másodikra, ahol a doki rendelt, és
sorszám szerint következtek az emberek. Szerencsére nem kellett olyan sokat
várni, meg sikeresen hölgyet fogtam ki orvosnak. A gyogyók felírása után
mehettünk a patikába, ami lenn a bejelentkezési részlegen található, nagyon
nagy területen. Ami számomra meglepő volt itt, hogy ritka gyorsan dolgoztak a
patikusok, és mindenkinek névre szólóan adták ki a 8 ablak valamelyikéből,
mikrofon és hangosbemondó segítségével.
Hétköznap többször elmentünk Ágival a belvárosba, ahol kajáltunk,
meg Ági kávézott. Egyszer a kajáldánál egy szép ’retro’ moci is parkolt, persze
nem hagyhattuk ki, hogy le ne fotózzuk, Ági meg pózolt is vele.
Az időjárás közben hirtelen melegedett ki, amit nagyon nem bánok,
mivel már nagyon depressziós hangulatot okozott a három hónapos folyamatos eső,
nyirkos levegő, meg nem száradó ruhák és napsütés mentes napok. Igaz, így
viszont a jó idő miatt olyan páratartalom lett, hogy harapni lehet a levegőt.
Bár pár nap alatt a 70-90%-os pára is megszokható.
A suli a szokásos ütemben halad, házik, fogalmazások, olvasás. Két
hét múlva meg vizsga. ÁÁÁ!!!
Vasárnapra (03.30.) találkoztam Tatjanaval, aki
kérte, hogy vigyem el neki a könyvem, hogy átnézhesse miket vettünk.
Egy kicsit előbb értem a találka helyszínére, így inkább
sétálgattam és szerencsémre belefutottam egy pagodába, ahol eddig még nem
jártam, így ép kapóra jött, mert a mai nap ráadásul a buddhistáknál 100-szoros
nap volt. Szerény külseje ellenére a belső rész igen gazdagon volt díszítve,
tele szobrokkal, egy hatalmas szentéllyel. Kellemes volt a légkör is, közben
meg egy apáca a hangtálat ütötte, a szertartás végezte. Én addig kussban
lopakodtam a háta mögött, nehogy zavarjam.
Tatjanaval először a lakása melletti kávézóba ültünk be, ahol odaadtam
neki a könyvem, meg kérdezte, hogy mikor megyek Nha Trang-ba, mert lehet, hogy
csatlakozik hozzám, ez viszont nem biztos. Igaz, én örülnék, ha el tudna velem
jönni, legalább lenne beszélgető partnerem. Kávézó után meg elmentünk enni,
mivel még addig nem ebédelt (már fél 4 körül jártunk), megmutattam neki a
levesest, ahol szoktunk enni. Később meg még sétáltunk a Hoan Kiem tónál.
