2014. április 3., csütörtök

Újak

03.31-04.03.
A hét eleji meglepetés: két újabb osztálytárs Japánból, két lány: Miho és Takako. Máig nem értem, hogy miért éppen suli befejezése előtt 2 hónappal jönnek újak, és ráadásul a mi csoportunkba, mikor már hosszabb ideje tanulják a vietnamit, mint mi. Minden esetre aranyosak.
Közben Max mondta, hogy a héten menjünk el fagyizni, mert tudnak egy helyet, ahol minden hónap első hetén, ha befizetsz egy adott összeget, akkor annyi fagyit ehetsz, amennyi beléd fér. Így tervbe lett véve, hogy megyünk.

Holnap irány a fagyizó.

Összefoglaló az elmaradásról

03.16.-03.30.
Egy kicsit elmaradtam mostanság az információközléssel, de igazság szerint olyan eget rengetően kiemelkedő esemény nem történt. Azért persze volt némi újdonság is.
Az elmúlt három hét alatt volt egy incidensünk a másik koliban ’lakó’ kutyával, - mikor a koliorvostól jöttünk ki - konkrétan meg akart minket enni, mikor nem csináltunk vele semmit, azóta is be vagyunk ijedve tőle, és ráadásul most április elejétől van ösztöndíj, ami nagyon kéne, mert max 2 napra van még kajára pénz. Remélhetőleg nem lesz már ott a kutya.

Közben egy héttel ezelőtt (03.25.) el kellett mennem a nagykórházba, mivel még akkor sem mertem a koliorvoshoz menni, így megtapasztalhattam milyen is az itteni orvosi ellátás. Maga a kórház elég nagy, természetesen tömve emberrel. Magához a vizsgálathoz, itt is be kell jelentkezni, szerencsére vittem magammal az itt kapott egészségügyi kis papírt, így a költségeknek ’csak’ a 70%-át kellett kifizetni, ami tegyük hozzá, nem olcsó mulatság. Segítségemre volt Nasztja és a barátja, ők jöttek el velem, hogy segítsenek. Miután sikerült felvetetni engem a rendszerbe, felmentünk a másodikra, ahol a doki rendelt, és sorszám szerint következtek az emberek. Szerencsére nem kellett olyan sokat várni, meg sikeresen hölgyet fogtam ki orvosnak. A gyogyók felírása után mehettünk a patikába, ami lenn a bejelentkezési részlegen található, nagyon nagy területen. Ami számomra meglepő volt itt, hogy ritka gyorsan dolgoztak a patikusok, és mindenkinek névre szólóan adták ki a 8 ablak valamelyikéből, mikrofon és hangosbemondó segítségével.

Hétköznap többször elmentünk Ágival a belvárosba, ahol kajáltunk, meg Ági kávézott. Egyszer a kajáldánál egy szép ’retro’ moci is parkolt, persze nem hagyhattuk ki, hogy le ne fotózzuk, Ági meg pózolt is vele.

Az időjárás közben hirtelen melegedett ki, amit nagyon nem bánok, mivel már nagyon depressziós hangulatot okozott a három hónapos folyamatos eső, nyirkos levegő, meg nem száradó ruhák és napsütés mentes napok. Igaz, így viszont a jó idő miatt olyan páratartalom lett, hogy harapni lehet a levegőt. Bár pár nap alatt a 70-90%-os pára is megszokható.

A suli a szokásos ütemben halad, házik, fogalmazások, olvasás. Két hét múlva meg vizsga. ÁÁÁ!!! 




Vasárnapra (03.30.) találkoztam Tatjanaval, aki kérte, hogy vigyem el neki a könyvem, hogy átnézhesse miket vettünk.
Egy kicsit előbb értem a találka helyszínére, így inkább sétálgattam és szerencsémre belefutottam egy pagodába, ahol eddig még nem jártam, így ép kapóra jött, mert a mai nap ráadásul a buddhistáknál 100-szoros nap volt. Szerény külseje ellenére a belső rész igen gazdagon volt díszítve, tele szobrokkal, egy hatalmas szentéllyel. Kellemes volt a légkör is, közben meg egy apáca a hangtálat ütötte, a szertartás végezte. Én addig kussban lopakodtam a háta mögött, nehogy zavarjam.

Tatjanaval először a lakása melletti kávézóba ültünk be, ahol odaadtam neki a könyvem, meg kérdezte, hogy mikor megyek Nha Trang-ba, mert lehet, hogy csatlakozik hozzám, ez viszont nem biztos. Igaz, én örülnék, ha el tudna velem jönni, legalább lenne beszélgető partnerem. Kávézó után meg elmentünk enni, mivel még addig nem ebédelt (már fél 4 körül jártunk), megmutattam neki a levesest, ahol szoktunk enni. Később meg még sétáltunk a Hoan Kiem tónál.