Shopping

11.29.

A kegyes időjárásnak köszönhetően be tudtam menni a belvárosba körülnézni. Voltak terveim, hogy miket szeretnék venni, mert szükségem volt egy-két dologra, amit már nagyon szerettem volna, így hozzányúltam az utazásra félretett pénzhez, és majd valamikor utazok, ha megint sikerül összegyűjtenem elegendő pénzt. De nem bántam meg, hogy abból vásároltam, mert megérte.

Első megállóm a könyvesbolt volt a Tràng Tiền utcában. Sikerült szert tennem egy vietnami nyelvű könyvre, ami Tibetről szól, és ha minden igaz majd a hasznát veszem a tanulásban otthon. Közben Ági is befutott, akarom mondani berobogott (mivel mocival jött), mert reggel megbeszéltük, hogy akkor ő is bejön körülnézni. Miután találkoztunk elnéztünk a szemközti könyveshez is, ahol voltak antik darabok is. Ági talált magának egy kísértet sztorit, én pedig két igazi klasszikust: Sir Arthur Conan Doyle válogatás és Jules Verne: A rejtelmes sziget történetét. Mindegyikünk könyve angol nyelvű, így legalább én fogom gyakorolni az nyelvet.

Majd elmentünk, hogy leparkoljunk, Ági volt olyan kedves és elvitt engem motorral. Ez volt az első alkalom, hogy felültem mögé a motorra, így ízelítőt kaptam, hogy Ági milyen jól motorozik. Parkolás után nekiindultunk, hogy megnézzük, mi a kínálat most épp a piacon.

Đồng Xuân most is tele volt csomagokkal, viszont most nem igazán vásároltak, inkább csak az árusok futkostak fel-alá a batár nagy csomagjaikkal, amik szerintem sokszor több volt 30 kilónál. Ezenfelül olyanok voltak, mint a tankok, hátulról nyomták a tömeget, ami nem éppen kellemes, mikor már majdnem hasra esik az ember miattuk, és még ők néznek ránk mérgesen, ha arrébb ’taszítjuk’ őket, mert el szeretnénk menni mellettük.

Egyrészt azért is szerettem volna ide jönni, hogy körülnézzek, másrészt előre megfontolt szándékból: ruhaanyagot kerestem. Ismét szerencsém volt, mert kaptam és jutányos áron. Ágit kértem meg, hogy segítsen kiválasztani, milyen színű és mintájú anyagot vegyek, hogy szerinte melyik állna jól rajtam. Sikerült végül a kupac legalján lévőt kivetetnünk, gondolom nagyon díjazták, de végülis megoldották, igaz szegény csávókám, aki kivette eléggé megküzdött érte. Most már csak majd valakivel meg kell varratnom, mert már tudom, milyen rucit szeretnék és a nevét is megtudtam, hogy minek nevezik itt Vietnamban.

Útközben Ági vett egy utcai árustól jackfruitot, sajnos a magyar nevét nem tudom, engem meg egy cipőpucoló-javító jóember szúrt ki, mivel egy kicsit elengedett a csukám széle. 5 perc alatt megjavította valami pillanatragasztóval, ami igaz kicsit füstölt, de gyorsabban megkötött, mint amit otthon kapni, meg még meg is lett pucolva a cipőm, mindezt 15,000-ért (150 HUF).

Közben Ági megéhezett, így beültünk egy utcai kajáldába, ahol levest evett, amibe disznószívet tettek. Áginak ízlett, én csak vártam, amíg végzett. Kaja után viszont elindultunk vissza a Hoàn Kiếm tóhoz, egyrészt mert ott parkoltunk, másrészt ott vannak nagy túrazsákok, amit szerettem volna az eljövendő utazásokhoz, hogy ne kelljen két hátizsákkal vacakolnom, hanem majd egybe tudjam rakni a kettőt. Ismét szerencsém volt, mert amit kinéztem, egy 75+15 literes The North Face túrazsák ideálisnak bizonyult. Először is megkérdeztük az árát, hogy mégis tudjuk, mennyit tudunk majd alkudni. Mint kiderült 500,000 Đồng (5,000 HUF), és itt szögezném le, ezt otthon 50,000 HUF körül kapsz. Közelebbről megszemlélve a tatyót, kiderült, hogy 3 in 1, mert le lehet róla zipzárazni a 15 literes kistáskát (ezért 75+15 literes), plusz még egy övtáska is tartozik hozzá. Ezek után már nem mondható drágának a táska. Mi viszont jó szokásunk szerint, nekiálltunk alkudozni, ami nehezen ment. Most nem sikerült olyan sokat levetetni az árból, csak egy 20-ast, de már ez is több a semminél. Ezenfelül kékszínű a túrazsák, ami külön öröm számomra.

A jó kis költekezésem után Ágival visszamotoroztunk a koliba. Nekem viszont még benn volt a zabszem a hátsómba, mivel még egy naptárat meg tollat szerettem volna venni (ezzel be is fejeztem az egyéb dolgokra való költekezést; a szabászat majd következő hónapban lesz napirenden). Miután bevásároltam még elmentem ’ebédelni’, ami kettő Bánh Mỳ Trứng volt.

Azt tényleg már lerakom magam.

Negyed éves teszt

11.27-11.28.

A héten lementek az első vizsgák. Tegnap volt a hallásértés és társalgás, ma pedig a szövegértés. Mondhatni teljesen ugyanúgy nézett ki, mint egy szokványos nyelvvizsga, annyi különbséggel, hogy a feladatok a könyvből voltak írva vagy pedig egy kis átalakítást hajtottak végre a könyvhöz képest. Azt mondta cô Nga, hogy aránylag jól sikerültek, de majd csak jövő héten tudjuk meg az összesítés eredményét.

A jövő héttől pedig keményebben fognak minket, mert felpörgetik a tanulás tempóját, legalábbis ezzel fenyeget minket cô Nga.

Ezenkívül, hogy jót is írjak, december 20-án lesz nekünk a többi osztállyal együtt karácsonyi buli, ahol majd ’közösen’ főzünk, ki-ki az országára jellemző kaját. Hát kíváncsi leszek rá.

Ahol a madár sem jár

11.24.

piac

Elég borús időre ébredtünk, viszont korán sem volt olyan hűvös, mint az előző napokban. Ma kirándulni visz minket Ági egyik ismerőse. 

esküvő

A programot nem tudjuk, hogy mi és hol lesz, csak annyit, hogy fél 9-re jön értünk az illető, akit Than-nak hívnak. Az adott időpontra bezzeg negyed órás késéssel jött meg, de ez már abszolút nem tud felzaklatni, mert itt mindenki később érkezik (tisztelet a kivételnek). Egy szép nagy, hétszemélyes Mitsubishi-vel vágtunk neki a napnak. Than-ról csak annyit, hogy egy 45 éves férfi és láncdohányos (szerencsére a kocsiban nem bagózott).

Útközben megtudtuk, hogy mi is lesz a mai program, meg még mielőtt odaérnénk az első állomásunkhoz, még meg kell várni a barátját, Thành-t, aki a sürgősségin dolgozik dokiként itt Hanoiban, mert ő mutatja meg az utat, mivel még az ismerősünk sem volt azon a környéken, ahova mentünk.

Phật Tích templom

Egy másik provinciába mentünk, kb. 40-45 perc alatt odaértünk. Közben áthaladtunk két hídon is, sajnos viszont a távolabbi hídból nem sokat láttam, csak a körvonalát, mivel akkora szmog és egyéb zavaró tényezők voltak a levegőben.

Végülis az első program Észak-Vietnam legnagyobb ruhapiaca volt, mielőtt azonban ténylegesen elindultunk volna felderíteni a terepet, még beugrottunk dr. Thành ismerőséhez, Hào-hoz, aki háziorvos-és még valamilyen orvos és gazdag. Annak ellenére, hogy van pénze, a lakása nem olyan csicsa, igényesen volt berendezve. Szóval így most 5-en voltunk, mi ketten Than, dr. Thành meg Hào. Kaptunk teát, ami jól esett, mivel még mindig hűvös volt odakinn. 

A lakás előtt pont lakodalom volt, jó nagy bulival, kivetítővel meg énekesnővel.

Aztán elindultunk a felfedezőútra, viszont még előtte ettünk, mert a férfiak éhesek voltak, amit nem is csodálok, mert már 11 óránál jártunk. 
Ők Phở bò-t ettek, mi pedig Ágival Cơm rang-ot ettünk. Kaja után viszont tényleg nekivágtunk.

Ezzel a piaccal kapcsolatban teljesen olyan érzésem volt, mintha otthon a Jocin lettem volna, annyi különbséggel, hogy itt mindenki motorral ment, annak ellenére, hogy épphogy két ember elfért egymás mellett. 

Amitábha Buddha

Phật Tích templom

Így elég lassan haladtunk, meg közben ugye kerülgettük a motorosokat, meg voltak köztük versenyzők is, meg akik vitték az árut. Áginak sikerült venni zoknit, de nem ő fizette, hanem a sürgősségis doki, mivel ő volt az úgymond vendéglátónk, és mert ő itt lakott ebben a városban. Ezt a vendéglátást és a fizetést érthetitek úgy, hogy egész nap ő fizetett minden cehhet.

Amitábha Buddha

Amitábha Buddha szobor

Piacozás után a legrégebbi pagoda és Buddha-szobor következett. Hát jó pár akadályon kellett átvergődnünk, mire odaértünk. 

Phật Tích templom

Először is sikerült rossz irányba menni, másodszor meg voltak útközben kocsimagasság-mérők, mint Budán, plusz az úton betonból készült szűkítők voltak, kedvezve a motorosoknak, nekünk viszont bosszúságot okozott. 

Phật Tích templom

A két betontömb között pont, hogy annyi hely volt, hogy átfért a kocsi széltében. Ezenkívül az úton még voltak tehenek is, akik abszolút nem zavartatták magukat a forgalomban, itt is volt, hogy két boci között kellett átmennünk és ott is hajszálpontosan egy kocsiszélességnyi volt a hely. Végül csak odaértünk.

Buddha szobrok a szentélyen

Phật Tích templomba (chùa Phật Tích/Phật Tích tự 佛跡寺; chùa Vạn Phúc/Vạn Phúc tự 萬福寺) mentünk, ami már csak kinézetével is tiszteletet érdemel. Ez Vietnam legidősebb szentélye. 
1057-ben, a Lý dinasztia (nhà Lý) alatt, Lý Thánh Tông uralkodó (1023-1072) parancsára emelték. 

Buddha

Bódhiszattva

torony

Buddha

Magáról az építészetéről: háromemeletes építmény a templom, tele szobrokkal, köztük egy Amitábha Buddhával (Phật A-di-đà), faragványokkal, hatalmas kerttel és több külső épülettel, pagodával. Magához a Buddha-szoborhoz és a toronyhoz egy kicsit hegyet kellett másznunk, szerencsére nem volt olyan vészes. Viszont a látvány, ami ott fogadott az leírhatatlan. Egy hatalmas, 27 méter magas kőből kifaragott lótusztrónon ülő Buddha várt, szembe vele pedig a torony, ami szintén állati nagy volt, belsejében egy haranggal, kívül pedig kisebb Buddha-szobrokkal, amik úgymond az ablakokban ültek.

Buddha előtt

együtt Ágival

torony harangja

Képzeljétek, még a nap is kisütött és hirtelenjében irtó jó idő lett. Hiába, látszik, hogy ma van a negyedik legnagyobb Buddha-ünnep, vagyis 10 milliós nap.

Mr. Baseball-féle budi

Mielőtt elindulhattunk volna a legutolsó célpontunkhoz, Ágit hívta a természet, és mint kiderült az angolos verzió nyista, csak amolyan japán stílus volt, ami olyan, aki emlékszik a Mr. Baseball című Tom Selleck főszereplésével filmre, akkor az tudja, mire gondolok itt.

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Majd elindultunk a Đền Đô templomhoz.

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Ez egy nagy parkkal volt körülvéve, benne egy tavacskával, amibe egy ’pagoda’, vagyis inkább amolyan kis kiülő torkollott. Itt három részből állt a templom, mivel volt két kisebb épülete. 
A főépületben a Lý dinasztia hét uralkodójának a szobra volt látható. 
Itt nem maradtunk olyan sokat, mivel már fáradtak és éhesek voltunk, 

Đền Đô templom

Đền Đô templom

Đền Đô templomban váza

így visszamentünk dr. Thành lakóhelyére, és ott egy víz melletti étteremben vacsoráztunk. Volt mindenféle finomság, a többiek tengeri herkentyűket ettek, míg én sült zöldségeket rizzsel meg pirított kukoricával. Nagyon ízlett a kaja. Majd ezután hazavittük Thành-t, mi pedig elindultunk haza, Hanoiba. Már sötét volt, mikor elindultunk, de szerencsére már aránylag lement a csúcsforgalom. Este hétre pedig sikeresen haza is értünk.

étteremben található szobor

étteremben található szék

étteremben található szekrény

Moise-val

11.22.

Semmi különös nem történt ma, csak kimostam, főztem. Viszont délután 2-re lementem Moise-hoz, hogy segítsek neki a vietnamiban, mert hadilábon áll vele, meg ugye jövő héten vizsgahét, tehát eléggé ráfér a gyakorlás.

Így a megbeszélt időpontra tiszteletemet tettem Moise egyszemélyes ’lakosztályán’. Mikor leértem, ott volt még egy haverja is, ő viszont ment is két percen belül. Az elejénél kezdtük az egész vietnamit, mivel kiejtési problémákkal is küszködik Moise, viszont ennek ellenére elég gyorsan haladtunk az anyagban, mert a többi részt aránylag jól érti. Szóval gyakoroltunk, amit pedig nem értett azt megpróbáltam elmagyarázni neki a minimális angolommal, viszont segítségünkre volt Moise iPad-je, amin volt internet, így tudtuk használni a google translate-t. Majdnem két órán keresztül gyakoroltunk.

Utána viszont egy-két szót ejtettünk, hogy mégis ki is Moise. Mint megtudtam, apukája az angolai követségen dolgozik, 9-en vannak testvérek, 5 évre kapott Vietnamba ösztöndíjat és jövőre szeretne közgazdaságot tanulni. Voltam olyan szemtelen és rákérdeztem, hogy mégis mennyi ösztöndíjat kap, hát kb. ötször annyit, mint mi, 500 USD-t. Mikor megmondtam, mi mennyit kapunk, enyhén szólva is meglepődött az összegen.

Minden esetre jól éreztem magam a társaságában. Majd folyt. köv., mert még vissza van a tananyag fele, amit át kell még vennünk.