 |
| Budapest airport |
Végre elérkezett az utazás napja. nagy szerencsénkre minden flottul
ment, azt leszámítva, hogy mindössze két órát aludtam összesen. Gondolhatjátok,
hogy néztem ki (aki ismeri a szitut, szóljon). A reptéren viszont meglepett
mind engem, mind Ágit (ő az utazópartnerem), hogy nem a bőröndmérős helyen
kapjuk meg a helyjegyet, hanem előtte saját magunknak kellett kiválasztanunk a
repülőtársaságunkat, majd le kellett olvasnunk az útlevelünket és csak utána
tudtuk kinyomtatni a beszállójegyünket. A csekkolásnál minden rendben volt és
még a cipőt sem kellett levenni, nem úgy, mint egyes reptereken.
 |
| Szüleimmel Budapest airporton |
Budapest-Frankfurt-Hanoi útvonal volt a „nyerő összeállítás”,
mindkét légitársasággal meg vagyok elégedve (Lufthansa, Vietnam Airlines).
Annyi kis difi volt, hogy 20 percet késett a hanoi gép, illetve sikerült
kifognunk egy jó kis turbulenciát.
Megérkezve Hanoiba az eső ellenére jó hangulatban szálltunk le a
gépről, amit azzal sikerült még megfejelni, hogy a nagykövetség magyar konzulja
kijött értünk a reptérre. A követségig nem volt „kalandtól mentes az út;
sikerült korábban lefordulni egy helyen, így kétszer nézhettük meg a Vörös
folyót.
A közlekedésről annyit, hogy mindenki úgy megy, ahogy akar. Ez
többször is derültséget okozott számomra, mikor csak a sávunkban megjelentek a
szembeközlekedő esőkabátos motorosok, akik sokszor nem egyedül utaztak, hanem
láttunk hatlábú meg kétfejű motorost is. Ez egy európainak abnormálisnak,
megdöbbentőnek és életveszélyesnek tűnhet, ez viszont egy teljesen hétköznapi
„viselkedés” itt Hanoiban. Ha át akarsz kelni gyalogosként az úton,
határozottan és lassan el kell indulni a kitűzött cél felé, az autósok és a
motorosok odafigyelnek és kikerülnek, nehogy valami baleset legyen a vége.
 |
| Magyar nagykövetségről a kilátás |
Na, miután megérkeztünk a koliba (ami nem egy Hilton), hanem aki
volt Zánkán, az nagyjából el tudja képzelni a körülményeket (internet nuku, még
meleg víz sincs [talán hamarosan lesz]).
 |
| Koli |
Miután sikeresen „kipakoltunk”, felkerekedtünk, hogy feltöltsük Ági
telefonját pénzzel, meg hogy nekem vegyünk egy itt használatos sim-kártyát. A
kártya 75,000 Đồng-ba került, ami úgy 750 Forintnak felel meg. Ezek után már
tudok én is itt Vietnamban telefonálni. Ezután elmentünk pénzt váltani, majd a
boltba, hogy tisztítószert, vizet, meg egy-két apróságot vegyünk, illetve Ági
vett magának rizspáleszt, hogy rendbe hozza magát az utazás fáradalmai után.
Elég volt neki egy korty is belőle, máris soknak bizonyult (szerencsére ki
tudta magát aludni a pia hatására, mivel ő is kb. annyit aludt a repülőn, mint
én, ami úgy két óra összesen).
Az esti program valószínűleg a Pizza Hutban lesz, de ez attól is
függ, mennyire leszünk kiütve a fáradtságtól. Az igazat megvallva ezen
bejegyzés írása közben, (amit fekvő üzemmódban teljesítek) majdnem elalszom.
 |
| Koli |
 |
| Koli |
 |
| Koli |
Mára ennyi a szócséplésből, folyt. köv. a következő alkalommal.
