Valami van a levegőben

11.16.

Bún cá

Ma nem tudom, mi van a levegőben, de mikor ma teregettem a szemközti épületben lakó fiúk füttyögettek, meg nagyon hívtak, hogy menjek már át hozzájuk. Persze eszem ágában sem volt átmenni, így egy-két távoli szót váltottam csak velük. Mint kiderült, egyikőjüket Anh-nak hívják és 30 éves. Többet nem is foglalkoztam velük, mert nem szeretem az ilyen fajta viselkedést, amit ők levágtak nekem. Ezenfelül még facebookon is rám írt egy két napja visszajelölt indiai srác, hogy érdeklődjön, honnan vagyok, meg mit tanulok. Na, ez már tényleg furcsa számomra. Mi a francot akarnak tőlem ennyire? 

Bún cá

Ettől függetlenül jó a kedvem, mert ismét süt a nap, meg reggel ismét sikerült megtömnöm a pocakom, így majd csak délután fogok enni, mivel most is nagyon finom a leves, amit ettem. Ma egy picit beújítottam a levesben, mert most Bún cá-t ettem, ami csak annyiban más a Bánh đà cá-tól, hogy másfajta tésztát raknak a levesbe.

Azt még kihagytam a heti bejegyzésből, hogy nyílt egy új üzlet a környéken TaCo névvel, ahol különféle juice-okat meg bubble tea féléket árulnak. Erre persze beneveztünk Ágival, mivel a héten egyet fizet kettő akció is van, így Ági ivott egy mentás-mochitós innivalót, míg én málnásat. Nagyon ízlett. Mondom, akkor legyen már lefényképezve, hogy mégis hogy néznek ki, erre Ági mondta poénként, rakjuk már oda a DVD csomagját, amit múlt héten vett.

Délután elmentünk Áginak venni egy vastag takarót, mivel már igencsak fázik, mert már itt Hanoiban is lehűlt az idő, vagyis már igencsak megyünk bele a télbe. Én nagyon jól elvagyok a vékony takarómban, amit még otthonról hoztam, szerencsére én nem tartozok a fázósabbakhoz. Este pedig elmentünk kajálni, meg ismét a TaCo-ba, ahol egy kókuszos italt kértem, ami finom volt, de nem fogok már oda járni, mivel sajnos nem éppen az olcsó kategóriába tartozik.

Lenn és fenn

11. 13.-15.

A hét két középső napján nem sok minden történt. Ugyanúgy mentünk suliba, mint szoktunk. Az órák viszont a két nap teljesen eltért egymástól, mivel szerdán Max és David, na meg persze Việt olyan témákat hoztak fel, hogy néhányan már fogtuk a fejünket, köztük cô Thư is. Mondjuk, mindig akkor tudnak olyan témák szóba kerülni, mikor cô Thư-vel vagyunk. Vettünk egy kis szlenget, meg egy-két olyan szót, amit inkább nem közlök. A szerdai hangulatom suli után sajnos nem volt a legjobb, mert nem tudtam olyan hangulatban beszélni az otthoniakkal, mint amit megszoktam.

A csütörtök már jobban sikerült. Cô Nga-val tovább mentünk az anyagban és természetesen egy rahedli új szóval áldott meg minket. A hangulat megint jó volt, mert kitalálta cô Nga, hogy ki szeretne tanár lenni, hogy akkor majd valamelyikünk átveszi a stafétát és majd kérdez minket, az eddig tanult kérdésekkel. 3 bátor jelentkező akadt, Tatiana, Việt és Hong. Vicces volt, és a cô Nga megdicsért minket. Meg úgy néz ki, hogy fogunk újabb dalt tanulni, meg nagyon beígérte a tanárnő, hogy jövő csütörtökön ’terepgyakorlatra’ fog vinni minket, vagyis ki az utcára, hogy beszélgessünk a helyiekkel. Hát kíváncsi vagyok mi sül ki belőle. Ezenkívül még szóba került a karácsony is, lehet, hogy majd nála leszünk egy kicsit és valószínűleg fog nekünk főzni is. Remélem lesz is belőle valami. A délutáni hangulatom már sokkal jobb volt, mint előző nap, így vidáman telt a délután. Jót tudtam beszélni az otthoniakkal. Este meg ismét elkísértem Ágit vacsorázni, Phỏ bò-t evett, ami marhahúsleves, majd elmentünk enni Xôi ngô-t, ami ragacsos rizs és van ráreszelve egy tömbbe összegyúrt kukoricadara. Én még kértem rá pirított hagymát (hạnh), meg olajat (dầu) és így teljesen olyan íze lett, mint a dödöllének. Nekem nagyon bejött, finom.

A péntek is sikeresnek mondható. Reggel elmentünk a piacra Bánh đà cá-t enni, most is, mint eddig nagyon ízlett, majd hazamentünk és Ági elment angolozni egy michigani lánnyal. Mint kiderült nagyon élvezte Ági a beszélgetést Mandy-vel, aminek örülök. Hazafelé jövet pedig, mint megtudtam, beugrott a másik piacra ’sütiért’, amit mindketten szeretünk: ez egy rizslisztes töltött golyó, aminek a töltelékében van mogyoró, szezámmag, kókusz, meg szárított babpaszta, kívül pedig kókuszreszelékbe van beleforgatva. Szerencsére ez nem olyan rohadt édes, mint néhány egyéb édesség, viszont nagyon eteti magát. Na, miután beburkoltuk a gombócot, Ági elment lepihenni, én pedig folytattam az olvasást, mivel még délelőtt találtam egy honlapot, ahol olyan témákat fejtegettek, amik nagyon érdekeltek. Így itt ragadtam a gép előtt, de nem bánom, mert ezzel is a fejlődésemet segítem elő, még ha nem is épp a vietnami tanulmányaimat folytattam a mai nap, de az az igazság, hogy most ezekre az írásokra nagy szükségem volt, amiket ma olvastam a neten. 

Este ismét elkísértem Ágit vacsizni, meg igazság szerint, megint hajtottam a Xối ngô-ra, mivel nagyon ízlik, meg a hölgy is kedves, aki osztja. 

Xôi ngô

Előtte viszont Ági evett sültkrumplit én pedig türelmesen megvártam még végez, hogy együtt menjünk tovább. Még szóvá is tette Ági, hogy a fenébe lehetek ilyen rohadt nyugodt. Ezenkívül a nyugodtságomat egy macskához hasonlította a türelmemet, mert sok macskánál van az, hogy ha valahova lerakják, akkor az ott marad, és nem mozdítja még a füle botját se. A válaszom csak annyi volt: „Minek idegesítsem magam, anélkül is tudok stresszelni, itt meg minek türelmetlenkedjek?”

Vacsi után azért megkérdeztem Ágit, nincs-e kedve sétálni, mert ma kivételesen mehetnékem volt, és mivel igenlő választ kaptam, így elindultunk, hogy egy kört tegyünk, mielőtt hazamennénk. Ez jó is volt, mert tudtam éjszakai képeket meg videót készíteni, ezenfelül Ági ma mondta, hogy szüksége lenne egy hosszú melegítőnacira futáshoz. Miközben sétáltunk, nem tudom hogyan, de ha valaki mond nekem valamit, hogy éppen mire van szüksége, én akaratlanul is kiszúrom, az éppen szóban forgó dolgot. Így történt ez most is. Hát nem kiszúrtam a melegítőnadrág árust, és igen, siker! Ági kapott egy jó edzőnadrágot futáshoz. Plusz még mondta Ági, hogy szeretne ananászt, így séta közben a távolabbi piac felé mentünk haza, ami átváltott éjszakai piacba, így most is sok árus árulta portékáját és sikerült ananászra is szert tenni. 

Áo dài ruhaüzlet

Útközben még láttunk cukrászdákat meg Áo dài ruhaüzleteket is, amiket nem hagyhattam ki a fotózásból.

cukrászdai sütik

éjszakai piac

Végül ez a nap is jól végződött, plusz anyu írt skype-on, hogy hazaért a webkamera, amit még november 5-én adtam fel, és ez már csak a hab a tortán volt a mai napra.

Egy jó nap

11.12.

Ma igen jól éreztem magam. Jó volt a hangulat a suliban, elkezdtük a 4. leckét cô Nga-val, olvastunk és megdicsért minket (cô Nga đã khen chúng tôi), hogy fejlődött a kiejtésünk, meg a többi tanár is mondta, hogy ügyesek vagyunk. Vicces is volt egyben az óra, mivel cô Nga úgymond ’parancs szavakat, kéréseket’ tanított nekünk, mint például ’Menj ki!’; ’Kapcsold fel a villanyt!’; ’Csukd be a szemed!’, szóval jól telt az óra.

Suli után elmentünk Ágival ebédelni Bánh đà cá-t (halleves, igaz én nem kértem bele halat, viszont annál több mogyorót), majd hazamentünk. Én mostam, Ági ment pihent addig.

Közben Ági kapott levelet, hogy menjen át a postára, mert csomagja érkezett, azt viszont nem tudta, hogy most az anyukája által küldött csomagja jött meg vagy pedig a könyve, amit múlt héten rendelt. Hát, mint kiderült az első verzió jött be. A posta most viszont enyhén szólva is háborús övezetnek látszott, mivel pont előttünk hozhatták meg a csomagokat és leveleket, így elég nagy volt a kupi és a fejetlenség. De azért sikerült Ági csomagját 10 percen belül előkeríteniük.

Közben anyuékkal is tudtam beszélni skype-on, gratuláltam nekik a házassági évfordulójukhoz. Kérdeztem őket, történt-e valami érdekesség otthon, és anyu mondta, hogy tegnap kinn hagyott a konyhapulton 4 db virslit, mondván majd megfőzi apunak, de mire visszament a konyhába 10 perc múlva, a virsliknek már csak a hűlt helyét találta. Vajon ki lehetett a tolvaj? Apu arra tippel, hogy kutya-macska co-produkcióval fújhatták meg az ebédnek valót, mivel a macskám előszeretettel mászik fel mindenhova, ezen kívül a saját kajáját sokszor szokta ’piszkálgatni’. Így arra a következtetésre jutott apu, hogy most is biztos felmászott a macsek kíváncsiságból a pultra és lepiszkálta a virsliket a földre, és több se kellett drága jó kiskutyámnak, aki egy bélpoklos és sose elég neki, amit kap enni, így nagy valószínűséggel a lepöckölt virsliket ő falta be, persze tárgyi vagy egyéb esetleges bizonyíték nem áll apuék rendelkezésére a valódi tettes ellen. Szóval otthon is történnek funny dolgok.

Az időjárásról annyit, hogy szerencsére a tájfun, ami a Fülöp-szigetek felől jött Vietnam felé, mi szerencsére itt Hanoiban nem sokat érzékeltünk, mert csak egy kis eső volt széllel. Viszont annál többet kapott Halong, szerencse, hogy nem ezen a hétvégén mentünk oda kirándulni. Szóval a nagy tájfunból ’csak’ ennyi jutott el hozzánk. Remélem nem lesz ennél rosszabb, amíg itt vagyunk Vietnamban. Ma viszont olyan rekkenő hőség kerekedett hirtelen 100-as napsütéssel, hogy szó szerint fehér foltokat láttam csak, miután az ebédből hazafelé tartottunk. De nem bánom, mert kellett az a napsütés. Maradjon csak ilyen jó idő végig. 

Orvosi vizsgálat és főzés

11.10.

Orvosi vizsgálat annyiból állt, hogy vettek tőlünk egy kis fiola vért, a viccesebb rész akkor következett, mikor vizeletmintát kellett adni, mivel ugyanakkora fiolába kellett mintát adni, mint amennyi vért levettek tőlünk, ami kb. kisujjnyi volt. Ezután következett vérnyomásmérés, súly-és magasság, látásvizsgálat, tüdő meghallgatása, has megnyomkodás, fül-orr-gégészet, fogak megnézése, bőr majd ismét szemvizsgálat. Szóval ennyi mindent megnéztek rajtunk. 
A kórház állapota aránylag jó volt, jobb, mint néhány magyarnak. vizsgálat közben megkaptuk az egészségbiztosítási kis kártyánkat is, ami biztosításként szolgál addig, amíg itt tanulunk Vietnamban. Az egész kórházas buli kb. másfél órás volt, mivel rajtam kívül jöttek még az oroszok, meg laosziak és kambodzsaiak, így valami 30-35 fős volt a csoportunk.

Kb. negyed 11-re értem vissza a koliba, mivel még elmentem a piacra kajáért. Megreggeliztem, aztán sikeresen kikaptunk egy órás áramszünetet, így addig inkább elmentem aludni, hátha utána visszajön, gondoltam. És igen, igazam lett, újra volt áram. 
Délután pedig 4-re mentem a megbeszélt helyre, a suli elé, hogy együtt menjünk Sotához főzni. Việt pontosan jött és közben Sota is megjött. 
Így 3-an elmentünk hozzá, mivel Max és David késtek fél órát. Sota tényleg nagyon közel lakik a sulihoz, kétemeletes lakásban lakik, többedmagával. Elég szép nagy szobája van, wifivel, meg fürdővel illetve egy kis főzőrészleggel. Közben megjöttek a srácok az alapanyagokkal. Aranyosak voltak, mert csak vega alapanyagokat vettek. Amikből végül is lett paradicsomszószos-szójaszószos-cukkinis-gombás-fokhagymás-mogyorós ragu spagettivel és persze tele chilivel. 
Nagyon finom lett, és mind az ötünknek elég volt. A srácok innivalóként vodkát fogyasztottak sörrel leöblítve, én viszont Mirindát ittam. Jó volt a hangulat, közben pedig megjött a tájfun, amit a Fülöp-szigetekről küldtek Vietnam felé. Szerencsére itt Hanoiban nem volt semmi komoly, csak eső volt egy kis széllel. Viszont mialatt Sotánál voltunk, Maxot hívta Tatiana, hogy holnap (11.11- hétfő) nem lesz tanítás az időjárás miatt. Hurrá, legalább tovább aludhatunk reggel.