01.11.
 |
| pagodákhoz vezető bejárat |
 |
| buddhista pagodák udvara |
Ismerősi meghívás jóvoltából elmentünk kirándulni az egyik környéki
tartományba, Sóc Sơn-be. Quang vitt minket autóval (ő hozta nekem anno a
gyógyszert, mikor lázas voltam), kb. 45 perc volt az út Hanoiból. Reggelivel
érkezett, hozott Bánh báo-t, ami egy gőzgombóc csak hús és egész tojás van a
belsejében. Kényelmesen utaztunk, ahogy haladtunk Sóc Sơn-be kifelé a városból,
alig láttunk valamit a környezetből, mert olyan szmog van a városban. Annyit
azért ki tudtunk venni, hogy a reptérre egy baromi nagy hidat, ami alatt
elhaladtunk, és nekem már félhetnékem volt magától a méretétől. Híddal egy időben
még a repteret is építik, mindkét projekt japán-vietnami együttműködéssel jöhet
létre.
Áthaladtunk még a Vörös-folyón, amin nagy teherhajó forgalom volt,
illetve a partján folyamatosan dolgoztak a munkagépek.
Lassacskán közben már a repteret is elhagytuk és kiértünk a
nyugisabb helyre, ahol kinn voltak a földeken és parcelláztak, illetve földet
műveltek vízibivalyok segítségével. A levegő eleve ’tisztább’ volt és sokkal
kisebb volt a zaj. Forgalom szokás szerint itt is volt, folyamatosan mentek a
motorok
 |
| đền Trình |
és a teherautók, amiket otthon kamionként tartunk számon. Itt
Vietnamban annyira nem nézik, hogy ki mennyi árut szállít.
Legelső hely, ahova mentünk egy buddhista múzeum mellett álló
buddhista szentély-komplexum volt, szerencsére nem a külföldi turistáknak
fenntartva, mint Hanoiban. Ide főleg helyiek járnak, ezért sokkal csendesebb és
tisztább, mint a városban előforduló nevezetességek.
 |
| đền Trình |
 |
| đền Mẫu szentélye |
7 épületből áll az egész két tóval gazdagítva. Az első pagoda a đền
Trình volt. Ez az épület két részből áll, mindkettőben egy-egy kis szentéllyel.
Mielőtt azonban az ember belép a pagodába, ajánlatos füstölőt gyújtani.
A következő pagoda, đền Mẫu. Mellette van egy kút, ami működik és
az egyik tó. Itt csak egy fő szobor volt, nem volt hozzá mellékszobor.
 |
| đền Mẫu |
A harmadik pagoda, chūa Đại Bi. Itt szólt a zene, mivel egy papi
bent hallgatta a rádiót. Több szobor volt az oltáron, főleg Buddhák. Mint a
legtöbb pagodához hasonlóan, itt is szemkápráztatóan, vagyis inkább már
szemvakítóan hatott a megvilágításban a sok aranyszínű szobor (azt nem tudom,
hogy tömör aranyból készülnek-e a szobrok, vagy csak aranyozottak).
 |
| chūa Đại Bi Buddha szobrok |
A főtemplom a đền Thượng. A lépcsőt kétoldalról sárkányok fogták
közre. Bent kettő részre osztható a tér, az első részen egy méreteiben kisebb
oltár van. Itt is, mint az eddig meglátogatott pagodákban, az oltár kétoldalán
egy-egy madárszobor áll egy békán. Ebben a templomban már volt forgalom.
 |
| chūa Đại Bi |
A hátsó részen volt a főoltár, ahol egy főszobor állt középen, egy
uralkodóé, ha jól tudom, mert mellette meg nőalakok és katonák sorakoztak. Nála
lehetett kívánni, persze mindenki másért fohászkodott, de ez magánügy.
 |
| chūa Đại Bi Buddha szobrok |
 |
| đền Thượng |
A pagodákon kívül még van ezen a helyen egy nagy szobor fenn a
hegyen, de oda már nem mentünk fel, mert majdnem egyórás az út. Így pagodázás
után mi sétálgattunk Ágival, amíg Quang meditált egy kicsit.
Miután végeztünk, visszafelé megálltunk a buddhista múzeumnál,
sajnos viszont az udvarnál beljebb nem jutottunk. Annyi szent, hogy ez az
épület is batár nagy.
Ezek után elmentünk Quang ismerőséhez, ahol
 |
| đền Thượng bejáratát védő sárkány |
ebédeltünk. Mint
kiderült valamilyen alapítványi összejövetel volt, amit évente rendeznek. A helyet,
ahova mentünk, mind önkéntesek építették, és úgy néz ki, mint egy katonai
kiképzőpálya gyerekeknek. Voltak vasmászókák, különféle formával, meg kötéllel
át lehetett lendülni a másik helyre. Ezt Ági ki is próbálta. Plusz van egy 100
férőhelyes ház, ahol a meditációt szokták gyakorolni.
 |
| đền Thượng bejáratát védő mitikus lény |
A kaja számomra sajnos nem volt elegendő, mivel „csak” 7-féle
húsétel volt, zöldség alig, rizs abszolút semmi, helyette volt Bún meg bagett,
kóla meg alkohol. Ági rendesen evett, viszont a végére már rosszul volt a sok
hústól. Kaja után még megnéztük a helyi sulit, ahol volt egy kis tribün meg
vetítővászon.
 |
| đền Thượng szentélye, középen az uralkodó |
Ebéd befejeztével Quang még elvitt minket egy magángyűjteménybe, a
Việt Phủ Thành Chương-be (Thanh Chuong Viet palota). Hatalmas az egész hely,
tele van szobrokkal, épületekkel, köztük egy kis víziszínházzal meg rendes
színházzal. Ha a recepciót, parkolót, kávézót, éttermet és ajándék boltot
levesszük, az egész területen 25 kisebb-nagyobb látványosság van.
Az egész helyen szinte csak Buddhák, templomőrzők, állatok, mitikus
lények, faragványok vannak. Mindegyik nagyon klassz. Persze nem mindegyik
vietnami, volt köztük szerintem kambodzsai vagy burmai szobor is.
 |
| udvari kis szentély |
Ezenfelül van itt egy posztmodern galéria is, illetve magának a
gyűjtőnek és a feleségének egy kis oltára is. A gyűjtő, Thành Chương
(1949-2007) festőnek tanult és 6 évesen kezdett el rajzolni, majd katonaként
szolgált. 1974 óta vannak külföldi kiállításai.
Itt majdnem másfél órát voltunk, én nagyon bírtam ezt a helyet.
Majd Quang hazavitt minket.
 |
| buddhista múzeum |
 |
| emlékoszlop a múzeumnál |
 |
| buddhista múzeumhoz tartozó épület |
Később még elkísértem Ágit az ukrán étterembe, ahová néha elmegy,
hogy borscsot egyen. Én most voltam ott először. Első látásra valahol a kisebb
kocsma és étterem közé tudnám berakni. Négyszemélyes bokszok voltak egy
asztallal, hatalmas plazatévé, amin ment az ukrán esti mulattató műsor. Nem
volt sok vendég, igaz mind ukrán vagy talán orosz volt. Minden esetre
hangulatos hely.
Az esti forgalom katasztrófa volt, mindenki úton volt és állat
módjára hajtott, sokan voltak, akik sisak és világítás nélkül közlekedett.
Pedig mindez 20 óra után volt.
Legalább már tudom milyen az éjjeli forgalom Hanoi-ban.
