10.17.
Tegnap este óta esik az eső, nem mintha bánnánk, így legalább
felfrissül egy kicsit a levegő, hiszen már két hete nem esett.
 |
| cô Nga |
Ma is mentünk suliba, reggelire útközben a szokásos Bánh Mỳ Trứng-ömet,
meg plusz energia gyanánt vettem csokis kekszet. Az óra hangulata jól telt,
volt kettő szünetünk, így tudtunk beszélgetni a németekkel és Kim-mel, a koreai
lánnyal (mint kiderült róla, csak 17 éves, így viszont nem értem, hogy lehet
itt az egyetemen ilyen fiatalon). Mindenesetre tényleg jó volt a hangulat, egy
csomót röhögtünk, ami már igazán rám fért. Az idősebbik tanárnőről, cô Nga-ról
is megtudtunk néhány dolgot, köztük, hogy van két lánya, az idősebbik (25 éves)
kinn tanul Kaliforniában, a kisebbik (19 éves) pedig itt tanul szintén angolt, cô
Nga férje pedig valamelyik minisztériumban dolgozik. Cô Nga egyébként 51 éves,
eddig normálisnak tűnik. Azt mondta, hogy egy hónapig foglyuk nyomatni a
kiejtést, mert az nagyon fontos (ezt én is megerősítem, igaz nekem egy kicsit
uncsi, de mivel nekem sem megy elsőre minden kiejtés, így tényleg jobban
jártam, hogy a kezdőkhöz kerültem). Miközben cô Nga a kisebbik lányáról
beszélt, az osztályban lévő fiúkra egy kicsit rászállt, előjött belőle a
kerítőnői énje, amin elég sokat röhögtünk. Vele egy kicsit mást fogunk majd
tanulni, mint ami a könyvben van, ő fog majd hozni nekünk plusz dolgokat,
amiket fontosnak tart. Ha minden igaz jövő héten fogunk a családdal kapcsolatos
dolgokkal is foglalkozni (de ez nem biztos); szerintem még ő sem döntötte el,
mit is akar velünk konkrétan csinálni.
De legalább az óra jó volt. Adott házit is, hogy gyakoroljuk a
kiejtést és az új szavakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése