Kiállítás

10.08-09. Kiállítás

Tegnap elmentem ismét a Hoàn Kiêˊm tóhoz, illetve a Vietnami Nemzeti Történelmi Múzeumba (Bảo Tàng Lịch Sử Quốc Gia), ahol Ázsia buddhista kultúrájából volt kiállítás, ami időszakos. Nemcsak kiállítás volt, hanem előtte az adott országok képviselőinek konferencia is (ebben az évben, 2013-ban nagyon sok évforduló van Vietnamban). Nagyon nagy volt a felhajtás, kinn volt több állami tévécsatorna is, interjúkat készítettek, videóztak, meg miegyéb. Ott voltam a megnyitón, de nem maradtam végig, mert így is délután 5 után kezdték, meg különben is, annyi résztvevő volt, hogy a kiállításon csak nyomorogni lehetett volna és annak nem lett volna sok értelme, ha csak 2 percre látom a kiállított műtárgyakat, meg hogy megfulladjak a levegőtlenség miatt. Így másnap (10.09.) visszamentem a múzeumba, és így már nyugisan végig tudtam nézni az „Ázsia – A színes kultúra” című kiállítást (Châu Á - Những sắc màu văn hóa). A műtárgyak, köztük szobrok, dobok, domborművek, Tibet és Mongólia kivételével, egész Kelet, - és Délkelet-Ázsiából érkeztek (India, Nepál, Laosz, Kambodzsa, Vietnam, Thaiföld, Kína, Korea, Japán, Szingapúr, Malajzia, Indonézia). Voltak köztük számomra már ismerős tárgyak, de azért mégis más testközelből megcsodálni a műremekeket, mint a tévéből értesülni róluk. Nekem nagyon tetszett, hogy egy kis ízelítőt nyerhettem Ázsiának amúgy is óriási buddhista kultúrájából.

Dongsoni dob

A tegnapi nappal kapcsolatban még annyit, hogy mielőtt még a kiállítás megnyitójára mentem volna, elidőztem még a Hoàn Kiêˊm tónál a padon egy kicsit. Hát nem megtaláltak az angoljukat gyakorló vietnamiak? Ketten voltak, egymást váltották. Mindketten a Thang Long egyetemtől voltak. Az első sráccal kb. 25-30 percet dumáltunk, igyekezett kifejezni magát, de sokszor gyorsan és hirtelen akarta kimondani a mondatokat, így voltak vicces pillanatok. Nem mintha az én angoltudásom tökéletes lenne, de legalább valamit tudtam dumálni vele. Miután elköszönt, nem kellett 5 perc és jött a következő. Mint kiderült ő már idősebb volt nálam, egy 31 éves apuka, aki számítástechnikával foglalkozik és a sulink közelében lakik. Van neki egy 28 éves felesége, aki mint mondta, jól tud angolul, viszont vele nem igazán beszél otthon angolul, és van egy közös 3 éves kisfiúk. Kedves volt Việt Tung, mert így hívják. Vele majdnem 80 percet beszéltünk. Ahogy észrevettem írni jól tud angolul, a kiejtéssel és a szókincsével van egy kis hiányosság (pont, mint nálam). Kérdeztem tőle, hogy buddhista-e és, hogy tartja-e, erre igennel válaszolt, mondtam, hogy én is érdeklődöm a vallás iránt, meg hogy vega vagyok és nem eszem húst, arra egy kicsit fintorgott, mert mint mondta, attól még hogy buddhista, hús nélkül nem tudna élni. Miközben beszélgettünk a tónál, megkérdezte, hogy ettem-e már fagyit, én meg mondtam, hogy nem, így felajánlotta, hogy menjünk fagyizni. Volt olyan kedves, hogy meghívott rá. Mondta, ha kell, esetleg valami szóljak. Telefonszámot is cseréltünk, lehet, hogy a hétvégén összefutunk beszélgetni, de én nem fűzök túl sok reményt hozzá, meg azért tartózkodok is egy kicsit.