Egy nap

09.26.

Új ’lakótárssal’ bővült csapatunk, beruháztunk egy használt hűtőre. Erre ’sajnos’ azért volt szükség, mert Ági sokszor vesz ’romlandó’ cuccokat, igaz nekem is szükségem van a hűtőre,, mert így legalább tudok majd venni néha tejterméket és nem kell attól tartanom, hogy megerjed. Meg anélkül is, így legalább több kaját tudunk majd eltárolni és nem kell majd a muslincákat meg a hangyákat hajkurásznunk a szobában.

Az időjárásról csak annyi, hogy tegnap óta esik, és vagy 10-15 °C-ot esett a hőmérséklet, ami igencsak rontja a hőérzetünket. Áginak sikerült is megfáznia, de rendszeresen tömi magába a gyömbérteát, ami segít rajta. Azt hiszem, én is veszek majd gyömbért meg chilit, mert ezek segítenek az immunerősítésben, a sok vitaminról és ásványi anyagról nem is beszélve.

Ma csak ennyi, mert én is a koliban döglök, meg közben csinálom a fordítást a szakdolgozatomhoz. Ilyen vacak időben úgysem lehet mást csinálni, meg persze minden délután sziesztázunk és alszunk vagy két órát. Legalább ki tudjuk pihenni magunkat. Jövő héttől (remélhetőleg) amúgy is kezdődik az oktatás, akkor meg majd úgysem tudunk ilyesmit csinálni.

Hanoi (part 3)

09.21.

Ma nem egyedül voltam a belvárosban, eljött velem Nasztja. Mivel nem akartunk gyalogolni, mert elég jó kis táv, így buszra szálltunk, ahol jegyet kellett váltanunk (5000 Đồng≈50 HUF). A jegyszedő bácsi aranyos volt, egyből mutatta, hogy üljünk le. Az út egy kicsit kacifántos volt és sikerült túlmennünk egy megállóval a kitűzött célt (szerencsére nem kellett sokat visszasétálnunk). Nasztjaval megnéztük (én újra) a Hồ Hoàn Kiêˊm-et, illetve, ami hozzátartozik, és amit az előbbi bejegyzésben írtam. Kicsit nézelődtünk a tó környékén, megnéztünk egy hangszerboltot, mert mint kiderült, Nasztja nagyon szereti a hangszereket. Én pedig érdeklődtem az Áo Dài (hagyományos vietnami női viselet) után. Mivel nekem az eredeti úti célom a Đống Xuân piac volt, mert szükségem volt rövid nacira meg ujjatlan pólóra. 
Útközben találtunk egy kis pagodát, ahova betértünk. Nagyon kellemes volt a hangulat. Folyamatosan ment az Om Mani Padme Hum mantra zenéje. Itt kipihentünk magunkat, majd tovább mentünk a piacra. Sajnos azonban a piacon nem kaptunk, így elindultunk vissza a tó irányába. Szerencsémre az utcán mászkáltak mozgó árusuk, és egyiküknél sikerült lealkudnom 35,000 Đồng-ra a nacit, majd egy boltban sikerült vennem 2 ujjatlan pólót. Miután ezzel megvoltunk, már csak a szomjan halás ellen kellett tennünk, így vettünk innivalót, utána már jobb volt. 
Nasztja szeretett volna venni könyvet, így elvittem a nagyobb könyvesboltba, amiről szintén tettem már említést korábban (Tràng Tiền utca). Ezek után kerestünk egy hazafelé közlekedő buszt. Kis várakozás után meg is jött, így felszálltunk. Ennél a busznál viszont sikeresen meg előbb szálltunk le 3 megállóval, így ismét gyalogolhattunk. Viszont útközben megint csak voltak pagodák. Hazaérkezés után én bedőltem az ágyba, és vagy két óra hosszat aludtam.

Ly Thai To szobra