Traveling in Vietnam: 2013-09-29

10.05.

Nagykövetek pagodája

Trấn Quốc pagoda

Reggel gyorsan bedobtam egy Bánh Mỳ Trứng-öt (tojásrántottás szendvics), majd a 31-es busszal a belváros felé vettem az irányt. Legelső megállóm a Nagykövetek pagodája (Quán Sứ) volt (ezt viszont csak kívülről szemléltem meg, mert még korán voltam nyitáshoz képest, de azért kívülről is jól néz ki). Majd elsétáltam a ismét a hồ Tây-hoz, hogy a múlt héten sikertelen pagodás látogatásom ma végre sikeres legyen.

És siker, bejutottam. A pagoda előtti részen, ahova egy híd vezet, árusok kínálták portékájukat, köztük a pagodába való föstölőket, buddhista cuccokat, ételt és italt. Itt is sokan voltak, helyiek és turisták egyaránt.

A pagoda (chùa Trấn Quốc) igen kellemes hely (leszámítva a tömeget). Van az udvarán egy nagy torony-féleség, aminek mind a négy oldalában szintenként Buddha szobrok vannak elhelyezve, és ahogyan haladunk felfelé, úgy csökken a Buddhák mérete.
Ez a torony kimondottan tetszett. Nagyon sok kisebb szentély van az udvaron, ahol bárki tehet felajánlást, imát, amit meg is tesznek sokan. Az „igazi” pagoda több kisebb szentélyből áll, ahol nemcsak szentek szobrai, hanem halott hozzátartozók képeivel is találkozhat az idelátogató.
A nagy szentélyrész a pagoda belsejébe nő, mivel a szobrok mérete is elölről hátrafelé lesz nagyobb. Itt is sok felajánlás volt az „oltáron”, többek között felajánlásra szánt „játékpénz”, édességek, gyümölcsök, füstölők.

Mindeközben mialatt sokan az imádkozást végezték, a pagoda udvarának falán kívül, már majdnem a vízben horgásztak a jóemberek. Külön attrakciónak számítottak, mivel csak keskeny köveken ácsorogtak halászás közben.

Kijövet a pagodából vettem egy gyümölcsös smoothie-t, majd avval visszafelé haladva a Ly Tự Trọng parkba, megittam a maradék innivalómat.
Természetesen itt is megtalált íz utcai árus néni, de nem engedtem, hogy vennék bármit is, így szerencsémre elment.

Kicsit kipihenve a Đồng Xuân piacra mentem, hogy megkérdezzem, mennyibe kerül egy méter anyag, meg úgy egyébként is, hogy körbenézzek. Közben megtaláltam útközben Hanoi egyetlen mecsetét is.

Utána a Bach Má templomba mentem (đền Bạch Mã). Ez egy kis templom, de szépen ki van alakítva. Itt is (mint minden buddhista templomnál, pagodánál) tele volt aranyozott oszlopokkal, feliratokkal (amik kínai karakterekkel vannak írva), minden piros színű és a bejáratnál van két templomőrző kutya (oroszlán).
Látnivalók végeztével még megkérdeztem, hogy milyen áron adják az áo dài ruhákat, így információkkal gazdagítva, már meg is van, hogy kinél fogok ruhát venni.
A meleg és a páratartalom hatására, mivel már megnéztem mindent, amit szerettem volna, és mert eléggé kiszívott a mai időjárás, így úgy döntöttem, hogy hazamegyek.
Még gyorsan elugrottam a piacra, mikor hazaértem, hogy az ebédre valót megvegyem, majd főzök és pihenek a maradék időben.

A holnapi napról csak annyit, hogy futóverseny lesz, amin Ági és Việt is részt vesz. Remélem majd tudok róla tudósítást adni, hogy milyen volt.

Ly Tự Trọng park

Ly Tự Trọng

Dong Xuan piac

mecset

Bach Má templom

09.28.

Irodalom Temploma

Hosszabb-rövidebb ideig tartó alvás után, a fél 6-6 közötti kelést meg tudom érteni. Köszönhető ez annak, hogy sikerült délután aludnom, este 6 után vacsoráznom, közben még egy újabb 3 tagú szentpétervári lánydelegáció is érkezett a szomszéd szobába, bár nem tudom, hogy ők is benne voltak-e a tegnap este 11-kor kezdődött dajdajnak vagy sem, de mindenesetre a többiek igen jól érezhették magukat. Na mindegy. Így legalább a hajnali ébredésnek köszönhetően, részem volt, hogy lássak egy kicsit a napfelkeltéből, és a jó időre való tekintettel, úgy döntöttem, hogy ismét nyakamba kapom a várost, ahol még nem voltam (ez még mindig csak a töredéke). Mielőtt azonban felkerekedtem volna, elmentem a piacra vásárolni. Ma úgy jött össze, hogy felcseréltem a reggelit az ebéddel. Na szóval, kaja után elmentem a buszhoz, mert nem a szomszédban voltak azok a helyek, amiket mára tűztem célul. Így a térkép segítségével kikerestem a megfelelő járatot, és ezzel el is kezdődött kalandos utazásom.

Irodalom Temploma

Első megállóm az Irodalom Templomába vezetett (), ahol egy gyönyörű pagoda fogadott (tele turistákkal). A megközelítése során, miután a 31-es busz lerakott a Hồ Hoàn Kiêˊm tónál, utána sétáltam vagy 20 percet, mire odaértem. Viszont megérte a séta, mert olyan utcán (Nguyễn Thái Học) mentem végig, ahol a képkeretezők és a galériák fogadták a nagyközönséget. Olyan gyönyörű festmények voltak itt, hogy fájt a szívem, hogy nem tudom elhozni a képeket. Volt itt a tájképen át Hố Chí Mính apánk porté és egész alakos festményein az arany kínai írásjegyekig minden (csak győzze az ember szemmel és pénzzel, ha netán úgy döntene, hogy beruház itt festményre).

A templom történetével kapcsolatban majd keresek hozzá anyagot.

Ha jól szűrtem le a lényeget a templommal kapcsolatban, legalábbis amit a látottakból tudok levonni, itt az írásbeliségre és a hozzá tartozó irodalommal foglalkoztak. Nagyra becsülték Konfuciust. Sajnos, mint a legtöbb turistalátványosság, ami kis helyen terül el, itt is kellett belépőt fizetni (szerencsémre a mai nap, szinte mindenhol elfogadták a nemzetközi diákigazolványom, így vagy fél áron vagy csak egy kicsit, de kevesebbért az eredeti árhoz képest tudtam bejutni), ha jól emlékszem 10,000 Đồng volt diákkal. Elsőre, ahogy belép az ember a templom kertjébe, egy két oldalról szegélyezett kis sétányfélére teszi először a lábát. Két oldalról körbeveszi a sétányt két virágágyás és két kisebb elkerített tavacska. Ezen a helyen, ahol csak tehetik, az írásokat is virágokból rakják ki a kertben, színekkel elválasztva a szöveget a háttértől (nagyon frappáns megoldás).

Irodalom Temploma

Átkelve a következő kapun, beérünk a híres mesterek „terére” (Thái Học), ahol a mesterek „sírkövein” és előttük idézetek vannak. Természetesen mint minden turisztikai látnivaló mellől a souvenir shop sem maradhat ki (itt volt 3 is). Majd elfelejtettem. Ez a hely kiváló magazinokba való fotózáshoz, legalábbis sok fotós volt kinn, akik az áo dài-ba öltözött fiatal lányokat fényképezték.

Az udvarról végül már tényleg a templom részbe lépve, elénk tárul a nagymester, Lý Thánh Tông szobra látható, az emeleten még 3 van belőle.

A templom első részében volt egy kis zenei „koncert”, igen kellemes volt. Az udvar hátsó részében volt még egy bazi nagy, én gong és dob közé tenném, dob-féleség.

Miután befejeztem az Irodalom Templomában tett látogatásom, folytatva utamat a Vietnami Katonai Történelmi Múzeumba (Bảo Thàng Lịch Sử Quân Sử Việt Nam). Pont a múzeum előtt van egy Lenin-szobor (V.I. Lȇ-Nin), amit nem hagyhattam ki, hogy le ne kapjam egy fotó erejéig.

A múzeum a Điện Biȇn Phú utcán található, ez az utca egészen a Hố Chí Mính mauzóleumig ér.

Vietnami Katonai Történelmi Múzeum

A múzeumra visszatérve, a belépő diáknak 20,000 Đồng, ezenfelül, ha szeretnénk fotózni odabenn, az további 20,000 Đồng-ba fáj az embernek, de szerintem megéri, főleg annak, aki odavan a háborús dolgokért, ezen belül is a hadigépezetekre. Én mindenesetre nagyon élveztem az itt eltöltött időt.

Itt az udvaron található még a Zászló torony, ahova fel lehet menni és ahol igen jó kilátás nyílik a gépekre az udvaron. A járgányokról: van itt T48B tankon keresztül a 105 mm-es ágyútól az AD-6-os Skyraiderig.

A múzeumban még van egy tárlat Vietnam katonai történelméről 1954-1968 közötti időszakról.

Múzeumi látogatásom végeztével, az elnöki palota irányába vettem utam, ami a Hố Chí Mính mauzóleum mellett a Hoàng Văn Thu és a Hùng Vuong utca találkozásánál található. Szép nagy sárga épület, nagy kerttel és persze nem lehet bemenni. Így marad a kapun kívüli fotózás. Elsétálva a palota mellet, volt olyan épület, ami nagyon megtetszett, de sajnos a környékét ügyelő katona nem engedte, hogy fényképezzek.

Felszabadulás tér

Elnöki palota

Felszabadulás tér

Egyébként a katonai múzeum és a Hố Chí Mính mauzóleum közti kb. 10-15 utca által határolt részen van a legtöbb követség és konzulátus (a magyar konzulátus nem itt van, hanem a Nyugati-tónál, a hồ Tây-nál).

Tovább gyalogolva elértem végül a Nyugati-tóhoz (hồ Tây), ami, hogy hogy is fogalmazzak szépen, batár nagy, majdhogy nem egy Velencei-tó, aminek a partján szívesen horgásznak. Elég szép mennyiségű halat fogott némely férfi. Az út egyik oldalán van a hồ Tây, míg a másikon pedig hồ Trúc Bạch. Mielőtt tovább mentem volna a tóhoz, bementem a mellette álló đền Quan Thánh pagodába. Itt is kellett belépőt fizetni (10,000 Đồng). Folytatva az utat, ennél a tónál, mármint a hồ Tây-nál van egy pagoda, ahova sajnos nem tudtam bejutni, mert a délutáni nyitás előtt egy órával voltam ott, de ami késik, az nem múlik. A mai napra még volt egy úti célom, amit szerettem volna megnézni, mégpedig a Long Bien hidat (ga Long Biȇn), ami egy igen régi vasúti híd, de még a mai napig működik és használják.

Miután megnéztem mindent, amit szerettem volna (egy kivételével), hazafelé vettem utam. Megkerestem a megfelelő buszt, ami pont a koli sarkán tesz le, így gyorsan és kényelmesen értem vissza a szállásra. Csak azt a nyamvadt légkondit ne nyomatnák annyira a buszon.

Azt hiszem a mai nap sem telt el feleslegesen, gazdagodtam sok új élménnyel, képpel és kellőképpen el is fáradtam.