12.01.-12.09.
Most csak heti összefoglalót írok, mivel nem minden nap volt
esemény.
December első napján verőfényes napsütésre keltünk, mindezt azzal
megfűszerezve, hogy egész nap nagyon jó, mondhatni nyári időjárás volt, amit
nagyon élveztünk. Irigykedhetnek az otthoniak. Napközben kiültünk a gangra, és
csatlakozott hozzánk Christina is (orosz lány a 404-es szobából, akivel jóban
vagyunk). Hozott teát, amivel megkínált minket is, majd jó darabig
beszélgettünk kinn a levegőn, miközben száradtak a frissen mosott ruhák.
Hétfőn két teljesen ’új’ osztálytársunk lett, mivel Max és David
megborotválkoztak (kedden David még fodrásznál is volt), így már nem néztek ki,
úgy, mint az ősemberek. Cô Thư igencsak nézett, nem tudta hova tenni a
srácokat. Szegény kicsit kiakadt, hogy nem tudta, mi olyan furcsa rajtuk. Másnap
cô Nga is beleesett ebbe a csapdába. Mi meg jót röhögtünk a szituáción.  |
| Ági és Christina |
Kedden ismét gyakoroltuk az új éneket cô Nga-val, és aránylag jól
telt a hangulat is. Megkérdeztem tőle, nem tud-e valahol a környéken egy olcsó
varrónőt, mivel már ha vettem ruhaanyagot, szeretnék varratni a karácsonyi
bulira egy fölsőt, amit majd később is fogok tudni hordani. Volt olya kedves,
hogy egyből felhívta a varrónőjét, és megbeszélte vele, hogy majd csütörtökön
elmegyünk hozzá.
 |
| David és Max borotválkozás után |
 |
| Moisse és David |
Szerdán számunkra jó, de egyben váratlan hírrel lettünk
gazdagabbak: kiderült, hogy cô Thư babát vár (ő viszont annyira nem rajong az
ötletért, mivel egyrészt nem mostanra volt betervezve nála a családbővítés,
másrészt ő abba a kategóriába tartozik, aki nagyon nem viseli jól az
állapotosságot). Mint kiderült végigvisz minket júniusig, mivel most kb. a 6.
hétben tart, és majd csak a 9. hónapban megy el szabadságra.
 |
| Moisse és David |
 |
| David |
Csütörtökön a már megbeszélt időre, és cô Nga lakásához mentem,
hogy együtt menjünk el a varrónőjéhez. Kedves hölgy fogadott minket, kinézetre
igen modern, rövid frizura vörös csíkokkal, csinos kinézet. 4-en dolgoztak az
üzletben, rajta kívül még 3 fiatal lány ült a varrógépeknél. Ahogy elnéztem az
elkészített ruhák kinézetét és anyagát, azt kell mondjam, hogy tényleg egy,
szerintem professzionális varrónőhöz kerültem. Megkérdezte milyen fazonú felsőt
szeretnék, én megmondtam és felskicceltem egy kis vázlatot. Utána lemérte a
méreteimet. Közben a tanárnő ruhái is kész lettek, köztük 2 felső és 1-1 nadrág
és szoknya; nagyon csinos darabokat kapott kézhez. Beszélgetésük közben mondjuk
csak 1-2 szót értettem. Jövő csütörtökön megyünk vissza hozzá a tanárnővel.
Péntek-szombat-vasárnap elég gyorsan eltelt a házimunka, olvasás,
beszélgetés, tanulás jóvoltából. Szombat este ismét elmentem Xôi-t enni, most
viszont a hölgy lánya szolgált ki. Beszéltünk egymással egy pár szót, miből is
kiderült, hogy 30 éves és 2 gyereke van, aki pedig még ott volt velünk ’srác’,
ő az öccse. Bírom ezt a famíliát, már tudják, hogy szeretem enni a Xôi-t. A
lánya ilyen téren tiszta anyja, mivel ő is fogja a púpos kanál cukrot és
rázúdítja a rizsre. Így most úgy vagyok az édesség evéssel, hogy betervezem,
mikor megyek este hozzájuk kajálni, mivel az a cukormennyiség, amit rápakolnak
a vacsira, bőven fedezi a napi cukormennyiséget.
 |
| Cô Nga |
 |
| David |
Ma (12.09. hétfő) nem sokat haladtunk az anyagban, mivel cô Thư
nagyon vacakul érezte magát és kinézetre sem volt jól. Kénytelenek voltunk
befejezni az órát 11 előtt, annyira rosszul lett, viszont nem tudott hazamenni
(mi pedig ajánlottuk neki, hogy menjen haza pihenni, és ha kell, hazakísérjük),
mivel értekezlet volt neki fél 12-kor. Így Kim és én kísértük fel az elsőn
található tanáriba, Kim hozta a táskáját én pedig igyekeztem megfogni és feltámogatni
lassacskán az emeletre. Volt viszont így is néhány olyan helyzet, mikor azt
hittem el fog ájulni, mivel már nagyon a határt feszegette cô Thư. De végülis
sikerült felérnünk épségben az emeletre. Ezzel viszont nem nagyon nyugtatott
meg.
