Befejezés

Összegezve

Maga ez a vietnami út nem feltétlenül a tanulásról szólt, sokkal inkább egy másik kultúra, másik világ megismeréséről, új barátok szerzéséről, élményekről. Azt nem tudom, hogy visszatérek-e majd valamikor, de mindenképpen szeretném még legalább egyszer az életemben megnézni Vietnamot, hogy milyen változásokon megy keresztül. Ezenfelül pedig szeretnék találkozni azokkal az emberekkel, akik kedvesek voltak hozzám, és segítettek nekem.

Köszönettel tartozom:

• a Balassi Intézetnek, hogy jóváhagyták a kérelmemet, és hozzásegítettek a Vietnamban eltöltött tíz hónapért
• a követségnek, hogy kiadták a 10 hónapra a vízumot
• a légitársaságoknak, hogy elvittek, köztük a Lufthansa, Vietnam Airlines, Finnair
• a vietnami Jetstar légitársaságnak
• a vietnami vasútnak, tömegközlekedésnek, hogy velük utazhattam, okozva ezzel nem kis örömet         és furcsaságokat számomra

• a tanáraimnak, mind Magyarországon, mind Vietnamban, mert mindenben segítettek, amiben csak tudtak
• a családomnak és a barátaimnak, akik végig aggódták ezt a tíz hónapot, amíg nem voltam velük
• Bodnár Áginak, aki elviselt, mint szobatársat

és mindenkinek, akinek csak köze volt ehhez az ösztöndíjhoz, megvalósítva ezzel, hogy bepillantást nyerhettem egy másik világba.