Traveling in Vietnam: Hanoi (part 5)

10.05.

Nagykövetek pagodája

Trấn Quốc pagoda

Reggel gyorsan bedobtam egy Bánh Mỳ Trứng-öt (tojásrántottás szendvics), majd a 31-es busszal a belváros felé vettem az irányt. Legelső megállóm a Nagykövetek pagodája (Quán Sứ) volt (ezt viszont csak kívülről szemléltem meg, mert még korán voltam nyitáshoz képest, de azért kívülről is jól néz ki). Majd elsétáltam a ismét a hồ Tây-hoz, hogy a múlt héten sikertelen pagodás látogatásom ma végre sikeres legyen.

És siker, bejutottam. A pagoda előtti részen, ahova egy híd vezet, árusok kínálták portékájukat, köztük a pagodába való föstölőket, buddhista cuccokat, ételt és italt. Itt is sokan voltak, helyiek és turisták egyaránt.

A pagoda (chùa Trấn Quốc) igen kellemes hely (leszámítva a tömeget). Van az udvarán egy nagy torony-féleség, aminek mind a négy oldalában szintenként Buddha szobrok vannak elhelyezve, és ahogyan haladunk felfelé, úgy csökken a Buddhák mérete.
Ez a torony kimondottan tetszett. Nagyon sok kisebb szentély van az udvaron, ahol bárki tehet felajánlást, imát, amit meg is tesznek sokan. Az „igazi” pagoda több kisebb szentélyből áll, ahol nemcsak szentek szobrai, hanem halott hozzátartozók képeivel is találkozhat az idelátogató.
A nagy szentélyrész a pagoda belsejébe nő, mivel a szobrok mérete is elölről hátrafelé lesz nagyobb. Itt is sok felajánlás volt az „oltáron”, többek között felajánlásra szánt „játékpénz”, édességek, gyümölcsök, füstölők.

Mindeközben mialatt sokan az imádkozást végezték, a pagoda udvarának falán kívül, már majdnem a vízben horgásztak a jóemberek. Külön attrakciónak számítottak, mivel csak keskeny köveken ácsorogtak halászás közben.

Kijövet a pagodából vettem egy gyümölcsös smoothie-t, majd avval visszafelé haladva a Ly Tự Trọng parkba, megittam a maradék innivalómat.
Természetesen itt is megtalált íz utcai árus néni, de nem engedtem, hogy vennék bármit is, így szerencsémre elment.

Kicsit kipihenve a Đồng Xuân piacra mentem, hogy megkérdezzem, mennyibe kerül egy méter anyag, meg úgy egyébként is, hogy körbenézzek. Közben megtaláltam útközben Hanoi egyetlen mecsetét is.

Utána a Bach Má templomba mentem (đền Bạch Mã). Ez egy kis templom, de szépen ki van alakítva. Itt is (mint minden buddhista templomnál, pagodánál) tele volt aranyozott oszlopokkal, feliratokkal (amik kínai karakterekkel vannak írva), minden piros színű és a bejáratnál van két templomőrző kutya (oroszlán).
Látnivalók végeztével még megkérdeztem, hogy milyen áron adják az áo dài ruhákat, így információkkal gazdagítva, már meg is van, hogy kinél fogok ruhát venni.
A meleg és a páratartalom hatására, mivel már megnéztem mindent, amit szerettem volna, és mert eléggé kiszívott a mai időjárás, így úgy döntöttem, hogy hazamegyek.
Még gyorsan elugrottam a piacra, mikor hazaértem, hogy az ebédre valót megvegyem, majd főzök és pihenek a maradék időben.