Suli és Big C

02.25.

Az időjárás nem sokat változott, csak az eső mennyisége csökkent.

A suliban minden okés volt, teljes csoport rendesen megjelent, kisebb-nagyobb késéssel. Maga az órán olvastunk, meg végig vettük az összes feladatot a tanár úrral. Így már be is fejeztük a 22-es leckét és már csak két lecke van hátra, és új könyvet kezdünk.

Az óra mondjuk nem tartozik az izgalmas dolgok közé ezzel a tanárral, viszont nála sokat gyakorolunk, ami sokat segít, meg beszéltet is minket. Hál’ Istennek a türelmes emberek közé tartozik Hiến bácsi.

Suli után hazaérve Ági is megért és feldobta az ötletet, hogy menjünk el a Big C nevű áruházba, hogy nézzünk körül a kajás részlegen, hátha valamit olcsóbban tudunk beszerezni. Az út kb. 20-30 perc, a forgalom most is elég nagy volt. Odaérve kiderült, hogy ugyanolyan üzlet ez, mint amit Hué-ban találtam (a vietnami Tesco). Itt volt minden. Mondjuk én kifejezetten a halkonzervre meg a tejtermékekre utaztam (szójatej és joghurt), Ági pedig laktóz-mentes tejet keresett, sajnos az viszont nem volt, helyette kipróbál egy ’cukormentes’ tejet, hátha beválik. Ezenkívül vett még grillcsirkét, meg sárkánygyümölcsöt.

Ha valaki azt akarja nekem bemesélni, hogy Vietnam, ha, úgysincs magyar termék, akkor annak az orra alá tudom dörgölni a képet, hogy igenis van itt magyar termék, és ráadásul egy-két ezer forinttal olcsóbban. Itt a Big C-ben magyar cuccok közül a BB; - és a Törley pezsgőkkel futottunk össze. Ági kezében igencsak jól mutattak.

Visszafelé az egyik motorosnak volt egy kis cifra élelmiszer szállítási módja: motor elején egy vödör, benne egy disznófej, hátul az ülésen a vezető mögött, ahol meg az utas szokott ülni, egy frissen vágott féldisznó lógott. Mi meg röhögő görcsben tértünk ki magunkból. Az otthoni tisztifőorvos itt elsírná magát szerintem. Útközben meg sikeresen lemérgeztük magunkat, mivel sajnos közel voltunk a buszhoz, és mivel itt nem hinném, hogy lenne zöldkártya, így elég jó kis mennyiségű kipufogógázt sikerült beszívnunk. Elhihetitek, nem volt kellemes, még maszkon keresztül sem.

Ettől a bolttól eltekintve, Ági pénteken vett Unicumot, mivel fájt a hasa (rendbe is jött a szesztől). Elmesélte a haza felé vezető útját az Unicummal és nem tudott felocsúdni, hogy milyen túlélő ez a magyar termék. A sztori a következő: mikor már vagy 20 méterre volt a koli kapujától a motorral az Unicum zacskóban a kormányon, hirtelen kiszakadt a zacskó, a pia meg puff, röpült egyet. Ági persze azt hitte, hogy egyből mehet is vissza egy másik üvegért, mert biztos szétcsattant az aszfalton az üveg. Hát nem. Az üvegnek semmi baja nem lett, hanem az aszfalt sérült meg. Igazi túlélő ez a gyógyszesz.

 

Prezentáció

02.24.

Mint már korábban is írtam, mára mindenkinek kellett a csoportban csinálni egy amolyan ’prezentációt’ egy általunk választott témával kapcsolatban. Maga az előadás szerencsére nem volt szigorú, hogy kívülről kellett volna fújni a szöveget, így mindenki csak felolvasta a fogalmazását. Sajnos volt olyan szöveg, amit abszolút nem értettem (igaz nem csak én voltam az egyetlen ezzel), köztük Kim szövegét, mivel a rinocéroszokról írt és csak ő és a tanárnő tudták, mégis miről van szó, illetve Max és David olyan filozófiai dolgokba mentek bele, amiről gőzünk nem volt. A tanárnő le is állította őket.

Miközben egyenként elmondtuk a mondandónkat, cô Trang egy papírra felírta, kinek mi a hibája. Aránylag mindenkinek csak kisebb ’botlásai’ voltak.

A szünetben persze megint ment az ökörködés.

Ma Áginak volt a szülinapja, reggel megköszöntöttem, este pedig az egyik ismerőse hozott neki tortát, amire nem számított. Jól sült el a dolog.

Hangulatilag ma a béka hátsója alatt voltam (kisebb idegesítő dolog miatt) plusz, még az időjárás ritka vacak, és elég depis az idő: minden tiszta szürke, sötét, hideg van és ráadásként egész nap esik. Minden nedves, mikor mosunk két nap alatt sem száradnak meg a ruhák, még jó, hogy van hajszárító.