Katonai múzeum

04.26.

Koli szervezett egy múzeumlátogatást a katonai történelmi múzeumba, mivel a következő néhány napban több fontos évforduló is lesz, köztük május 1-je, illetve majd május 7-én lesz a Dien Bien Phu csatának a 60. évfordulója.

Egy Hundai kisbusszal mentünk (sikerült is egy órás késéssel elindulni), mivel nem voltunk sokan, néhány mongol, fekete, kínai és mi ketten Ágival. Útközben az általunk ’Kis Főnök’-nek hívott, B7 kolinak a vezetője odaadta a névsort, hogy írjuk alá, és adott mindenkinek egy kis pénzt, mondván vegyünk belőle reggelit magunknak. Ez a pénz el is ment nekem az ebédre.

Megérkezve a múzeumhoz, a hering party az ottani tolongáshoz képest kis nyúl volt. Tele volt buszokkal, iskoláscsoportokkal, egy katonai group is volt. Minden csoport kapott idegenvezetőt, aki mikrofonnal és kihangosítóval nyomta a showdert, persze vietnamiul. Így csak néhány dolgot értettem, de jó, hogy legalább informált minket.

Tárlatvezetés alatt volt két nagy terem, ahol fel volt állítva 1-1 terepasztal, ami mellett ment a kivetítőn a film, Saigon megszállásáról és a Dien Bien Phu-i csatáról. Mialatt ment a film, addig a terepasztalon beépített kis égőkkel, nyilakkal jelezték, hogy mikor mit támadtak a film alapján.

A kiállítási vitrinekben különféle fegyverek, iratok, és egyéb használati tárgyak lettek kiállítva. Ezenken kívül még voltak mellszobrok is.

Az udvaron pedig különféle harci járművek voltak, de ezekről még valamikor a szeptemberi bejegyzésben már tettem említést.

Szerencsénkre az időjárás nagyon jó lett, végre süt a nap, így sokkal pozitívabban áll hozzá az ember a dolgokhoz.

 

 

 

Nha Trang-tól búcsú

04.21.

’A mai nap legyen a pihenésé’ jeligével igyekeztem jól érezni magam az utolsó Nha Trang-ban töltött nappal. Így a reggelimet is ezzel a hozzáállással választottam, mégpedig banános palacsinta és limonádé formájában.

Reggeli után összecuccoltam, majd még vettem innivalót, és elindultam a tengerpartra. Mindeközben már eléggé döglesztő volt a meleg, de szerencsére a szél megállás nélkül fújt.

A homok már jó forró volt, így jólesett a tengerben térdig mászkálni, viszont a napsütés miatt nem bírtam 10 percnél többet ott lenni, mert így is le voltam égve, nem akartam tovább rontani az állapotom.

Így inkább a tengerben gázolva haladtam visszafelé, keresve egy jó kis árnyékos helyet, ahol meg tudom húzni magam a nap elől. Az erős napsütés ellenére jócskán voltak emberek a strandon, közülük nem is egy volt elég rendesen lepirulva.

A partközelben, egy parkban a pálmafák alatt sikerült találnom egy árnyékos padot, ahol élvezni tudtam a tenger látványát és a hűsítő szelet.

11-re visszamentem a hotelbe, mert dög meleg volt, és ilyenkor nem is ajánlatos kinn lenni, mert könnyen napszúrást vagy hőgutát kaphat az ember semmi perc alatt. Így a szállodában hűsöltem, közben vettem magamnak ebédet, meg fagyit és eltöltöttem az időt fél kettőig.

Fél kettő után ismét visszamentem a tengerhez. Ugyanabba a parkba mentem, ahol délelőtt is voltam, és a délutánnak köszönhetően a pálmafák a homokra tök jó árnyékot adtak, így már a homokos parton tudtam elnyúlni az árnyékban.

A vízben a fürdőzőkön kívül voltak még kitesurf-ösök is, akik a szél jóvoltából csak úgy hasították a hullámokat. Pihenés közbeni zenehallgatással szemléltem a jónépet.

Mielőtt visszamentem volna a hotelbe, mivel hamarosan jött értem a taxi, hogy kivigyen a reptérre, még kiélveztem a tenger látványát, és még mászkáltam benn egy kicsit. Jó volt nézni a szörfösöket meg a hullámokat.

4-kor búcsút vettem Nha Trang-tól, mivel megjött a taxi, és mentünk a reptérre. A reptér elég kihalt volt, meg kicsi is. Utasok főleg Hanoiba jöttek, inkább helyeik, mintsem külföldiek. Egy kicsit késett a gép, mivel nem sikerült időben felszállni mindenkinek.

A hazafelé út igencsak kalandosnak sikeredett, mind a repülés, mind a koleszba való visszakecmergés.

Repülés során sikerült kifogni egy jó kis turbulenciát is, hogy legyen meg az izgalom. Mondjuk, annyira ezért nem érződött, persze volt két pillanat, mikor olyan hangot adott ki a motor, hogy rám jött a frász. Mindenesetre szerencsésen megérkeztem Hanoiba.

Ez volt az egyik kaland, és következett a másik. Miszerint próbáltam felhajtani egy taxit, ami ugyanannyiért visz vissza a koliba, mint amennyivel a reptérre mentem, mivel csak annyi pénzt raktam félre. Azonban a taxik majdnem a duplájáért tudtak volna csak elvinni, így tovább keresgéltem.

Egy mini buszos talált meg végül, aki a reptéren összegyűjti a jónépet, és útközben ott rakja ki, ahol mondják, hogy álljon meg. Így végül a 12 fős busz meg is telt, igaz nem 12-en, hanem 15-en voltunk már. Közben még a sofőr akart még utasokat, így elég sokat dekkoltunk egy helyben, mialatt az eső is esett. Ezt a várakozást viszont néhányan megunták és másik sofőrrel mentek, így a végén maradtunk kb. 10-en. Nagy nehezen végül sikerült azért elindulni.

Ezzel a kiruccanással legalább bepillantást nyertem, hogy milyen a forgalom este 10-kor Hanoiban. A reptérről a városba a forgalom brutál volt, mivel mindenki ment, mint a meszes. Egyes motorosok akció filmbe illően szlalomoztak a nagy teherkocsik közt, körülbelül úgy, mint a német sorozatban, a Cobra 11-ben. A kamionosok sem semmik, volt néhány alkalom, mikor sávot akartak váltani, mindezt úgy, hogy majdnem ránk húzták az egész kamiont.

Szerencsére épségben rakott le a buszos engem, mint utolsó embert. Közben mikor már csak ketten voltunk, megkérdezte, hogy van-e már családom, meg, hogy mennyi idős vagyok. Ezeket én is megkérdeztem tőle, kiderült, hogy 34 éves, három gyerekes apuka.

A kolihoz megérve kifizettem neki a fuvart, majd fél 11 után sikeresen felértem a szobába. A mai napra már csak annyi volt a kérésem, hogy lefürödjek, majd fürdés után bedőltem az ágyba és 10 perc múlva már durmoltam is.

Oceánográfia és strand

04.20.

A mai nap is érdekesen indult: 1.) felébredtem már fél 6-kor, egyrészt, mert már nem tudtam aludni, másrészt nagy volt a mászkálás a házban; 2.) mint kiderült, azért volt akkora mozgás, mert az egész környéken nem volt áram (egészen délután 1-ig). Így nagyon élvezetes volt a vaksötét lépcsőházban kóricálni, hogy megreggelizzek, meg egyébként is, hogy lejussak a portáig, majd a szobáig.

Reggeli után elbicikliztem a sziget végéhez, mert ott van az Oceanográfiai Múzeum. Itt vannak élő állatok, illetve egy nagy preparált gyűjtemény. Főleg halak vannak, de rajtuk kívül ’él’ itt két fóka, teknősök, kisebb cápák, rákok. A kiállítás részeként van egy hatalmas bálnacsontváz, lamantin csontváz (más néven dugong vagy tengeri tehén), nagyobb preparált állatok közül pedig cápa.

A múzeumozás után elmentem a Bao Dai villába, amit az utolsó vietnami dinasztia, a Nguyen, tagjai használtak. A kilátás egyenesen a tengerre, a kikötőre néz. Nem mondom, volt ízlésük. A villában főleg képek voltak a dinasztia tagjairól, illetve lefényképeztethette magát uralkodói ruhában, az, aki akarta. Természetesen nem ingyen.

Hazafelé tekerve útba esett egy nagy park, ahol egy pagoda is volt, ide viszont nem mehettem be, mert nem engedett be a bácsi, így a belsejéről képeket sem tudtam készíteni. Sajnos. Így egy kicsit sétáltam a parkban, ahol van egy hatalmas szobor, tele van pálmafákkal. Az út túloldalán, a parkkal szemben pedig a tengerészeti akadémia található. Útközben össze is futottam a növendékekkel.

A nap már eléggé tűzött, így tényleg jó volt, hogy visszaértem a szállásra. A biciklitáv, amit ma letekertem 10-12 km között volt, de abszolút nem zavar. Örülök, hogy most ki tudom magam mozogni.

A boltban vettem még vizet, mert fogyóban volt, fagyit, meg egy kis rágcsát. Ebédre meg egy vega szendvicset, amit itt készít egy hölgy.

Délutánra strandolás a program, meg egy kicsit nézelődök majd a csecse-becse piacon.

Holnap este megyek vissza Hanoiba, így még fogok tudni egy kicsit strandolni.