Cô Nga

10.17.

Tegnap este óta esik az eső, nem mintha bánnánk, így legalább felfrissül egy kicsit a levegő, hiszen már két hete nem esett.

cô Nga

Ma is mentünk suliba, reggelire útközben a szokásos Bánh Mỳ Trứng-ömet, meg plusz energia gyanánt vettem csokis kekszet. Az óra hangulata jól telt, volt kettő szünetünk, így tudtunk beszélgetni a németekkel és Kim-mel, a koreai lánnyal (mint kiderült róla, csak 17 éves, így viszont nem értem, hogy lehet itt az egyetemen ilyen fiatalon). Mindenesetre tényleg jó volt a hangulat, egy csomót röhögtünk, ami már igazán rám fért. Az idősebbik tanárnőről, cô Nga-ról is megtudtunk néhány dolgot, köztük, hogy van két lánya, az idősebbik (25 éves) kinn tanul Kaliforniában, a kisebbik (19 éves) pedig itt tanul szintén angolt, cô Nga férje pedig valamelyik minisztériumban dolgozik. Cô Nga egyébként 51 éves, eddig normálisnak tűnik. Azt mondta, hogy egy hónapig foglyuk nyomatni a kiejtést, mert az nagyon fontos (ezt én is megerősítem, igaz nekem egy kicsit uncsi, de mivel nekem sem megy elsőre minden kiejtés, így tényleg jobban jártam, hogy a kezdőkhöz kerültem). Miközben cô Nga a kisebbik lányáról beszélt, az osztályban lévő fiúkra egy kicsit rászállt, előjött belőle a kerítőnői énje, amin elég sokat röhögtünk. Vele egy kicsit mást fogunk majd tanulni, mint ami a könyvben van, ő fog majd hozni nekünk plusz dolgokat, amiket fontosnak tart. Ha minden igaz jövő héten fogunk a családdal kapcsolatos dolgokkal is foglalkozni (de ez nem biztos); szerintem még ő sem döntötte el, mit is akar velünk konkrétan csinálni.

De legalább az óra jó volt. Adott házit is, hogy gyakoroljuk a kiejtést és az új szavakat. 

Sulikezdés (part 2)

10.16.

Ma kiderült, hogy a teljesen kezdő csoportba kerültem Việt-tel, Ági a haladókhoz került. Két tanárnőnk van, cô Nga (ő az idősebb) és cô Thư. Kétnaponta fogják egymást váltani.

A csoportunk 9 fős, köztük megkaptuk a 2 német srácot, Max-ot és Davidot, 2 koreait, egy angolai srácot, egy oroszt, Tatiana-t és egy lengyelt, Ewelina-t. Az első órán a kiejtést gyakoroltuk cô Thư-vel és megkaptuk a tankönyvet, szerencsére ugyanaz a könyv kell, amiből én tanultam, így egy könyv árával több marad a zsebemben. Igaz, most ha ugyanazt fogjuk tanulni, mint amit eddig már vettem, egy kicsit unalmas lesz nekem, de majd tanulok inkább magamtól pluszba. Minden estre a hangulat és a társaság jónak ígérkezik. Rám is fér valamennyi röhögés, mert amióta itt kinn vagyok Vietnamban, semmi sem úgy jön össze, hogy jó lenne. Főleg úgy, hogy otthonról csak rossz híreket kaptam (a részletekbe nem bocsátkozom bele).

Majd meglátjuk mi lesz. Remélem a rossz sorozat után, ami már két hónapja tart, fogunk kapni már valami jót is.

Sulikezdés (part 1)

10.14.

Végre történt előrelépés a sulival kapcsolatban. Ma be kellett menni mindenkinek, útlevéllel együtt 9 órára, ahol össznépi eligazítást kaptunk. Végül is csak annyi történt, hogy kaptuk leírást, hogy mikor lesz majd szünet, maximum 20 %-ot hiányozhatunk össz-vissz egész tanév alatt. Három szint van a csoportoknak, kezdő-középhaladó-haladó. Ma megírtuk a tesztet is, így szerdára ki fog derülni, ki melyik csoportba fog kerülni, az persze egy másik dolog, hogy a kínaiak és mongolok még mindig nem jöttek meg, de remélhetőleg hétvégéig ideérnek (mert már nagyon elegem van, hogy nincs normális net, hogy néhány naponta a kávézóba kell rohangálni, ahhoz, hogy a napi dolgainkat meg tudjuk egyáltalán nézni).

A tanítás a következőképpen fog zajlani: hétfőtől csütörtökig van csak suli, reggel 8-tól fél 12-ig, így a péntek-szombat-vasárnap szabad mindenkinek.

Az eligazító papíron még volt, hogy szervez majd a suli programokat is nekünk, de ez gondolom, majd csak közvetlen az adott program előtt fog kiderülni.

A társaságról annyit, hogy van 2 ember Észak-Koreából, 2 Németországból és 2 Japánból; azt hiszem 5 lengyel, 4-5 cseh, mi 3-an magyarok és vagy 20-22 orosz. A kínaiakat és a mongolokat még nem tudjuk, hányan jönnek.

Hát röviden ennyit a suliról. Talán szerdán már többet fogok tudni, hogy ki s mint hogyan.