Március 15.

03.15.

Otthon mialatt nagyban ünnepségek vannak március 15-e jóvoltából, addig mi itt Hanoiban annyival ’ünnepeltünk’ Ágival, hogy bementünk a belvárosba. Elnéztünk egy könyvesboltba, megebédeltünk: Ági disznószíves levest, én meg egy tál csirkelevest toltam be. Desszertért elmotoroztunk egy közeli utcába, ahol a színház van, vele szemben pedig amolyan ’teázó-édességes’ helyiség, ahol Ági joghurtos-gyümölcsös tálat, míg én meg banános-édességes tálat fogyasztottunk.

Mivel holnap (03.16.) a buddhistáknál 10 Milliós nap lesz, így megkértem Ágit, hogy nézzünk el valamelyik közeli pagodába, amelyik éppen útba esik, mert szerettem volna füstölőt gyújtani. Szerencsére nem kellett sokat motorozni, mert épp ugyanabban az utcában volt is egy kis pagoda, ahol még nem jártunk. A pagodában nem volt hatalmas Buddha-szobor, hanem itt csak az oltár két oldalán 1-1 védő, ló és madár állt. A maga egyszerűségében volt nagyszerű ez a pagoda. A jómódot annyiban mutatta csak, hogy volt két hatalmas díszes váza, ami magasabb volt nálam, saccra olyan 180-190 cm magas.

Pagodázás után elvitt Ági egy piercingeshez, amit már jóval előbb kinéztem, hogy a fülemet kilője, mert két fülbevaló volt eddig a fülembe egy helyen, ami meg már kezdett zavaróvá válni. Így egy kis keresgélés után (mivel egy kicsit eldugott helyen volt) azért megtaláltuk. Maga a helyiség egy ágyneműbolt alatti kis családi konyhában volt, ahol már voltak előttem is ’páciensek’, egy lány egy sráccal, ők az ujjukba rakattak piercinget, most ez a divat. Maga a csaj, aki csinálta nekem a szúrásokat, normális volt, meg tisztán is dolgozott. Mialatt várakoztam, mert még az előttem lévő csajjal foglalkozott, elkezdett megnőni a forgalom, így a kezdeti pár ember hirtelen a duplájára nőtt. Végül én is sorra kerültem, az eljárást inkább nem írom le, nehogy valaki nem bírja ezt a témát. Miután kész lett mindkét fülem, még várnom kellett, mert még egyszer lefertőtlenítették a fülem, meg mondták, hogy még azért kenegessem otthon is. Maga a két lukasztás így is fele annyira jött ki, mintha otthon csináltattam volna.

Hazafelé még éhesek voltunk egy kicsit, így megálltunk az útközben lévő Lotteriában (itteni McDonald’s-nek felel meg), ahol Ági egy nagy burgert, míg én egy kis fagyit ettem. Aztán haamentünk, és el is telt március 15-e.

Kerámia falu

03.13.

Úgy volt megbeszélve, hogy 8-kor indulunk, de ez persze nem valósult meg, csak a mongol-mozambiki-angolai csoport indult el időben cô Thư-vel, őket viszont 2 kombi taxi vitte, mivel nem voltak sokan.

A maradék három csoport, beleértve minket is, csak fél 9 után indultunk el, mivel volt egy-két kedves egyén, akik csesztek megbeszélt időre megjelenni. Mindeközben az időjárás nem hazudtolta meg magát, folytatta a szemerkélő esőt, később pedig már rendesen nekiállt esni. Mindez nem hatott valami bizalom gerjesztően, de azért ez nem szegte kedvünket.

Végülis sikerült elindulni fél 9 után, egy nagy busszal vittek minket, kényelmesen elfért minket, és még szabad hely is maradt. Az utazás körülbelül 20 percet vett csak igénybe. Mikor áthaladtunk a Vörös-folyón a távolabbi részeket egyszerűen nem láttuk, mivel akkora szmog van, hogy vágni lehet.

A buszon Tatiana mellett ültem, mögénk meg Max telepedett le. Utazási téma az ukrán-orosz viszony volt asztalon Tatiana és Max között, én csak figyelmesen hallgattam őket.

Megérkezve a kerámia faluba (Làng Cổ Bát Tràng), várnunk kellett, mivel az úgymond ’idegenvezetőnk’ még nem érkezett meg, mire mi odaértünk a parkolóba.

Miután megjött a hölgy, elvitt minket a kerámiagyárba, ahol 10-12 ember dolgozott, öntötték a formákba az anyagot, szárították az agyagot. Maga a szárítás különbözik az otthonitól, mivel itt s formában szárítják, amibe ’belelógatnak’ egy égetőt. A másik fajta az Európában is ismert, amikor korongozás után egy kemencében égetik ki, utána kezelik, festik, és ismét égetik. Ezt a kétfajta eljárást használják itt. A fabric megtekintése után, mint jó marketingesek, a kerámiaboltba vitt minket a vezetőnk, ahol tényleg igen szép munkák voltak, persze egyes darabnak meg is kérték az árát.

A boltban voltak tányérok, tálak, faliképek, bögrék, vázák… A vázák közt voltak kisebb, virágok számára, illetve ember nagyságú díszvázák is. Itt többen vettek is dolgokat.

Még megnéztünk egy hagyományos (de inkább gazdagék) kerámiával foglalkozó család otthonát, kertjét. Ezután lehetett választani piacozás és kerámiafestés közt. Én az utóbbit választottam, és jó buli volt, mindenki választhatott bögrét, vázát vagy kis vázát, amit saját stílusa szerint díszíthetett. Ezt elvihetjük, csak még kiégetik nekünk, és a kész remekműveinket jövő hétre elhozzák majd a suliba. Persze ez nem volt ingyen, 40,000 VND cserébe kapjuk, de ez végülis nem olyan durva, mivel ez a 400 HUF értékű cucc, nem bolti tömeggyártmány, hanem saját készítésű.

Miután mindenki végzett, fél 1 előtt visszaindultunk a suliba. Az időjárás nem igazán változott mindeközben. Az egész kirándulás nekem igen tetszett, főleg, mikor mi készíthettük magunknak a festést.

Közben már éhes is voltam, Ági és Nasztja társaságában, elmentünk a piacra, hogy Bánh da-t együnk, aztán pedig mindenki hazament a koliba.