Ismerkedés tovább

10.24.

Suli ma is okés volt, annyi különbséggel, hogy tegnap mikor Max és David elkezdték nyomatni nekünk a showder-t, és akkor a koreai srác kiment, mint ahogy előzőleg írtam, na, azóta nem is láttuk a koreait. Az óra jó volt cô Nga-val, ma is énekeltünk, meg tanított nekünk egy rahedli új szót, így lesz majd mit tanulni. Gyakoroltuk a kiejtést is, meg mondta, hogy mikor majd tudunk beszélni már vietnamiul, akkor majd meghív hozzájuk enni és majd ő fog főzni nekünk. Viszont akkor, ha majd ott leszünk, kell majd a férjével és a kisebbik lányával is beszélgetnünk. Most is, mint múltkor, a kerítőnői énje kibújt cô Nga-ból, amin most is röhögtünk egy csomót.

A szünetek is hasonló jó hangulatban teltek, mint tegnap. Kim, Max, David, Việt és jól elvoltunk. Közben még Sota (egy japán srác a legjobb csoportból) is beesett hozzánk, hogy beszélgessen velünk, mert jóban van a srácokkal. Mint kiderült Yokohamából származik. Szóba került még, hogy ki milyen nyelven tud vagy csak tanult, Sota tanult arabul Max-szal egyetemben, így néhány szó erejéig beszéltünk arabul. Max még lettet tanult, David meg spanyolt. Srácok meg megbeszélték, hogy este elmennek a Bia Hôi-ba, ami egy pub-étterem, olyasmi, mint otthon. Kimről annyi derült ki, mivel őt is hívták estére, hogy a szüleivel lakik itt a városban, majdnem 45 percre a sulitól és az apukája hozza mindig, mivel nagyon félti, és este 9 után már nem mehet sehova Kim, vagyis inkább 9-re érjen haza. Meg még annyi, hogy van egy nővére, aki Észak-Koreában nyelvet tanul, így ő most úgymond a szülői felügyelet alól fel van mentve. Minden esetre a srácok ma mennek kocsmázni.

Holnap viszont irány Halong!

Suli és készüljünk Halongra

10.23.

Szerencsére Ági mára jobban lett, így el tudtunk menni a központba, hogy le tudjuk foglalnia szállást és a programokat Halongba. Közben a létszámunk kibővült kettőről négyre, mivel csatlakozott hozzánk még Việt és Nasztja, így 4-en megyünk Halongba.

Péntek reggel 8-kor indulunk busszal Halongba és majd csak vasárnap délután érünk haza. Jó kis kalandnak ígérkezik ez az utazás. Ez az utazás teljes ellátással, idegenvezetővel, programokkal 1,450,000 Đồng, ami ≈ 14,500 HUF (ezt az összeget az ösztöndíjamból tettem félre, így 2 hónap jött ez össze az ösztöndíj feléből). Így még benne is tudtunk maradni a tervezett költségvetésben. Persze az innivalót majd ki kell fizetni külön, meg még amit esetleg ajándékba szánunk, más minden állva van.

Suliban és a csoportunkban ismét változás történt, mivel 2 új embert kaptunk, egy észak-koreai lányt és egy dél-koreai srácot. Közben ment a hülyeség is a szünetben Max és David jóvoltából. Szórakoztattak minket és a fiatalabbik tanárnőt (cô Thư) német dalokkal, meg Max közben még rajztehetségét is megcsillogtatta. Ezt az ökörködést viszont nem bírta a koreai srác, és inkább kiment, aztán már vissza sem jött. Ezen kívül még szó esett a Grimm-testvérekről meg Andersenről. Ehhez már Kim is (Észak-Koreából, ő még velünk van a kezdetek óta) is hozzászólt. A szünetben még David megkínálta Moisest (az angolai srác) meg engem szójatejjel. Igen finom volt a lötty. Max és David ezen kívül igencsak érdeklődtek Việt-tel együtt az alkoholfajták iránt, hogy miket szoktak fogyasztani a vietnamiak. Természetesen az alkohol mellett a kaja is szóba került, köztük a kutya,- és a macskahús, meg a kacsaembrió (trứng vịt lộn). A németek ezen kívül még igencsak nagy érdeklődést mutattak a tiltott kakas,- és kutyaviadalok iránt (ez utóbbi pár sorban említettekért le tudtam volna őket csapni. De hát mit tehetnék, ilyenek és kész). Mellettük legalább nem lehet unatkozni. Kár, hogy februárban már hazamennek. Végül is jól alakult az egész nap. Ez a sok ökörség meg már nagyon rám fért.

Egy nap 2.

10.22.

Elmentem reggel a piacra, hogy vegyek magamnak banánt (chuối). Sikerült is, ahogy számoltam 21 darabot venni, átszámítva ≈ 350 HUF-ért. Na, ezt otthon nem lehet megcsinálni. Így legalább a vitaminforrásom megvan.

A suli nyugis volt. Tanultunk egy dalt, amit majd november 6-án fogunk valószínűleg előadni, mivel ez a fakultás, amin mi külföldiek tanuljuk a vietnamit, ebben az évben 45 éves, és lesz majd valami kis összejövetel erre az alkalomra. Az idősebbik tanárnővel (cô Nga) volt a mai óra, így vele gyakoroltuk az éneket. Ő adta elő először a dallam miatt. Nagyon jó hangja van. Indulhatna tehetségkutatón (ezt persze most pozitív értelemben mondom). Mondta is, hogy fiatal korában sok udvarlója volt.

Ki kell mozdulni

10.21.

Véglegesen elhatároztuk Ágival, hogy ki kell mozdulnunk a városból, így arra a remek elhatározásra jutottunk, hogy elmegyünk a Halong-öbölbe. Az viszont kérdés volt, hogy mennyi időre mennénk. Így ez még kérdés maradt.

A suliban rendesen nyomjuk az ipart, annyi változással, hogy már csak 8-an maradtunk, Yong (az észak-koreai úr) átment a középhaladó csoportba, így Áginak lett a csoporttársa. De a társaságunkat, ezt nem viselte meg annyira. Ezen kívül hétfőn nem volt semmi különös.

Az este viszont nehéz volt. Nehezen tudtunk elaludni, így volt vagy negyed 1, mikor ágyba kerültünk. Lefekvés előtt Ági evett gránátalmát, ami egy picit már erjedt volt, így sajnos meg is lett a hatása Áginál. Sikerült másnapra olyan gyomorrontást kapnia, hogy hajaj.

Ja, még annyi, hogy közben jött 5 kínai csaj, de még jönnek majd, mert valószínűleg mi is fogunk kapni egy kínai szobatársat. De még nem tudjuk, mikor jön a többi. Remélem minél előbb, mert már nagyon kellene a net és a kínaiak nélkül nem lesz.

Cô Nga

10.17.

Tegnap este óta esik az eső, nem mintha bánnánk, így legalább felfrissül egy kicsit a levegő, hiszen már két hete nem esett.

cô Nga

Ma is mentünk suliba, reggelire útközben a szokásos Bánh Mỳ Trứng-ömet, meg plusz energia gyanánt vettem csokis kekszet. Az óra hangulata jól telt, volt kettő szünetünk, így tudtunk beszélgetni a németekkel és Kim-mel, a koreai lánnyal (mint kiderült róla, csak 17 éves, így viszont nem értem, hogy lehet itt az egyetemen ilyen fiatalon). Mindenesetre tényleg jó volt a hangulat, egy csomót röhögtünk, ami már igazán rám fért. Az idősebbik tanárnőről, cô Nga-ról is megtudtunk néhány dolgot, köztük, hogy van két lánya, az idősebbik (25 éves) kinn tanul Kaliforniában, a kisebbik (19 éves) pedig itt tanul szintén angolt, cô Nga férje pedig valamelyik minisztériumban dolgozik. Cô Nga egyébként 51 éves, eddig normálisnak tűnik. Azt mondta, hogy egy hónapig foglyuk nyomatni a kiejtést, mert az nagyon fontos (ezt én is megerősítem, igaz nekem egy kicsit uncsi, de mivel nekem sem megy elsőre minden kiejtés, így tényleg jobban jártam, hogy a kezdőkhöz kerültem). Miközben cô Nga a kisebbik lányáról beszélt, az osztályban lévő fiúkra egy kicsit rászállt, előjött belőle a kerítőnői énje, amin elég sokat röhögtünk. Vele egy kicsit mást fogunk majd tanulni, mint ami a könyvben van, ő fog majd hozni nekünk plusz dolgokat, amiket fontosnak tart. Ha minden igaz jövő héten fogunk a családdal kapcsolatos dolgokkal is foglalkozni (de ez nem biztos); szerintem még ő sem döntötte el, mit is akar velünk konkrétan csinálni.

De legalább az óra jó volt. Adott házit is, hogy gyakoroljuk a kiejtést és az új szavakat. 

Sulikezdés (part 2)

10.16.

Ma kiderült, hogy a teljesen kezdő csoportba kerültem Việt-tel, Ági a haladókhoz került. Két tanárnőnk van, cô Nga (ő az idősebb) és cô Thư. Kétnaponta fogják egymást váltani.

A csoportunk 9 fős, köztük megkaptuk a 2 német srácot, Max-ot és Davidot, 2 koreait, egy angolai srácot, egy oroszt, Tatiana-t és egy lengyelt, Ewelina-t. Az első órán a kiejtést gyakoroltuk cô Thư-vel és megkaptuk a tankönyvet, szerencsére ugyanaz a könyv kell, amiből én tanultam, így egy könyv árával több marad a zsebemben. Igaz, most ha ugyanazt fogjuk tanulni, mint amit eddig már vettem, egy kicsit unalmas lesz nekem, de majd tanulok inkább magamtól pluszba. Minden estre a hangulat és a társaság jónak ígérkezik. Rám is fér valamennyi röhögés, mert amióta itt kinn vagyok Vietnamban, semmi sem úgy jön össze, hogy jó lenne. Főleg úgy, hogy otthonról csak rossz híreket kaptam (a részletekbe nem bocsátkozom bele).

Majd meglátjuk mi lesz. Remélem a rossz sorozat után, ami már két hónapja tart, fogunk kapni már valami jót is.

Sulikezdés (part 1)

10.14.

Végre történt előrelépés a sulival kapcsolatban. Ma be kellett menni mindenkinek, útlevéllel együtt 9 órára, ahol össznépi eligazítást kaptunk. Végül is csak annyi történt, hogy kaptuk leírást, hogy mikor lesz majd szünet, maximum 20 %-ot hiányozhatunk össz-vissz egész tanév alatt. Három szint van a csoportoknak, kezdő-középhaladó-haladó. Ma megírtuk a tesztet is, így szerdára ki fog derülni, ki melyik csoportba fog kerülni, az persze egy másik dolog, hogy a kínaiak és mongolok még mindig nem jöttek meg, de remélhetőleg hétvégéig ideérnek (mert már nagyon elegem van, hogy nincs normális net, hogy néhány naponta a kávézóba kell rohangálni, ahhoz, hogy a napi dolgainkat meg tudjuk egyáltalán nézni).

A tanítás a következőképpen fog zajlani: hétfőtől csütörtökig van csak suli, reggel 8-tól fél 12-ig, így a péntek-szombat-vasárnap szabad mindenkinek.

Az eligazító papíron még volt, hogy szervez majd a suli programokat is nekünk, de ez gondolom, majd csak közvetlen az adott program előtt fog kiderülni.

A társaságról annyit, hogy van 2 ember Észak-Koreából, 2 Németországból és 2 Japánból; azt hiszem 5 lengyel, 4-5 cseh, mi 3-an magyarok és vagy 20-22 orosz. A kínaiakat és a mongolokat még nem tudjuk, hányan jönnek.

Hát röviden ennyit a suliról. Talán szerdán már többet fogok tudni, hogy ki s mint hogyan.