2013. október 24., csütörtök

Suli és készüljünk Halongra

10.23.
Szerencsére Ági mára jobban lett, így el tudtunk menni a központba, hogy le tudjuk foglalnia szállást és a programokat Halongba. Közben a létszámunk kibővült kettőről négyre, mivel csatlakozott hozzánk még Việt és Nasztja, így 4-en megyünk Halongba.
Péntek reggel 8-kor indulunk busszal Halongba és majd csak vasárnap délután érünk haza. Jó kis kalandnak ígérkezik ez az utazás. Ez az utazás teljes ellátással, idegenvezetővel, programokkal 1,450,000 Đồng, ami ≈ 14,500 HUF (ezt az összeget az ösztöndíjamból tettem félre, így 2 hónap jött ez össze az ösztöndíj feléből). Így még benne is tudtunk maradni a tervezett költségvetésben. Persze az innivalót majd ki kell fizetni külön, meg még amit esetleg ajándékba szánunk, más minden állva van.


Suliban és a csoportunkban ismét változás történt, mivel 2 új embert kaptunk, egy észak-koreai lányt és egy dél-koreai srácot. Közben ment a hülyeség is a szünetben Max és David jóvoltából. Szórakoztattak minket és a fiatalabbik tanárnőt (cô Thư) német dalokkal, meg Max közben még rajztehetségét is megcsillogtatta. Ezt az ökörködést viszont nem bírta a koreai srác, és inkább kiment, aztán már vissza sem jött. Ezen kívül még szó esett a Grimm-testvérekről meg Andersenről. Ehhez már Kim is (Észak-Koreából, ő még velünk van a kezdetek óta) is hozzászólt. A szünetben még David megkínálta Moisest (az angolai srác) meg engem szójatejjel. Igen finom volt a lötty. Max és David ezen kívül igencsak érdeklődtek Việt-tel együtt az alkoholfajták iránt, hogy miket szoktak fogyasztani a vietnamiak. Természetesen az alkohol mellett a kaja is szóba került, köztük a kutya,- és a macskahús, meg a kacsaembrió (trứng vịt lộn). A németek ezen kívül még igencsak nagy érdeklődést mutattak a tiltott kakas,- és kutyaviadalok iránt (ez utóbbi pár sorban említettekért le tudtam volna őket csapni. De hát mit tehetnék, ilyenek és kész). Mellettük legalább nem lehet unatkozni. Kár, hogy februárban már hazamennek. Végül is jól alakult az egész nap. Ez a sok ökörség meg már nagyon rám fért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése