Szövegértés, kirándulás bejelentése

03.12.

Elkezdtük az újabb könyvet, amit cô Trang kért még tőlünk. A csoportból mondjuk, csak a koreaiaknak volt meg, így nekünk fénymásolt a tanárnő, hogy tudjunk dolgozni, suli után meg elkértük Kim könyvét, hogy lefénymásoltassuk, mert így sokkal olcsóbb, mintha megvennénk vadonás újan. És nem mindegy, hogy 1000 HUF-ért vagy csak 300 HUF-ért jutunk hozzá a könyvhöz.

Az új könyv egy szövegértéses feladatsoros cucc, átlapozgatva elég jó kis olvasmányok vannak, és legalább néhány fontosabb szó ki van emelve vastagon, aminek az angol jelentését a margóra nyomtatták. A témák csak Vietnammal kapcsolatosak, amit olvastunk órán, Hanoiról szólt. Van írás a vietnami piacról, Nha Trang-ról, pagodáról…

A hét elején mondta a tanárnő, hogy csütörtökre kirándulást szerveznek nekünk, a 4 osztálynak a kerámia faluba, ami itt van Hanoiban, Gia Lâm kerületben, a Vörös-folyó túloldalán, 13 km-re a városközponttól. Így lesz egy kis írni valóm. Másnap Hiến bácsi meg mondta, hogy fogalmazást kell majd írni a kirándulásról.

Heti összefoglaló

03.01.-03.09.

Most ismét heti beszámolót írok, mivel megint el vagyok egy kicsit maradva az írással.

Hála az égnek felvehettünk az ösztöndíjat, ami tényleg nagyon kellett, mert teljesen kifogytam a kajapénzből.

A héten nekiálltunk az új könyvnek, hát nem egyszerű mutatvány az biztos, meg közben cô Trang még egy könyvet akar velünk venni, egy főleg olvasásosat. Díjazom, a B könyv is elég nehéz, nem éppen a kezdő csoportnak való.

Voltak jó pillanatok azért az órákon. Szerdán a tanárnővel egy kis játékot játszottunk, mert előkerült az öltözködéssel kapcsolatban, hogy a ruhák viselésénél teljesen mást kell használni, mint mondjuk: ha kalapot viselünk vagy cipőt vagy éppen pólót. Itt amolyan activity feeling volt, Max és David voltak az előadók, és egyben a csapatvezetők, mert pont párosan voltunk és két csoportra tudtunk oszlani. Az eredmény végül döntetlen lett.

Ezenkívül a németek megint politikai dolgokra voltak kíváncsiak, hogy mik vietnamiul, így például: kommunista párt, demokratikus köztársaság, fasizmus… Tanárnő már kínjában nevetett.

Hiến bácsival ellenőriztük a házikat, meg tovább haladtunk a szövegolvasással. Vele elég sokat tudunk így gyakorolni. Nála is jó volt a hangulat.

Ja, mielőtt elfelejtem: most is volt a tévé, interjúztattak az osztályokból. Tőlünk Max-ot kérték fel, míg a mongol-mozambiki-angolai csoportból Moise-t. Szünetben közben meglátogatott minket cô Thư. Mint kiderült, pont Moise-ékat tanítja.

Más különösebb nem történt a suliban. Sulin kívül is inkább csak a piac volt érdekes.

Sikerült megint jó áron sok mindent venni a piacon, köztük számomra ismeretlen gombát, ami hasonlított egy korallra (sárga színű és összenőtt, de mégis szerteágazó). A másik nap, ha jól emlékszem talán szerdán pedig 280 forintért kaptam: 1 kg krumplit, egy nagy zacskó ismét még nem látott gombát, amihez kaptam bónuszba zellert meg újhagymát, egy nagy csokor petrezselymet, répa meg még volt otthon. Így ebből a jó kis zöldségmixből főztem levest, ami jól sikerült és kiadós is volt. Két napig ez volt a menü.

Másik alkalommal meg vettem kukoricát, amit rizzsel meg paradicsomos hallal ’kotyvasztottam össze’. Szintén jól sikerült.

Közben, mint kiderült, most a hétvégén (03.08.) van Nőnap, így a virágárusok kiköltöztek az utcára. Ismét minden tele volt virágkosarakkal, szál virágokkal.

Vasárnap ebédre Phở Gà-t (csirkeleves) ettünk Ágival, majd kiugrottunk a Big C ’vietnami Tesco’-ba, ahol vettem joghurtot, szójatejet, halkonzervet, meg Kellogg’s-ot. Legalább meglesz a heti reggelim: joghurt/szójatej popszival.

Az időjárás sajnos nem javul, és az előrejelzések szerint csak áprilistól várható javulás, addig ez a depressziós, esős, napsugár mentes, hideg, nedves, trutymó idő marad. Ezzel az a gáz, hogy még mosni sem nagyon tudunk, mert egyszerűen nem tudnak megszáradni a ruhák. Rá kell segíteni a hajszárítóval, hogy legalább ne keltse annyira a nyirkos érzetet. A szobában is egyszerűen harapni lehet a levegőt, olyan sűrű a levegő. Az ablakon alig lehet kilátni a párától, még szellőztetés után is.

Valahogy azért kibírjuk. Csak azért mégse olyan kellemes.

 

Suli és Big C

02.25.

Az időjárás nem sokat változott, csak az eső mennyisége csökkent.

A suliban minden okés volt, teljes csoport rendesen megjelent, kisebb-nagyobb késéssel. Maga az órán olvastunk, meg végig vettük az összes feladatot a tanár úrral. Így már be is fejeztük a 22-es leckét és már csak két lecke van hátra, és új könyvet kezdünk.

Az óra mondjuk nem tartozik az izgalmas dolgok közé ezzel a tanárral, viszont nála sokat gyakorolunk, ami sokat segít, meg beszéltet is minket. Hál’ Istennek a türelmes emberek közé tartozik Hiến bácsi.

Suli után hazaérve Ági is megért és feldobta az ötletet, hogy menjünk el a Big C nevű áruházba, hogy nézzünk körül a kajás részlegen, hátha valamit olcsóbban tudunk beszerezni. Az út kb. 20-30 perc, a forgalom most is elég nagy volt. Odaérve kiderült, hogy ugyanolyan üzlet ez, mint amit Hué-ban találtam (a vietnami Tesco). Itt volt minden. Mondjuk én kifejezetten a halkonzervre meg a tejtermékekre utaztam (szójatej és joghurt), Ági pedig laktóz-mentes tejet keresett, sajnos az viszont nem volt, helyette kipróbál egy ’cukormentes’ tejet, hátha beválik. Ezenkívül vett még grillcsirkét, meg sárkánygyümölcsöt.

Ha valaki azt akarja nekem bemesélni, hogy Vietnam, ha, úgysincs magyar termék, akkor annak az orra alá tudom dörgölni a képet, hogy igenis van itt magyar termék, és ráadásul egy-két ezer forinttal olcsóbban. Itt a Big C-ben magyar cuccok közül a BB; - és a Törley pezsgőkkel futottunk össze. Ági kezében igencsak jól mutattak.

Visszafelé az egyik motorosnak volt egy kis cifra élelmiszer szállítási módja: motor elején egy vödör, benne egy disznófej, hátul az ülésen a vezető mögött, ahol meg az utas szokott ülni, egy frissen vágott féldisznó lógott. Mi meg röhögő görcsben tértünk ki magunkból. Az otthoni tisztifőorvos itt elsírná magát szerintem. Útközben meg sikeresen lemérgeztük magunkat, mivel sajnos közel voltunk a buszhoz, és mivel itt nem hinném, hogy lenne zöldkártya, így elég jó kis mennyiségű kipufogógázt sikerült beszívnunk. Elhihetitek, nem volt kellemes, még maszkon keresztül sem.

Ettől a bolttól eltekintve, Ági pénteken vett Unicumot, mivel fájt a hasa (rendbe is jött a szesztől). Elmesélte a haza felé vezető útját az Unicummal és nem tudott felocsúdni, hogy milyen túlélő ez a magyar termék. A sztori a következő: mikor már vagy 20 méterre volt a koli kapujától a motorral az Unicum zacskóban a kormányon, hirtelen kiszakadt a zacskó, a pia meg puff, röpült egyet. Ági persze azt hitte, hogy egyből mehet is vissza egy másik üvegért, mert biztos szétcsattant az aszfalton az üveg. Hát nem. Az üvegnek semmi baja nem lett, hanem az aszfalt sérült meg. Igazi túlélő ez a gyógyszesz.

 

Prezentáció

02.24.

Mint már korábban is írtam, mára mindenkinek kellett a csoportban csinálni egy amolyan ’prezentációt’ egy általunk választott témával kapcsolatban. Maga az előadás szerencsére nem volt szigorú, hogy kívülről kellett volna fújni a szöveget, így mindenki csak felolvasta a fogalmazását. Sajnos volt olyan szöveg, amit abszolút nem értettem (igaz nem csak én voltam az egyetlen ezzel), köztük Kim szövegét, mivel a rinocéroszokról írt és csak ő és a tanárnő tudták, mégis miről van szó, illetve Max és David olyan filozófiai dolgokba mentek bele, amiről gőzünk nem volt. A tanárnő le is állította őket.

Miközben egyenként elmondtuk a mondandónkat, cô Trang egy papírra felírta, kinek mi a hibája. Aránylag mindenkinek csak kisebb ’botlásai’ voltak.

A szünetben persze megint ment az ökörködés.

Ma Áginak volt a szülinapja, reggel megköszöntöttem, este pedig az egyik ismerőse hozott neki tortát, amire nem számított. Jól sült el a dolog.

Hangulatilag ma a béka hátsója alatt voltam (kisebb idegesítő dolog miatt) plusz, még az időjárás ritka vacak, és elég depis az idő: minden tiszta szürke, sötét, hideg van és ráadásként egész nap esik. Minden nedves, mikor mosunk két nap alatt sem száradnak meg a ruhák, még jó, hogy van hajszárító.

Új kedvenc

02.21.

Mivel már kezdtem bepörögni, hogy nem tudok útközben zenét hallgatni, meg különben is, ha majd megyek kirándulni (ha minden igaz áprilisban) nehogy már az legyen, mint visszafele úton Közép-Vietnamból, hogy nem tudok unalmamban mit csinálni.

Így arra a döntésre jutottam, hogy be kell szereznem egy MP3-lejátszót. Már korábban is böngésztem a Media Mart (Media Markt helyi képviselete) honlapját, ahol találtam is lejátszókat, aránylag jó áron. Próbáltam mondjuk itt helyben az utcán található boltoknál MP3-at találni, de sajnálatomra nem volt olyan, amilyent szerettem volna, meg különben sem biztos, hogy kaptam volna a lejátszó mellé garancialevelet, amit ugye a Media Mart-ban automatikusan minden termékhez nyújtanak.

Ezért piacozás és a reggeli elfogyasztása után elindultam gyalog az üzletbe, ami szerencsémre nem a világ végén található. Az utcai forgalom elég jól haladt, amolyan vietnami tempóban.

Megérkezvén az Media-ba, első ránézésre igen nagy kínálat fogadott. A földszinten voltak a szórakoztató és egyéb számítástechnikai kütyük, míg az emeleten pedig a háztartási felszerelések. Mivel engem főleg a számítástechnika és az MP3 érdekelt, így az emeletre nem mentem fel.

Az üzletben nagyon sok kiszolgáló személy volt, az egyiküket pedig megkérdeztem, hogy hol találom a lejátszókat, amiket igen gyorsan meg is mutatott. Mázlim volt, mert pont volt egy 8 GB-os Sony Walkman MP3-lejátszó, aminek igen megörültem, és ráadásul pont még 10 %-os kedvezmény is volt rajta. Miután kiválasztottam, még körbenéztem Tabletek és laptopok terén is. A tabletek közt megnéztem többnek a menürendszerét, azon belül a nyelvi beállításokat, mivel kíváncsi voltam, hogy van-e bennük magyar. És igen, van. Szóval itt is ugyanazokat a márkákat és típusokat lehet kapni, mint otthon, annyi különbséggel, hogy van néhány termék, ami pár ezer forinttal itt olcsóbb.

Visszatérve az MP3-hoz. Fizetéskor már töltötték nekem a garanciaszelvényt, kifizettem a lejátszót, azt nem egyből kaptam meg a csomagot, mert a segítőm még átvitte egy másik pulthoz, természetesen ezt nem tudtam miért csinálja, de nem szólta miatta. Követtem, és vártam egy kicsit, hogy mi lesz. Meglepetésemre a csaj hozott magával egy Walkman válltáskát, először azt gondoltam, hogy biztos valaki azt vette, de nem, amit az én csomagomba rakott. Ennél jobb dolog nem is történhetett volna itt velem.

Annyi volt még, hogy vettem egy másik fülhallgatót az utcánknál az egyik úrnál, ahol úgymond lassan törzsvásárlók leszünk Ágival. Szerencsére volt neki Sony márkájú, amit szeretek. Az MP3-hoz tartozó fülest pedig odaadtam Áginak, mivel ő meg ezt a fajta fülhallgatót preferálja.

Délután a ketyerével szórakoztam, mert raktam fel rá a zenéket, meg közben töltötte is magát a kicsike. Nagy nehezen végre sikerült ráraknom a számokat és következhetett a próba. Azt kell mondjam, veszettül jól szól. Mondjuk nem is várok mást egy Sony-tól.

 

Új tanárok

02.17-02.20.

Mint már említettem, új tanárokat kaptunk.

Hétfőn-szerdán egy tanárnővel vagyunk, cô Trang-gal, míg kedden-csütörtökön Hiến úrral (kiderült, hogy Hiến úr Ágiék csoportját tanította az előző félévben).

Cô Trang-ról annyi derült ki, hogy 34 éves, van 1 fia és 1 lánya, 3 évet töltött kinn Indiában a nagykövetségen (ott tanított). Szigorúbb tanár, mint az előzőek, bár azt nem értem, hogy miért pont az utolsó 4 hónapban kell beerősíteni, mikor az előző tanárokkal is szépen haladtunk az anyaggal és a tankönyv mellett, még más témákat is vettünk. Na, mindegy, ezzel nem tudok mit csinálni.

Szerdán cô Trang óra végén kitalálta, hogy hétfőre mindenki készüljön fel egy témából, amiről tud beszélni kb. 10 percen keresztül.

Hiến úrral kapcsolatban. Róla nem sok mindent tudtunk meg, igaz angolul nem is igazán beszél, de még vietnamiul sem beszélt magáról. Vele az órák elég egyhangúnak ígérkeznek, mivel csak a példafeladatokat vesszük végig, illetve elolvassuk a szövegeket+új szavakat és a szavakkal kell mondatokat alkotnunk. Bár nála annyival jobb, hogy előre lehet készülni, mert a feladatokat otthon is meg tudjuk csinálni.

Szóval így nézett ki az első hét az új tanárokkal.

Újra suli és a bejelentés

02.10-02.16.

Végre kinyitottak a boltok és már kaját is tudtunk venni, igaz még egy kicsit vérszegény volt a felhozatal. Suli már volt a héten, bár a többség nem igen akaródzott bejönni órára.

A héten ért hideg zuhany is (legalábbis nálam igen kiverte a biztosítékot), mivel kiderült, hogy jövő héten tanárváltások lesznek (és nemcsak a mi osztályunkban, ami az előző években nem volt). Mondhatom röpdöstem az örömtől, hogy az utolsó 4 hónapra vadiúj emberekkel kell ismerkedni.

Az az érzésem volt ezzel kapcsolatban, hogy nem lesz úgymond olyan jó világ, mint eddig volt. Ami később számomra sajnos be is igazolódott. Igaz ami igaz, ki az aki örülne annak, hogy azokat a tanárokat, akiket kedvel és jól is tartják az órát, csak úgy hirtelen átrakják egy másik csoportba.

Szerdán, amikor is az utolsó óránk volt cô Thư-vel, végig vettük az anyagot, majd egy kicsit előbb befejeztük és meghívta az osztályt egy kávéra illetve egy teára. Nem voltunk túl sokat a kávézóban, csak körülbelül fél órát, mivel neki is még délután voltak órái, de ez a fajta elköszönés azért jól esett.

Másnap pedig cô Nga-val volt a ténylegesen utolsó óránk, aki meg egy kis keksszel kínált meg minket óra közben, mialatt az anyaggal haladtunk.

Szóval így értek véget cô Thư-vel és cô Nga-val folytatott tanulmányaim.

Szombaton voltam benn a belvárosban, hogy egy kicsit körülnézzek, változott-e valami azóta, hogy nem voltam benn. Azt kell mondjam, igen. Nyílt több új bolt is, illetve benéztem a Trang Tien plázába (ahol még nem voltam), a gazdagok és szépek shopping helyére. Egy kis kíváncsiságból tértem be ide, hogy mégis, mik azok a márkák és termékek, amiket itt árulnak.

Az árak (ismerősömtől megkérdeztem, hogy otthon mégis mennyi az annyi) nagyjából európai árak. Voltak olyan márkanevek, amikről abszolút még csak nem is hallottam, nem mintha olyan gyakran járnék plázázni, meg drága holmikat vásárolni, de ettől függetlenül, azért aránylag tisztában vagyok vele, hogy Európában miket lehet kapni.

Végezetül az időjárásról. Sajnos eléggé elszomorító a helyzet, mivel tetvesül hideg volt. Én nem tartozom a fagyos szentek közé, jól bírom a hideget, de most még én is fáztam, mint a vadászkutya. Ilyen hideg még nem volt, a leghidegebb napnak pedig a keddi ígérkezett. Este volt, hogy leesett a hőmérséklet 3-5 ˚C közé, ami itt már extrém hidegnek számít, és ráadásul napközben is alig volt 10-12 ˚C, sokszor még ez alatt. Hallottunk olyanról, hogy a hegyekben -2 ˚C-ot mértek, ami már tényleg szokatlan. Sajnos ennek az időjárásnak köszönhetően sokan életüket vesztették, illetve nem csak az emberek közt történtek halálesetek, hanem még a nagyobb lábasjószágok közt is, mivel abszolút nincsenek itt felkészülve az ilyen időre.

Ráadásul még csapadék, szél és köd is tetőzte ezt a ’remek’ időt. A suliban így is enyhén szólva viccesen néztem ki öltözékileg, mégpedig a ruhamennyiség miatt (meglátásom szerint): 2 zokni, farmer, ujjatlan póló, hosszú ujjú póló, rövid ujjú póló, 2 pulóver, sál, utcán még rám került a fülvédő a homlokomra meg rákötöttem a kendőm. És még így is volt, hogy fáztam.