Egy nap

09.26.

Új ’lakótárssal’ bővült csapatunk, beruháztunk egy használt hűtőre. Erre ’sajnos’ azért volt szükség, mert Ági sokszor vesz ’romlandó’ cuccokat, igaz nekem is szükségem van a hűtőre,, mert így legalább tudok majd venni néha tejterméket és nem kell attól tartanom, hogy megerjed. Meg anélkül is, így legalább több kaját tudunk majd eltárolni és nem kell majd a muslincákat meg a hangyákat hajkurásznunk a szobában.

Az időjárásról csak annyi, hogy tegnap óta esik, és vagy 10-15 °C-ot esett a hőmérséklet, ami igencsak rontja a hőérzetünket. Áginak sikerült is megfáznia, de rendszeresen tömi magába a gyömbérteát, ami segít rajta. Azt hiszem, én is veszek majd gyömbért meg chilit, mert ezek segítenek az immunerősítésben, a sok vitaminról és ásványi anyagról nem is beszélve.

Ma csak ennyi, mert én is a koliban döglök, meg közben csinálom a fordítást a szakdolgozatomhoz. Ilyen vacak időben úgysem lehet mást csinálni, meg persze minden délután sziesztázunk és alszunk vagy két órát. Legalább ki tudjuk pihenni magunkat. Jövő héttől (remélhetőleg) amúgy is kezdődik az oktatás, akkor meg majd úgysem tudunk ilyesmit csinálni.

Hanoi (part 3)

09.21.

Ma nem egyedül voltam a belvárosban, eljött velem Nasztja. Mivel nem akartunk gyalogolni, mert elég jó kis táv, így buszra szálltunk, ahol jegyet kellett váltanunk (5000 Đồng≈50 HUF). A jegyszedő bácsi aranyos volt, egyből mutatta, hogy üljünk le. Az út egy kicsit kacifántos volt és sikerült túlmennünk egy megállóval a kitűzött célt (szerencsére nem kellett sokat visszasétálnunk). Nasztjaval megnéztük (én újra) a Hồ Hoàn Kiêˊm-et, illetve, ami hozzátartozik, és amit az előbbi bejegyzésben írtam. Kicsit nézelődtünk a tó környékén, megnéztünk egy hangszerboltot, mert mint kiderült, Nasztja nagyon szereti a hangszereket. Én pedig érdeklődtem az Áo Dài (hagyományos vietnami női viselet) után. Mivel nekem az eredeti úti célom a Đống Xuân piac volt, mert szükségem volt rövid nacira meg ujjatlan pólóra. 
Útközben találtunk egy kis pagodát, ahova betértünk. Nagyon kellemes volt a hangulat. Folyamatosan ment az Om Mani Padme Hum mantra zenéje. Itt kipihentünk magunkat, majd tovább mentünk a piacra. Sajnos azonban a piacon nem kaptunk, így elindultunk vissza a tó irányába. Szerencsémre az utcán mászkáltak mozgó árusuk, és egyiküknél sikerült lealkudnom 35,000 Đồng-ra a nacit, majd egy boltban sikerült vennem 2 ujjatlan pólót. Miután ezzel megvoltunk, már csak a szomjan halás ellen kellett tennünk, így vettünk innivalót, utána már jobb volt. 
Nasztja szeretett volna venni könyvet, így elvittem a nagyobb könyvesboltba, amiről szintén tettem már említést korábban (Tràng Tiền utca). Ezek után kerestünk egy hazafelé közlekedő buszt. Kis várakozás után meg is jött, így felszálltunk. Ennél a busznál viszont sikeresen meg előbb szálltunk le 3 megállóval, így ismét gyalogolhattunk. Viszont útközben megint csak voltak pagodák. Hazaérkezés után én bedőltem az ágyba, és vagy két óra hosszat aludtam.

Ly Thai To szobra

Newbies

09.20.

A reggel kicsit elhúzódott, így 11 után jutottam reggeli-ebéd kombinációjához, mert alapanyagokért ki kellett menni a piacra. Nagy örömömre sikerült kijönni a beosztott pénzemmel, úgy hogy még maradt is. Dél körül a szintünkre új lakókat kaptunk 6 orosz csaj személyében. Vegyesen vannak Moszkvából és Szentpétervárról. Elkísértük őket pénzt váltani, Sim-kártyát venni és a boltba, hogy bevásároljanak tisztítószerekből, meg amire hirtelenjében szükségük van. Van köztük két Nasztja, egy Krisztina, Virra, Tatjana az utolsó csajszinak még nem sikerült megtudni a nevét. Nekem nagyon szimpatikusnak látszik az egyik Nasztja, elég pörgős, most a nyáron volt 2 hetet Beijingben, de a mentalitása és a hozzá tartozó lelkesedése inkább hasonlít egy anime fan japánra, mintsem egy oroszra. Láss csodát én pedig tudok (most sem tudom hogy) kommunikálni velük angolul. Előjön sok kifejezés régről, de már az is meglepetés számomra, hogy ennyit dumálok angolul, amit eddig nem tettem. Ági mondta kezdek belejönni a beszédbe, igaz még sokat kell gyakorolnom. De már ez is nagy előrelépés számomra.

Berendezkedés

09.17.

Sajnos nem tudtam kipihenni magam az új koliban az első estén, mert dög meleg volt. Aludtam vagy három órát. Ági viszont most már rendesen kialudta magát. Voltunk hárman, Ági, Việt és a piacon, együtt reggeliztünk (fél 11-kor) majd vettünk néhány háztartási cuccot meg hosszabbítót. Majd elmentünk Việt-tel ketten neki takarót nézni, mert nem hozott magával és ezért éjjel megették őt a szúnyogok, de nem jártunk sikerrel, mert drágának bizonyult, amit kinézett magának. Aztán elmentünk a kávézóba Ági után, mert a holnapi órájához gyűjtött anyagot a netről, így Việt is netezett, neki egyéb fontos dolgot kellett rajt intéznie. Én csak az e-mail-okat és az időjárást néztem meg. Hát Magyarországon az itteni éghajlathoz képest már tél van, ahogy nézem (otthon 7 - 13 °C, itt meg 25 - 35°C). Holnap megyek hosszabb távra a kávézóba, hogy a lemaradásomat behozzam, mind a bloggal mind pedig, hogy beszéljek az otthoniakkal Skype-on, mert már több mint egy hete nem beszéltem velük. Plusz egy-két személyes e-mailt is el kell küldenem. 

Költözés

09.16.

A mai nap egy kissé rumlis volt. Kiderült, hogy Ágival mehetünk a jobbik koliba. Ha minden igaz itt lesz net, csak itt is kell érte fizetni. Talán a héten már lesz csatlakozás. közben megkaptuk a pénzt is a sulitól erre a hónapra. Pluszba még megjött a harmadik fő is a csapatunkba otthonról, Việt személyében. Igen kedves srác, segített átcihelődni a másik helyre. Majd megmutatjuk neki a környéket, hogy mit hol tud gyorsan és aránylag olcsón beszerezni. Mára ennyi jutott, mert más fontos dolog nem történt velünk.

Vendégségben

09.15.

A mai nap is jól indult… Az egy dolog, hogy már teljesen megszokott dolog, hogy negyed 7-től kosaraznak a srácok, az viszont már tényleg viccbe illő, hogy vasárnap reggel 7-től zenés – táncos - feladatmegoldós vetélkedőt rendeznek pont az ablakunk előtt. Végül is nem volt olyan rossz számomra, mint hangzik, csak éppen nem tartozik a szokványos dolgok közé ez a fajta vasárnapi ébresztő.

Mint ahogy az előző bejegyzés végén írtam, ma vendégségbe voltunk hivatalosak Ágival. Fél 10-re jött értünk kocsival a hölgy a lányával, és elvittek minket a lakásukra. Ma is jócskán volt forgalom, de mégsem akkora, mint ami hétköznap szokott lenni. Megérkezésünkkor a hölgy férje és egy aranyos kutyus fogadott minket a kerítésen belül, a kutyi pedig a csaholásával eladta a fél kerületet. Ők is szép házban laknak, amit az utca nem igazol. Közben megérkezett Tâm (a családfő neve) barátja, ők ketten a ’70-es években nálunk tanultak Miskolcon, így egy kicsit tudtak még magyarul. A legnagyobb beszédtémánk a magyar zene lett, főleg Máté Péterről, Koncz Zsuzsáról és még néhány popzenészről esett szó. Tâm még dalra is fakadt magyarul néhány szám erejéig, amit a gitárjával vezetett. Egy bő fél óra múlva megjött a család másik része, Tâm sógora a feleségével és három lányával, így a létszám hirtelen megugrott. Az eddig 6 főből lett 11 fő. A főzés elejénél még szóltam Tâm-nak, hogy vega vagyok, így voltak olyan kedvesek, hogy a felesége készített nekem külön zöldséges tofu levest, ami nagyon ízlett. Az ebéd úgy zajlott, hogy mivel ennyien voltunk és nem fértünk volna el az asztalnál, így lenn a földön ülve ebédeltünk. Az ebéd tésztából, tavaszi tekercsből (Ági azt mondta, hogy ilyen jó tavaszi tekercset még nem evett), hozzá ecetes mártogató és leves volt. Ezenkívül volt még az „asztalon” kenyér, sajt, savanyú uborka. Én részemről teljesen jóllaktam a tofus levessel meg a belevaló tésztával. „Desszertnek” gyümölcsök voltak, ezek szintén finomak voltak. Egy kis beszélgetés után elvitt minket Tâm felesége a sógornőjével egy boltba, ahol Ági végre hozzájutott a hőn áhított aloe verájához. Majd visszamentünk még egy picit beszélgetni, és kaptunk egy újabb meghívást, csak most Tâm sógoráéktól kaptuk, utána pedig hazavittek minket Tâm-ék a koliba. Pont jókor értünk haza, mert 10 perc múlva már el is eredt az eső.

Azt hiszem, ez a mai nap is jól sikerült. Megismertünk egy újabb kedves vietnami családot.

Hanoi (part 2)

09.14.

Ho Chi Minh mauzóleum

Ho Chi Minh mauzóleum

Kalandos egy nap van mögöttem. Reggel (mivel hétvége van már) naivan azt hittem, hogy reggel nem fognak a srácok kosarazni, azonban tévedtem, fél 7-kor már nagyban nyomatták a játékot, szerencsére már előtte felébredtem a napsütésre, így engem különösebben nem is zavartak (csak Ágit). Reggeli után a verőfényes napsütés jóvoltából elindultam, hogy felkeressem a Hố Chí Mính mauzóleumát (lăng Chủ tịch Hố Chí Mính) és a többi vele kapcsolatos ottani épületet. Elsétáltam a Lenin park mellett, hogy olcsón tudjak motoros taxit fogni (Xe ốm), ami a motoros faterok melója, hogy ha nagyon sietsz valahova vagy csak olcsón akarod megúszni az utazást a városban és nincs kedved a buszon sem nyomorogni a tömegben, akkor ők a te embereid. Majdnem minden utcasarkon megtalálhatóak. Te megmondod hova szeretnél menni, megkérdezed, mennyiért vinne az adott címre és alkudj az adott árból. Utána már csak annyi a dolgod, hogy felkapod a bukósisakot és felülsz a fater mögé a motorra és kapaszkodsz, élvezed a forgalomban való száguldást. Én is így tettem. Nekem veszettül bejött az a stílus. Rohadtul élveztem a forgalomban szlalomozást, a gyorsaságot, mikor kis sikátoros utcákon, nagy körutakon keresztül értük el a kitűzött célt. Kár, hogy nem tudtam lekamerázni ezt a motorozást és az útvonalat, amin mentünk. De lehet, hogy majd valamikor máskor megpróbálom, az lenne az igazi videó, hogy mégis hogyan folyik itt Vietnamban a közlekedés.

Felvonulás tér

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Na, végül is elértük a mauzóleumot és múzeumot. Egy nagyon szépen rendbe tartott hely, most is csak annyit tudok mondani, hogy az európaiak irigykedhetnek az emlékművek és parkok tisztasága miatt. A múzeum (bảo thàng Hố Chí Mính) körül volt véve egy hatalmas zöld területtel, ami össze van kapcsolva a Felszabadulás térrel, ahol is Hố bácsit „őrzik”. A múzeumba nem mentem be, mert fémdetektoros kapu volt a bejáratnál és én ezekért nem rajongok, így csak kívülről szemléltem meg ezt a modern épületet, viszont a kertrészét bejártam, ahol még egy kis szentély is van (azt hiszem buddhista). Majd átgyalogoltam a már említett Felszabadulás térre, ahol nem volt árnyék, még jó hogy, vittem magammal sapkát, mert tuti napszúrást kaptam volna, olyan erős napsütés volt. Itt már sokkal több turistával találkoztam, mint eddig a városban bárhol. A tér szép tágas és járművekkel tilos behajtani. A mauzóleum előtt van egy sárga csík, amin belülre nem lehet lépni, mert azonnal elkezd az „őrző” sípolni, hogy menjen kijjebb a vonalon, aki belépett.

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Ezek után ismét fogtam egy motorost, aki elvitt az állatkertbe (Vuớn Thú Thú Lệ). A belépőt magasság szerint állapítják meg; 130 cm alatt 2000 Đồng, míg fölötte 4000 Đồng (én érthetően 4000 Đồng-ot≈40HUF fizettem a 174 cm-es magasságommal). Volt néhány faj, amit csak tévében láttam anno, most viszont élőben is megtekinthettem. Ilyen volt a binturong, ami ha jól tudom, a cibetmacskafélékhez tartozik illetve aranymacskát, tarajos sült és darvakat is láttam. Az állatkertben főleg a kisebbekre fókuszálnak, hisz annyi játék van itt, mintha csak a vidámparkban járna az ember. Szombathoz képest nagyobb embertömegre számítottam, de az is lehet én voltam csak „korán”, 11 óra körül.

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Állatkertezés utánra egy tavat szerettem volna meglátogatni, de mivel ma nem igen ment a térképészet, inkább megint motorost kerestem. Viszont mielőtt ezt a lépésem megléptem volna, találtam útközben egy pagodát (đền Voi Phục), amit nem hagyhattam ki, így hát bementem. Ez csak egy kisebb létesítmény volt, viszont 1010/70 körül építették, vagyis több mint 900 éves. Ahhoz képest jó állapotban van. Pagodázás után megpróbáltam eljutni a kiszemelt tóhoz, így elindultam az irányába a đuờng La Thành. Ez az utca tele van kézműves asztalos munkákkal és kézzel faragott házi oltárokkal, illetve lakberendezési üzletekkel. Kedvem lett volna itt vásárolni, de mivel nem tudnám sehogy sem hazaküldeni, amit netalántán itt vettem volna, így fájó szívvel mentem végig ezen az utcán. Mint ahogy már említettem az előbb, hogy ma nem voltam túl jó térképészetből, így inkább megint motorossal visszavitettem magam a Lenin parkhoz (Thống Nhất), ahonnan már gyalog mentem vissza a koliba, ahol Ági pihent, mikor megjöttem. Ettem néhány falatot, majd a fáradtságtól kimerülve úgy döntöttem, követem Ági példáját és én is lepihenek. Ebből a pihenésből lett 2 óra alvás, de nem bánom, legalább kipihentem a sok sétát meg a meleget.

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Ahogy elnézem, lehet, hogy gazdagodtunk egy váratlan szobatárssal, egy mini gekkófélével, legalábbis szerintem az, mert csak a körvonalát láttam, nem sikerült megfogni, de majd csak előkerül előbb-utóbb. csak tudnám, hogy a francba jött be a drága. Na mindegy, őt megtűröm, végül is ártalmatlan kis jószág (ha jól tudom).

Holnap vendégségbe megyünk ebédre, majd azt is megírom.

őrök a mauzóleumnál

Ho Chi Minh mauzóleum kertje, kis szentély

Felszabadulás tér

Felszabadulás tér, őrök

Voi Phục pagoda

Voi Phục pagoda

Voi Phục pagoda

Voi Phục pagoda

Voi Phục pagoda