09.21.
Ma nem egyedül voltam a belvárosban, eljött velem Nasztja. Mivel
nem akartunk gyalogolni, mert elég jó kis táv, így buszra szálltunk, ahol
jegyet kellett váltanunk (5000 Đồng≈50 HUF). A jegyszedő bácsi aranyos volt,
egyből mutatta, hogy üljünk le. Az út egy kicsit kacifántos volt és sikerült
túlmennünk egy megállóval a kitűzött célt (szerencsére nem kellett sokat
visszasétálnunk). Nasztjaval megnéztük (én újra) a Hồ Hoàn Kiêˊm-et, illetve, ami
hozzátartozik, és amit az előbbi bejegyzésben írtam. Kicsit nézelődtünk a tó
környékén, megnéztünk egy hangszerboltot, mert mint kiderült, Nasztja nagyon
szereti a hangszereket. Én pedig érdeklődtem az Áo Dài (hagyományos vietnami
női viselet) után. Mivel nekem az eredeti úti célom a Đống Xuân piac volt, mert
szükségem volt rövid nacira meg ujjatlan pólóra. 
Útközben találtunk egy kis
pagodát, ahova betértünk. Nagyon kellemes volt a hangulat. Folyamatosan ment az
Om Mani Padme Hum mantra zenéje. Itt kipihentünk magunkat, majd tovább mentünk
a piacra. Sajnos azonban a piacon nem kaptunk, így elindultunk vissza a tó
irányába. Szerencsémre az utcán mászkáltak mozgó árusuk, és egyiküknél sikerült
lealkudnom 35,000 Đồng-ra a nacit, majd egy boltban sikerült vennem 2 ujjatlan
pólót. Miután ezzel megvoltunk, már csak a szomjan halás ellen kellett tennünk,
így vettünk innivalót, utána már jobb volt. 
Nasztja szeretett volna venni
könyvet, így elvittem a nagyobb könyvesboltba, amiről szintén tettem már
említést korábban (Tràng Tiền utca). Ezek után kerestünk egy hazafelé közlekedő
buszt. Kis várakozás után meg is jött, így felszálltunk. Ennél a busznál
viszont sikeresen meg előbb szálltunk le 3 megállóval, így ismét
gyalogolhattunk. Viszont útközben megint csak voltak pagodák. Hazaérkezés után
én bedőltem az ágyba, és vagy két óra hosszat aludtam.
 |
| Ly Thai To szobra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése