Traveling in Vietnam: Hanoi (part 2)

09.14.

Ho Chi Minh mauzóleum

Kalandos egy nap van mögöttem. Reggel (mivel hétvége van már) naivan azt hittem, hogy reggel nem fognak a srácok kosarazni, azonban tévedtem, fél 7-kor már nagyban nyomatták a játékot, szerencsére már előtte felébredtem a napsütésre, így engem különösebben nem is zavartak (csak Ágit). Reggeli után a verőfényes napsütés jóvoltából elindultam, hogy felkeressem a Hố Chí Mính mauzóleumát (lăng Chủ tịch Hố Chí Mính) és a többi vele kapcsolatos ottani épületet. Elsétáltam a Lenin park mellett, hogy olcsón tudjak motoros taxit fogni (Xe ốm), ami a motoros faterok melója, hogy ha nagyon sietsz valahova vagy csak olcsón akarod megúszni az utazást a városban és nincs kedved a buszon sem nyomorogni a tömegben, akkor ők a te embereid. Majdnem minden utcasarkon megtalálhatóak. Te megmondod hova szeretnél menni, megkérdezed, mennyiért vinne az adott címre és alkudj az adott árból. Utána már csak annyi a dolgod, hogy felkapod a bukósisakot és felülsz a fater mögé a motorra és kapaszkodsz, élvezed a forgalomban való száguldást. Én is így tettem. Nekem veszettül bejött az a stílus. Rohadtul élveztem a forgalomban szlalomozást, a gyorsaságot, mikor kis sikátoros utcákon, nagy körutakon keresztül értük el a kitűzött célt. Kár, hogy nem tudtam lekamerázni ezt a motorozást és az útvonalat, amin mentünk. De lehet, hogy majd valamikor máskor megpróbálom, az lenne az igazi videó, hogy mégis hogyan folyik itt Vietnamban a közlekedés.

Felvonulás tér

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Na, végül is elértük a mauzóleumot és múzeumot. Egy nagyon szépen rendbe tartott hely, most is csak annyit tudok mondani, hogy az európaiak irigykedhetnek az emlékművek és parkok tisztasága miatt. A múzeum (bảo thàng Hố Chí Mính) körül volt véve egy hatalmas zöld területtel, ami össze van kapcsolva a Felszabadulás térrel, ahol is Hố bácsit „őrzik”. A múzeumba nem mentem be, mert fémdetektoros kapu volt a bejáratnál és én ezekért nem rajongok, így csak kívülről szemléltem meg ezt a modern épületet, viszont a kertrészét bejártam, ahol még egy kis szentély is van (azt hiszem buddhista). Majd átgyalogoltam a már említett Felszabadulás térre, ahol nem volt árnyék, még jó hogy, vittem magammal sapkát, mert tuti napszúrást kaptam volna, olyan erős napsütés volt. Itt már sokkal több turistával találkoztam, mint eddig a városban bárhol. A tér szép tágas és járművekkel tilos behajtani. A mauzóleum előtt van egy sárga csík, amin belülre nem lehet lépni, mert azonnal elkezd az „őrző” sípolni, hogy menjen kijjebb a vonalon, aki belépett.

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Ezek után ismét fogtam egy motorost, aki elvitt az állatkertbe (Vuớn Thú Thú Lệ). A belépőt magasság szerint állapítják meg; 130 cm alatt 2000 Đồng, míg fölötte 4000 Đồng (én érthetően 4000 Đồng-ot≈40HUF fizettem a 174 cm-es magasságommal). Volt néhány faj, amit csak tévében láttam anno, most viszont élőben is megtekinthettem. Ilyen volt a binturong, ami ha jól tudom, a cibetmacskafélékhez tartozik illetve aranymacskát, tarajos sült és darvakat is láttam. Az állatkertben főleg a kisebbekre fókuszálnak, hisz annyi játék van itt, mintha csak a vidámparkban járna az ember. Szombathoz képest nagyobb embertömegre számítottam, de az is lehet én voltam csak „korán”, 11 óra körül.

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Állatkertezés utánra egy tavat szerettem volna meglátogatni, de mivel ma nem igen ment a térképészet, inkább megint motorost kerestem. Viszont mielőtt ezt a lépésem megléptem volna, találtam útközben egy pagodát (đền Voi Phục), amit nem hagyhattam ki, így hát bementem. Ez csak egy kisebb létesítmény volt, viszont 1010/70 körül építették, vagyis több mint 900 éves. Ahhoz képest jó állapotban van. Pagodázás után megpróbáltam eljutni a kiszemelt tóhoz, így elindultam az irányába a đuờng La Thành. Ez az utca tele van kézműves asztalos munkákkal és kézzel faragott házi oltárokkal, illetve lakberendezési üzletekkel. Kedvem lett volna itt vásárolni, de mivel nem tudnám sehogy sem hazaküldeni, amit netalántán itt vettem volna, így fájó szívvel mentem végig ezen az utcán. Mint ahogy már említettem az előbb, hogy ma nem voltam túl jó térképészetből, így inkább megint motorossal visszavitettem magam a Lenin parkhoz (Thống Nhất), ahonnan már gyalog mentem vissza a koliba, ahol Ági pihent, mikor megjöttem. Ettem néhány falatot, majd a fáradtságtól kimerülve úgy döntöttem, követem Ági példáját és én is lepihenek. Ebből a pihenésből lett 2 óra alvás, de nem bánom, legalább kipihentem a sok sétát meg a meleget.

Ho Chi Minh mauzóleum kertje

Ahogy elnézem, lehet, hogy gazdagodtunk egy váratlan szobatárssal, egy mini gekkófélével, legalábbis szerintem az, mert csak a körvonalát láttam, nem sikerült megfogni, de majd csak előkerül előbb-utóbb. csak tudnám, hogy a francba jött be a drága. Na mindegy, őt megtűröm, végül is ártalmatlan kis jószág (ha jól tudom).

Holnap vendégségbe megyünk ebédre, majd azt is megírom.