Vendégségben

09.15.

A mai nap is jól indult… Az egy dolog, hogy már teljesen megszokott dolog, hogy negyed 7-től kosaraznak a srácok, az viszont már tényleg viccbe illő, hogy vasárnap reggel 7-től zenés – táncos - feladatmegoldós vetélkedőt rendeznek pont az ablakunk előtt. Végül is nem volt olyan rossz számomra, mint hangzik, csak éppen nem tartozik a szokványos dolgok közé ez a fajta vasárnapi ébresztő.

Mint ahogy az előző bejegyzés végén írtam, ma vendégségbe voltunk hivatalosak Ágival. Fél 10-re jött értünk kocsival a hölgy a lányával, és elvittek minket a lakásukra. Ma is jócskán volt forgalom, de mégsem akkora, mint ami hétköznap szokott lenni. Megérkezésünkkor a hölgy férje és egy aranyos kutyus fogadott minket a kerítésen belül, a kutyi pedig a csaholásával eladta a fél kerületet. Ők is szép házban laknak, amit az utca nem igazol. Közben megérkezett Tâm (a családfő neve) barátja, ők ketten a ’70-es években nálunk tanultak Miskolcon, így egy kicsit tudtak még magyarul. A legnagyobb beszédtémánk a magyar zene lett, főleg Máté Péterről, Koncz Zsuzsáról és még néhány popzenészről esett szó. Tâm még dalra is fakadt magyarul néhány szám erejéig, amit a gitárjával vezetett. Egy bő fél óra múlva megjött a család másik része, Tâm sógora a feleségével és három lányával, így a létszám hirtelen megugrott. Az eddig 6 főből lett 11 fő. A főzés elejénél még szóltam Tâm-nak, hogy vega vagyok, így voltak olyan kedvesek, hogy a felesége készített nekem külön zöldséges tofu levest, ami nagyon ízlett. Az ebéd úgy zajlott, hogy mivel ennyien voltunk és nem fértünk volna el az asztalnál, így lenn a földön ülve ebédeltünk. Az ebéd tésztából, tavaszi tekercsből (Ági azt mondta, hogy ilyen jó tavaszi tekercset még nem evett), hozzá ecetes mártogató és leves volt. Ezenkívül volt még az „asztalon” kenyér, sajt, savanyú uborka. Én részemről teljesen jóllaktam a tofus levessel meg a belevaló tésztával. „Desszertnek” gyümölcsök voltak, ezek szintén finomak voltak. Egy kis beszélgetés után elvitt minket Tâm felesége a sógornőjével egy boltba, ahol Ági végre hozzájutott a hőn áhított aloe verájához. Majd visszamentünk még egy picit beszélgetni, és kaptunk egy újabb meghívást, csak most Tâm sógoráéktól kaptuk, utána pedig hazavittek minket Tâm-ék a koliba. Pont jókor értünk haza, mert 10 perc múlva már el is eredt az eső.

Azt hiszem, ez a mai nap is jól sikerült. Megismertünk egy újabb kedves vietnami családot.