Halong (part 2)

Vịnh Hạ Long – Halong öböl (Day 2 – 10.26.)

Reggel felébredtünk, hogy kezd világosodni, így 6-kor már talpon voltunk. Ágival voltunk 1 szobában, míg a másikban Việt és Nasztja aludt. A reggeli nagyon kevés volt, 1 bagett, 1 kanál vaj meg lekvár, 1 pohár tea. Így éhesek maradtunk. Szerencsémre este kaptam Nasztjától 1 kis mogyorós szeletet, így azt ettem még meg. A szállásról negyed 9-kor indultunk teli Daewoo kisbusszal a tengerpart felé, mivel sokan csak 2 napra jöttek és azokat vitték a kikötőbe.

Míg minket kb. félúton kiraktak a Cat Ba nemzeti parkban. Így 4-en nekivágtunk az ismeretlennek. Szerencsénkre fantasztikus időjárást „rendeltünk”, így verőfényes napsütés és kellemes szellőben tudtunk gyalogolni. Az elején 1 picit nehezen indult, mert az út közepén volt 2 kutya, akiktől tartottunk, így elmentük 1 másik irányba, az viszont zsákutca volt, kénytelenek voltunk visszafordulni, amerre eredetileg is menni akartunk. Útközben jött 2 vietnami házaspár, így nagyobb biztonságérzettel velük mentünk. Ági lent maradt a hegy lábánál, míg mi 3-an a 2 házaspárral nekivágtunk a hegymászásnak. Igencsak meredeken kellett felmásznunk, de jó volt. Tiszta levegőn, zöld környezetben kellemes volt. Sokat tudtam fényképezni, köztük a lepkéket, hatalmas sziklákat, fákat a meredek utat. Jó kis időbe tellett, mire felértünk a csúcsra, kb. 30 percbe. Segítőkészek voltak a vietnamiak, Nasztja folyamatosan beszélt velük. 
A hegycsúcsra való felmenetel számomra nem volt piskóta, de ami fenn fogadott 225 m-en, az fenomenális volt. Gyönyörű a kilátás. Mindenhol hegyek, minden zöld és csend. Fenn még jobb volt az idő, mint a hegy lábánál. Tűzött a nap és mellé kissé viharos szél volt, de ez persze nem meglepő ilyen magasságban. Itt elidőztünk 1 kicsit, meg természetesen a fényképezés sem maradhatott el. Sikerült mindenkinek jó képeket készítenie. A lefelé menet már enyhén szólva is vicces volt, mivel 1 kicsit már ki voltak kopva a sziklák, így csúsztak. 
Lefelé ezen kívül másik útvonalon jöttünk félig, és útközben találkoztunk 1 csoporttal, köztük azzal a vietnami hölggyel, akivel tegnap csónakáztunk. Eléggé ki volt már a mászástól. Az út második felén ugyanott jöttünk le, ahol felmentünk. Én nagyon élveztem, annak ellenére, hogy sikerült elfáradnom meg a nadrágom szárát 1 kicsit megszaggatnom, így most elég retrós hatást kelt. Büszke vagyok magamra, hogy megmásztam a hegyet. A látványért nagyon megérte a fáradozás. A visszafelé út döcögősre sikerült, mert megint pótszékre kényszerültünk, ami ramatyabb állapotban volt, mint a tegnapi. Így ez is elég vicces volt. Útközben láttunk sasokat is.

Visszatérve a hotelbe, ahol az éjszakát töltöttük, kaptunk ebédet, ami krumplileves, rizs, paradicsomos tofu, rák, tintahal zöldségekkel és bambuszcsíra volt. Persze mindez vietnami módra – mindenki 1 tálból szedett a sajátjába, így mi úgy ettünk, mint akik 1000 éve nem kaptak volna kaját, ami érthető, hiszen a reggeli egyáltalán nem volt tápláló.

Ebéd után szabadprogram következett, mivel csak 4-kor megyünk a hajóra, ahol ma éjszakázni fogunk. Ezért felkerekedtünk, hogy megnézzük, mi is van Cat Ba városban. Lementünk a kikötőhöz és ott sétálgattunk. Természetesen, mivel fehér emberek vagyunk, megtaláltak xe ốm-osok (motoros taxisok) és az árusok minket. Mi viszont inkább beültünk egy kávézóba, ahol 3-an turmixot (sinh tố) ittunk, míg Ági végre a hőn áhított palacsintát evett banánnal és csoki sziruppal. Hiába, mégis csak Buddha ünnep van (10 milliós nap). Tovább gyalogolva találtunk DVD árust, ahol találtam nagyon jó Jet Li filmeket, mivel viszont az árus nem akart alkudozni, így otthagytam mindent és üres kézzel jöttem el onnan. Nasztja vett 2 filmet alkudozás nélkül, míg Việt egy rövid nacit vett. Visszafelé tartva a hotelbe, Việt és Nasztja kiskutyát simogattak, majd Nasztja elment egy masszázs-szalonba, így 3-an mentünk csak vissza. Útközben bementem a boltba, hogy vegyek kekszet, mert ki tudja, mikor jutunk ismét kajához, meg így legalább holnapra is lesz nasim. A szállodában mi ott maradtunk Ágival, míg Việt elment még körbenézni. A 4 órás indulásból lett fél 5, mire sikerült megkeríteni a sofőrt. 7-en voltunk utasok, mi 4-en meg 3 dán, ezen kívül útközben felvettünk egy bácsit, aki focimeccsre igyekezett, így őt a focipályánál kiraktuk, jobban mondva „kiugrott” a buszból. A szállástól kikötőig 30 perc volt az út. Mivel sikerült ilyen későn indulnunk, így a naplementét félig láttuk.

Ugyanazzal a hajóval mentünk vissza, mint amivel jöttünk a szigetre. Itt fogjuk tölteni az éjszakát. A mostani társaságból mindenki ismeretlen volt, kivéve a kapitányt és a legénységet. A kapitány bácsi egyből felismert, és mondta vietnamiul, hogy „Magyar diák vagyok” meg, hogy „22 éves”. Vacsi előtt Ági összeismerkedett egy ír lánnyal, akivel vacsora közben én is leálltam beszélgetni, így 3-an „csevegtünk” tovább. A vacsora nekem ízlett, mert most is volt rizs, párolt zöldség, tészta, hagymás csirke, hal, narancs. Ebből az utolsó 3 fogásból nem ettem, elég volt a többi. Na, szóval, vacsi után elkezdtünk beszélgetni Jenny-vel (ő az ír lány), mint kiderült 28 éves és nővérként dolgozik, de szeretne jelentkezni egy művészeti suliba. Vele beszélgettünk sokat, közben Nasztját és Việt-et meginvitálta a legénység, hogy egyenek meg igyanak velük. Így elkezdődött az ivászat és az ismerkedés. Việt közben odahozott nekünk mutatóba 1 kaját, hogy tippeljük meg, mi is lehet. Mint kiderült kacsahús volt a saját vérében. Ezt Jenny is kipróbálta, de eléggé fintorgott, nekünk elég volt csak ránézni. Lassacskán mi 3-an csatlakoztunk Việt-hez, Nasztjához meg az idegenvezetőnkhöz, Sự-höz, aki igencsak kínálgatta a társaságot vietnami vodkával (rizsből készült, kis üveg 29,5%-os míg a nagy 7 dl-es üveg 33%-os). Gondolhatjátok mi volt ott. Majd felmentünk a tetőre és ott folytattuk a beszélgetést, a többiek meg az ivászatot. Pár óra alatt el is fogyott a 7 dl-es vodka. A tető másik végén 4 jenki ivott, de ők már vacsi előtt is jócskán be voltak nyomva. Közben a sok pia hatására Việt angoltudása javulni kezdett (ezt máig nem tudom, hogy csinálta).

Én közben megfagytam, pedig pulcsiban voltam. De a többiek sem egy szál pólóban ücsörögtek. Időközben már fél 11 lett, így én inkább elmentem lefeküdni, meg eleve le akartam forró vízben tusolni, ami még szerencsére nekem jutott, viszont mikor Ági zuhanyozott, már csak hideg víz volt. Szerencsére eme kellemetlenség ellenére elég gyorsan el tudtunk aludni.

Halong (part 1)

Vịnh Hạ Long – Halong öböl (Day 1 – 10.25.)

Halongba való kirándulásunk igencsak döcögősen indult. A belvárosba minden gond nélkül időben beértünk, még korábban is az indulás időpontjánál. Így vártunk az utazási irodában. És csak vártunk, így a 8 órás indulásunk fél 9-re tolódott, mivel, mint kiderült, a busz először a környékbeli hotelekből szedi föl a jónépet, és majd utána a legvégén fogunk csak mi következni. Közben megjött végre a busz, egy Hundai kisbusz, ami jócskán le volt már lakva, és mivel mi a végén szálltunk föl, így a kihajtható ülésekre szorultunk, amit a folyosóra lehetett kihajtani, mert már tömve volt a busz. Mögém sajnos egy francia család került 3 gyerekkel, akik végig dumáltak plusz az egyik kiscsaj, síró-visító rohamot kapott, pont mikor az idegenvezetőnk ismertette a programot. Mondhatom rohadt sokat értettem így belőle. Bal oldalamon egy angol srác meg egy holland csaj beszélgetett. Ahogy a csajt elhallgattam, kiderült, hogy már elég sok helyen volt Ázsiában, mert erre a buszos túrára is éjszakai vonatozásból érkezett. Ági és Việt elég jól eldumáltak a mellettük ülőkkel. Việt persze pont vietnamiakat fogott ki (de persze velük is angolul beszélt). Útközben megálltunk 20 percre pihenni, hogy mindenki elvégezhesse a dolgát, meg ha akart valamit enni, inni, vásárolni, akkor ezt itt megtehette. Én vettem 2 képeslapot, hogy haza küldjem az otthoniaknak.

Az utakkal kapcsolatban: marhára építkeznek, fejlődnek. Magyarország elbújhat az itteniek mögött. Mivel sokat építkeznek, így az út minősége sem volt a legjobb. Elég jól össze lettünk rázva útközben.

Tovább utazva célunk felé, még volt vagy 2 óra hosszú, mire elértük a Halong öbölt. Megérte eljönni. Megkaptuk a jegyünket a barlangozáshoz, ami 80,000 Đồng ≈ 800 HUF volt. Kishajóval vittek minket, a Yȇu Ngọc-kal, ami eléggé viseltes volt már. És itt kezdődött igazán csak el a kalandunk.

Hajókázásunkkal szerencsére minden rendben volt, a kapitányunk is aranyos volt, Nguyễn Văn Lý volt a becsületes neve.

Mint említettem, voltunk barlangászni. Sajnos rengetegen voltak, de a látvány fantasztikus volt. 

A hajók a beállást úgy intézték, mint a dodgemező kocsik, befurakodtak egymás közé, összeütköztek, így nem csodálkozom rajta, hogy annyira viseltesek. Persze nem olyan hajóval mentünk, mint a fényképeken van, a nagy kínai vitorlással, hanem olyannal, mint otthon a Balatonon, azzal a különbséggel, hogy az otthoniak jobb állapotban vannak.

Na, a barlangászás után elhajókáztunk az úszó faluhoz, ahol lehetett kajakozni (ez benn volt az árban), illetve 100,000 Đồng-ért ≈ 1000 HUF elcsónakázhattunk 2 barlanghoz egy csónakossal. Én az utóbbi mellett voksoltam. Megérte kifizetni ezt az összeget. Rajtam kívül 3 utas volt, meg természetesen a csónakos. 1 vietnami hölgy, meg 1 tajvani hapi volt a nála jóval fiatalabb vietnami feleségével. Elég vicces volt a társaság, meg maga a csónakázás. A barlangok felülről nyitottak voltak, 1 kis alagútszerűségen kellett bemenni, amit a víz vagy egyéb természeti hatás alakított ki. A sziklák tele vannak zölddel (fákkal, bokrokkal), amit passzolok, hogy hogy a fenébe tudtak oda kinőni. A természettudósok biztos tudják rá a választ.

Az úszófaluról csak annyit, hogy a külső lepukkantság ellenére, bent a szobában van tévé és egyéb elektronikai cucc, így nem kell félteni annyira az itt lakókat.

Elbúcsúzva az úszófalutól és a barlangoktól, a szállásunk felé vettük az irányt, mert már így is délután 4 óra volt. Cat Ba szigetén (đảo Cát Bà) volt a szállás, holnap viszont hajón fogunk aludni. Cat Ba felé haladva ténylegesen előbújtak a hamisítatlan Halong öböl sziklái, kis szigetei. Köztük Halong egyik szimbóluma, a csókolózó párt megformáló 2 szikla. Hajókázás közben a naplementéből is sikerült elcsípni néhány pillanatot. Számomra ez az egész hajókázás meg a többi, felejthetetlen élményt nyújtott. Sikerült elérnem a bakancslistámon lévő dolgok közül, hogy itt lehettem. Cat Ba szigetére már sötétben érkeztünk. A kikötőből kisbusszal vittek minket a szállásra, már ha el tudtunk volna indulni, ugyanis volt egy kis gebasz. A buszunkon volt 1 házaspár, akik valószínűleg másik irodához fizettek be, így a sofőrünk nem akarta őket elvinni. Persze pénzért elhozta volna őket, de ők meg nem akartak fizetni, így vagy 15-20 percet miattuk ott dekkoltunk a kikötőben, mire sikerült végre elindulnunk. A szállásig vagy 30 percet zötykölődtünk, mire odaértünk. Útközben meg láttuk, hogy a tajvani hapi egyedül megy az úton, lassított a buszunk, hogy felveszi, de ő meg nem szállt fel, így Ágival el kezdtünk aggódni, mert mi a fenét keres egyedül az úton. Remélni tudtuk csak, hogy nem lett baja.

Megérkezve a „hotelbe”, ami inkább vendégháznak menne el, csak több emelete van, a szoba elfoglalásánál kiderült, hogy nincs villany meg a zárral is szarakodni kellett, ezt viszont Việt-nek köszönhetően tudtuk később zárni az ajtót. Vacsi után így szóltunk, hogy csináljanak valamit a villannyal, és láss csodát, központilag felkapcsolták a fényt. Hurrá! A szobánk 2 ágyas, hűtős, tévés volt. A tévén viszont a 30 csatornából csak a vietnami állami adás jött be, míg Việt-éknek több is volt. Puff neki! Ági legalább értett valamennyit belőle. Nem egy nagy cucc ez a szállás, de, hogy ma voltak furcsaságok, az annyi szent. Kérdeztem Ágitól, hogy mikor előzőleg ő volt itt, voltak-e hasonló furcsaságok, és mivel nemleges választ kaptam, így arra a következtetésre jutottam, hogy én lehetek a forrása, hogy tudnak furcsa dolgok és különféle kalandok történni, ahogy elnézem. Việt mondta is, hogy nem akarok elmenni (persze csak a vicc kedvéért).

Ismerkedés tovább

10.24.

Suli ma is okés volt, annyi különbséggel, hogy tegnap mikor Max és David elkezdték nyomatni nekünk a showder-t, és akkor a koreai srác kiment, mint ahogy előzőleg írtam, na, azóta nem is láttuk a koreait. Az óra jó volt cô Nga-val, ma is énekeltünk, meg tanított nekünk egy rahedli új szót, így lesz majd mit tanulni. Gyakoroltuk a kiejtést is, meg mondta, hogy mikor majd tudunk beszélni már vietnamiul, akkor majd meghív hozzájuk enni és majd ő fog főzni nekünk. Viszont akkor, ha majd ott leszünk, kell majd a férjével és a kisebbik lányával is beszélgetnünk. Most is, mint múltkor, a kerítőnői énje kibújt cô Nga-ból, amin most is röhögtünk egy csomót.

A szünetek is hasonló jó hangulatban teltek, mint tegnap. Kim, Max, David, Việt és jól elvoltunk. Közben még Sota (egy japán srác a legjobb csoportból) is beesett hozzánk, hogy beszélgessen velünk, mert jóban van a srácokkal. Mint kiderült Yokohamából származik. Szóba került még, hogy ki milyen nyelven tud vagy csak tanult, Sota tanult arabul Max-szal egyetemben, így néhány szó erejéig beszéltünk arabul. Max még lettet tanult, David meg spanyolt. Srácok meg megbeszélték, hogy este elmennek a Bia Hôi-ba, ami egy pub-étterem, olyasmi, mint otthon. Kimről annyi derült ki, mivel őt is hívták estére, hogy a szüleivel lakik itt a városban, majdnem 45 percre a sulitól és az apukája hozza mindig, mivel nagyon félti, és este 9 után már nem mehet sehova Kim, vagyis inkább 9-re érjen haza. Meg még annyi, hogy van egy nővére, aki Észak-Koreában nyelvet tanul, így ő most úgymond a szülői felügyelet alól fel van mentve. Minden esetre a srácok ma mennek kocsmázni.

Holnap viszont irány Halong!

Suli és készüljünk Halongra

10.23.

Szerencsére Ági mára jobban lett, így el tudtunk menni a központba, hogy le tudjuk foglalnia szállást és a programokat Halongba. Közben a létszámunk kibővült kettőről négyre, mivel csatlakozott hozzánk még Việt és Nasztja, így 4-en megyünk Halongba.

Péntek reggel 8-kor indulunk busszal Halongba és majd csak vasárnap délután érünk haza. Jó kis kalandnak ígérkezik ez az utazás. Ez az utazás teljes ellátással, idegenvezetővel, programokkal 1,450,000 Đồng, ami ≈ 14,500 HUF (ezt az összeget az ösztöndíjamból tettem félre, így 2 hónap jött ez össze az ösztöndíj feléből). Így még benne is tudtunk maradni a tervezett költségvetésben. Persze az innivalót majd ki kell fizetni külön, meg még amit esetleg ajándékba szánunk, más minden állva van.

Suliban és a csoportunkban ismét változás történt, mivel 2 új embert kaptunk, egy észak-koreai lányt és egy dél-koreai srácot. Közben ment a hülyeség is a szünetben Max és David jóvoltából. Szórakoztattak minket és a fiatalabbik tanárnőt (cô Thư) német dalokkal, meg Max közben még rajztehetségét is megcsillogtatta. Ezt az ökörködést viszont nem bírta a koreai srác, és inkább kiment, aztán már vissza sem jött. Ezen kívül még szó esett a Grimm-testvérekről meg Andersenről. Ehhez már Kim is (Észak-Koreából, ő még velünk van a kezdetek óta) is hozzászólt. A szünetben még David megkínálta Moisest (az angolai srác) meg engem szójatejjel. Igen finom volt a lötty. Max és David ezen kívül igencsak érdeklődtek Việt-tel együtt az alkoholfajták iránt, hogy miket szoktak fogyasztani a vietnamiak. Természetesen az alkohol mellett a kaja is szóba került, köztük a kutya,- és a macskahús, meg a kacsaembrió (trứng vịt lộn). A németek ezen kívül még igencsak nagy érdeklődést mutattak a tiltott kakas,- és kutyaviadalok iránt (ez utóbbi pár sorban említettekért le tudtam volna őket csapni. De hát mit tehetnék, ilyenek és kész). Mellettük legalább nem lehet unatkozni. Kár, hogy februárban már hazamennek. Végül is jól alakult az egész nap. Ez a sok ökörség meg már nagyon rám fért.

Egy nap 2.

10.22.

Elmentem reggel a piacra, hogy vegyek magamnak banánt (chuối). Sikerült is, ahogy számoltam 21 darabot venni, átszámítva ≈ 350 HUF-ért. Na, ezt otthon nem lehet megcsinálni. Így legalább a vitaminforrásom megvan.

A suli nyugis volt. Tanultunk egy dalt, amit majd november 6-án fogunk valószínűleg előadni, mivel ez a fakultás, amin mi külföldiek tanuljuk a vietnamit, ebben az évben 45 éves, és lesz majd valami kis összejövetel erre az alkalomra. Az idősebbik tanárnővel (cô Nga) volt a mai óra, így vele gyakoroltuk az éneket. Ő adta elő először a dallam miatt. Nagyon jó hangja van. Indulhatna tehetségkutatón (ezt persze most pozitív értelemben mondom). Mondta is, hogy fiatal korában sok udvarlója volt.

Ki kell mozdulni

10.21.

Véglegesen elhatároztuk Ágival, hogy ki kell mozdulnunk a városból, így arra a remek elhatározásra jutottunk, hogy elmegyünk a Halong-öbölbe. Az viszont kérdés volt, hogy mennyi időre mennénk. Így ez még kérdés maradt.

A suliban rendesen nyomjuk az ipart, annyi változással, hogy már csak 8-an maradtunk, Yong (az észak-koreai úr) átment a középhaladó csoportba, így Áginak lett a csoporttársa. De a társaságunkat, ezt nem viselte meg annyira. Ezen kívül hétfőn nem volt semmi különös.

Az este viszont nehéz volt. Nehezen tudtunk elaludni, így volt vagy negyed 1, mikor ágyba kerültünk. Lefekvés előtt Ági evett gránátalmát, ami egy picit már erjedt volt, így sajnos meg is lett a hatása Áginál. Sikerült másnapra olyan gyomorrontást kapnia, hogy hajaj.

Ja, még annyi, hogy közben jött 5 kínai csaj, de még jönnek majd, mert valószínűleg mi is fogunk kapni egy kínai szobatársat. De még nem tudjuk, mikor jön a többi. Remélem minél előbb, mert már nagyon kellene a net és a kínaiak nélkül nem lesz.