Halong (part 2)

Vịnh Hạ Long – Halong öböl (Day 2 – 10.26.)

Reggel felébredtünk, hogy kezd világosodni, így 6-kor már talpon voltunk. Ágival voltunk 1 szobában, míg a másikban Việt és Nasztja aludt. A reggeli nagyon kevés volt, 1 bagett, 1 kanál vaj meg lekvár, 1 pohár tea. Így éhesek maradtunk. Szerencsémre este kaptam Nasztjától 1 kis mogyorós szeletet, így azt ettem még meg. A szállásról negyed 9-kor indultunk teli Daewoo kisbusszal a tengerpart felé, mivel sokan csak 2 napra jöttek és azokat vitték a kikötőbe.

Míg minket kb. félúton kiraktak a Cat Ba nemzeti parkban. Így 4-en nekivágtunk az ismeretlennek. Szerencsénkre fantasztikus időjárást „rendeltünk”, így verőfényes napsütés és kellemes szellőben tudtunk gyalogolni. Az elején 1 picit nehezen indult, mert az út közepén volt 2 kutya, akiktől tartottunk, így elmentük 1 másik irányba, az viszont zsákutca volt, kénytelenek voltunk visszafordulni, amerre eredetileg is menni akartunk. Útközben jött 2 vietnami házaspár, így nagyobb biztonságérzettel velük mentünk. Ági lent maradt a hegy lábánál, míg mi 3-an a 2 házaspárral nekivágtunk a hegymászásnak. Igencsak meredeken kellett felmásznunk, de jó volt. Tiszta levegőn, zöld környezetben kellemes volt. Sokat tudtam fényképezni, köztük a lepkéket, hatalmas sziklákat, fákat a meredek utat. Jó kis időbe tellett, mire felértünk a csúcsra, kb. 30 percbe. Segítőkészek voltak a vietnamiak, Nasztja folyamatosan beszélt velük. 
A hegycsúcsra való felmenetel számomra nem volt piskóta, de ami fenn fogadott 225 m-en, az fenomenális volt. Gyönyörű a kilátás. Mindenhol hegyek, minden zöld és csend. Fenn még jobb volt az idő, mint a hegy lábánál. Tűzött a nap és mellé kissé viharos szél volt, de ez persze nem meglepő ilyen magasságban. Itt elidőztünk 1 kicsit, meg természetesen a fényképezés sem maradhatott el. Sikerült mindenkinek jó képeket készítenie. A lefelé menet már enyhén szólva is vicces volt, mivel 1 kicsit már ki voltak kopva a sziklák, így csúsztak. 
Lefelé ezen kívül másik útvonalon jöttünk félig, és útközben találkoztunk 1 csoporttal, köztük azzal a vietnami hölggyel, akivel tegnap csónakáztunk. Eléggé ki volt már a mászástól. Az út második felén ugyanott jöttünk le, ahol felmentünk. Én nagyon élveztem, annak ellenére, hogy sikerült elfáradnom meg a nadrágom szárát 1 kicsit megszaggatnom, így most elég retrós hatást kelt. Büszke vagyok magamra, hogy megmásztam a hegyet. A látványért nagyon megérte a fáradozás. A visszafelé út döcögősre sikerült, mert megint pótszékre kényszerültünk, ami ramatyabb állapotban volt, mint a tegnapi. Így ez is elég vicces volt. Útközben láttunk sasokat is.

Visszatérve a hotelbe, ahol az éjszakát töltöttük, kaptunk ebédet, ami krumplileves, rizs, paradicsomos tofu, rák, tintahal zöldségekkel és bambuszcsíra volt. Persze mindez vietnami módra – mindenki 1 tálból szedett a sajátjába, így mi úgy ettünk, mint akik 1000 éve nem kaptak volna kaját, ami érthető, hiszen a reggeli egyáltalán nem volt tápláló.

Ebéd után szabadprogram következett, mivel csak 4-kor megyünk a hajóra, ahol ma éjszakázni fogunk. Ezért felkerekedtünk, hogy megnézzük, mi is van Cat Ba városban. Lementünk a kikötőhöz és ott sétálgattunk. Természetesen, mivel fehér emberek vagyunk, megtaláltak xe ốm-osok (motoros taxisok) és az árusok minket. Mi viszont inkább beültünk egy kávézóba, ahol 3-an turmixot (sinh tố) ittunk, míg Ági végre a hőn áhított palacsintát evett banánnal és csoki sziruppal. Hiába, mégis csak Buddha ünnep van (10 milliós nap). Tovább gyalogolva találtunk DVD árust, ahol találtam nagyon jó Jet Li filmeket, mivel viszont az árus nem akart alkudozni, így otthagytam mindent és üres kézzel jöttem el onnan. Nasztja vett 2 filmet alkudozás nélkül, míg Việt egy rövid nacit vett. Visszafelé tartva a hotelbe, Việt és Nasztja kiskutyát simogattak, majd Nasztja elment egy masszázs-szalonba, így 3-an mentünk csak vissza. Útközben bementem a boltba, hogy vegyek kekszet, mert ki tudja, mikor jutunk ismét kajához, meg így legalább holnapra is lesz nasim. A szállodában mi ott maradtunk Ágival, míg Việt elment még körbenézni. A 4 órás indulásból lett fél 5, mire sikerült megkeríteni a sofőrt. 7-en voltunk utasok, mi 4-en meg 3 dán, ezen kívül útközben felvettünk egy bácsit, aki focimeccsre igyekezett, így őt a focipályánál kiraktuk, jobban mondva „kiugrott” a buszból. A szállástól kikötőig 30 perc volt az út. Mivel sikerült ilyen későn indulnunk, így a naplementét félig láttuk.

Ugyanazzal a hajóval mentünk vissza, mint amivel jöttünk a szigetre. Itt fogjuk tölteni az éjszakát. A mostani társaságból mindenki ismeretlen volt, kivéve a kapitányt és a legénységet. A kapitány bácsi egyből felismert, és mondta vietnamiul, hogy „Magyar diák vagyok” meg, hogy „22 éves”. Vacsi előtt Ági összeismerkedett egy ír lánnyal, akivel vacsora közben én is leálltam beszélgetni, így 3-an „csevegtünk” tovább. A vacsora nekem ízlett, mert most is volt rizs, párolt zöldség, tészta, hagymás csirke, hal, narancs. Ebből az utolsó 3 fogásból nem ettem, elég volt a többi. Na, szóval, vacsi után elkezdtünk beszélgetni Jenny-vel (ő az ír lány), mint kiderült 28 éves és nővérként dolgozik, de szeretne jelentkezni egy művészeti suliba. Vele beszélgettünk sokat, közben Nasztját és Việt-et meginvitálta a legénység, hogy egyenek meg igyanak velük. Így elkezdődött az ivászat és az ismerkedés. Việt közben odahozott nekünk mutatóba 1 kaját, hogy tippeljük meg, mi is lehet. Mint kiderült kacsahús volt a saját vérében. Ezt Jenny is kipróbálta, de eléggé fintorgott, nekünk elég volt csak ránézni. Lassacskán mi 3-an csatlakoztunk Việt-hez, Nasztjához meg az idegenvezetőnkhöz, Sự-höz, aki igencsak kínálgatta a társaságot vietnami vodkával (rizsből készült, kis üveg 29,5%-os míg a nagy 7 dl-es üveg 33%-os). Gondolhatjátok mi volt ott. Majd felmentünk a tetőre és ott folytattuk a beszélgetést, a többiek meg az ivászatot. Pár óra alatt el is fogyott a 7 dl-es vodka. A tető másik végén 4 jenki ivott, de ők már vacsi előtt is jócskán be voltak nyomva. Közben a sok pia hatására Việt angoltudása javulni kezdett (ezt máig nem tudom, hogy csinálta).

Én közben megfagytam, pedig pulcsiban voltam. De a többiek sem egy szál pólóban ücsörögtek. Időközben már fél 11 lett, így én inkább elmentem lefeküdni, meg eleve le akartam forró vízben tusolni, ami még szerencsére nekem jutott, viszont mikor Ági zuhanyozott, már csak hideg víz volt. Szerencsére eme kellemetlenség ellenére elég gyorsan el tudtunk aludni.