Halong (part 1)

Vịnh Hạ Long – Halong öböl (Day 1 – 10.25.)

Halongba való kirándulásunk igencsak döcögősen indult. A belvárosba minden gond nélkül időben beértünk, még korábban is az indulás időpontjánál. Így vártunk az utazási irodában. És csak vártunk, így a 8 órás indulásunk fél 9-re tolódott, mivel, mint kiderült, a busz először a környékbeli hotelekből szedi föl a jónépet, és majd utána a legvégén fogunk csak mi következni. Közben megjött végre a busz, egy Hundai kisbusz, ami jócskán le volt már lakva, és mivel mi a végén szálltunk föl, így a kihajtható ülésekre szorultunk, amit a folyosóra lehetett kihajtani, mert már tömve volt a busz. Mögém sajnos egy francia család került 3 gyerekkel, akik végig dumáltak plusz az egyik kiscsaj, síró-visító rohamot kapott, pont mikor az idegenvezetőnk ismertette a programot. Mondhatom rohadt sokat értettem így belőle. Bal oldalamon egy angol srác meg egy holland csaj beszélgetett. Ahogy a csajt elhallgattam, kiderült, hogy már elég sok helyen volt Ázsiában, mert erre a buszos túrára is éjszakai vonatozásból érkezett. Ági és Việt elég jól eldumáltak a mellettük ülőkkel. Việt persze pont vietnamiakat fogott ki (de persze velük is angolul beszélt). Útközben megálltunk 20 percre pihenni, hogy mindenki elvégezhesse a dolgát, meg ha akart valamit enni, inni, vásárolni, akkor ezt itt megtehette. Én vettem 2 képeslapot, hogy haza küldjem az otthoniaknak.

Az utakkal kapcsolatban: marhára építkeznek, fejlődnek. Magyarország elbújhat az itteniek mögött. Mivel sokat építkeznek, így az út minősége sem volt a legjobb. Elég jól össze lettünk rázva útközben.

Tovább utazva célunk felé, még volt vagy 2 óra hosszú, mire elértük a Halong öbölt. Megérte eljönni. Megkaptuk a jegyünket a barlangozáshoz, ami 80,000 Đồng ≈ 800 HUF volt. Kishajóval vittek minket, a Yȇu Ngọc-kal, ami eléggé viseltes volt már. És itt kezdődött igazán csak el a kalandunk.

Hajókázásunkkal szerencsére minden rendben volt, a kapitányunk is aranyos volt, Nguyễn Văn Lý volt a becsületes neve.

Mint említettem, voltunk barlangászni. Sajnos rengetegen voltak, de a látvány fantasztikus volt. 

A hajók a beállást úgy intézték, mint a dodgemező kocsik, befurakodtak egymás közé, összeütköztek, így nem csodálkozom rajta, hogy annyira viseltesek. Persze nem olyan hajóval mentünk, mint a fényképeken van, a nagy kínai vitorlással, hanem olyannal, mint otthon a Balatonon, azzal a különbséggel, hogy az otthoniak jobb állapotban vannak.

Na, a barlangászás után elhajókáztunk az úszó faluhoz, ahol lehetett kajakozni (ez benn volt az árban), illetve 100,000 Đồng-ért ≈ 1000 HUF elcsónakázhattunk 2 barlanghoz egy csónakossal. Én az utóbbi mellett voksoltam. Megérte kifizetni ezt az összeget. Rajtam kívül 3 utas volt, meg természetesen a csónakos. 1 vietnami hölgy, meg 1 tajvani hapi volt a nála jóval fiatalabb vietnami feleségével. Elég vicces volt a társaság, meg maga a csónakázás. A barlangok felülről nyitottak voltak, 1 kis alagútszerűségen kellett bemenni, amit a víz vagy egyéb természeti hatás alakított ki. A sziklák tele vannak zölddel (fákkal, bokrokkal), amit passzolok, hogy hogy a fenébe tudtak oda kinőni. A természettudósok biztos tudják rá a választ.

Az úszófaluról csak annyit, hogy a külső lepukkantság ellenére, bent a szobában van tévé és egyéb elektronikai cucc, így nem kell félteni annyira az itt lakókat.

Elbúcsúzva az úszófalutól és a barlangoktól, a szállásunk felé vettük az irányt, mert már így is délután 4 óra volt. Cat Ba szigetén (đảo Cát Bà) volt a szállás, holnap viszont hajón fogunk aludni. Cat Ba felé haladva ténylegesen előbújtak a hamisítatlan Halong öböl sziklái, kis szigetei. Köztük Halong egyik szimbóluma, a csókolózó párt megformáló 2 szikla. Hajókázás közben a naplementéből is sikerült elcsípni néhány pillanatot. Számomra ez az egész hajókázás meg a többi, felejthetetlen élményt nyújtott. Sikerült elérnem a bakancslistámon lévő dolgok közül, hogy itt lehettem. Cat Ba szigetére már sötétben érkeztünk. A kikötőből kisbusszal vittek minket a szállásra, már ha el tudtunk volna indulni, ugyanis volt egy kis gebasz. A buszunkon volt 1 házaspár, akik valószínűleg másik irodához fizettek be, így a sofőrünk nem akarta őket elvinni. Persze pénzért elhozta volna őket, de ők meg nem akartak fizetni, így vagy 15-20 percet miattuk ott dekkoltunk a kikötőben, mire sikerült végre elindulnunk. A szállásig vagy 30 percet zötykölődtünk, mire odaértünk. Útközben meg láttuk, hogy a tajvani hapi egyedül megy az úton, lassított a buszunk, hogy felveszi, de ő meg nem szállt fel, így Ágival el kezdtünk aggódni, mert mi a fenét keres egyedül az úton. Remélni tudtuk csak, hogy nem lett baja.

Megérkezve a „hotelbe”, ami inkább vendégháznak menne el, csak több emelete van, a szoba elfoglalásánál kiderült, hogy nincs villany meg a zárral is szarakodni kellett, ezt viszont Việt-nek köszönhetően tudtuk később zárni az ajtót. Vacsi után így szóltunk, hogy csináljanak valamit a villannyal, és láss csodát, központilag felkapcsolták a fényt. Hurrá! A szobánk 2 ágyas, hűtős, tévés volt. A tévén viszont a 30 csatornából csak a vietnami állami adás jött be, míg Việt-éknek több is volt. Puff neki! Ági legalább értett valamennyit belőle. Nem egy nagy cucc ez a szállás, de, hogy ma voltak furcsaságok, az annyi szent. Kérdeztem Ágitól, hogy mikor előzőleg ő volt itt, voltak-e hasonló furcsaságok, és mivel nemleges választ kaptam, így arra a következtetésre jutottam, hogy én lehetek a forrása, hogy tudnak furcsa dolgok és különféle kalandok történni, ahogy elnézem. Việt mondta is, hogy nem akarok elmenni (persze csak a vicc kedvéért).