Röhögés

01.09.

David

A suliban annyira gyorsan haladunk, hogy már elkezdtük a 14. leckét (az egész könyv 24 leckés), így a jövő héten várható vizsgán már 10 leckéből írunk, kissé húzós, de majd megoldjuk.

Cô Nga-val vettük az olvasás, a hangsúlyok miatt és új szavak is előtérbe kerültek. A nyelvtant annyira nem vettük, mert előző nap, azt már cô Thư-vel megbeszéltük. Így olvastunk a lakásról, majd a szöveg alapján el kellett mondani a saját lakásunkat, házunkat. Mindenki elmondta a sajátját, ami jó gyakorlat volt, jó volt a hangulat.

Hong, David, Viet

A szünetben megint ment a hülyeség német kezdeményezésre (szokás szerint). Közben Jong (aki anno velünk kezdte, csak átment Ági csoportjába) benézett hozzánk, hogy mégis mi újság nálunk. David-dal elkezdtek dumálni, egyszer felhozták a vietnami, majd a spanyol és francia szavakat, kisebb-nagyobb sikerek követték egymást. Mi meg csak Hong-gal röhögtünk.

Hong, Viet

A következő szünetben meg rákezdtek a németek macskahangon a különféle betétdalokat nyávogni, köztük a Star Wars-t. Plusz a táblára felkerültek a különféle nyelveken kiadott macskahang, a „miáu”. Jót szórakoztunk az egészen.

Majd David elkezdett tanárosdit játszani, főleg a betűzésre ment rá, meg Kim is mondott neki szavakat, hogy írja le betűként, hátha nem tudja valamelyik szót leírni helyesen David. Persze az előadásmód nem maradt el. Azután meg Max-szal elkezdtek csak random röhögő görcsöt „előállítani”, mi meg már fogtuk a hasunkat, és csak röhögtünk velük együtt.

David

Vagyis a mai nap sem telt el röhögés nélkül.

Max

Royal City

01.04.

földszint

Ágival megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni egy nemrég (pár éve) nyílt plázát, a Royal City Mega Mall-t. Motorral körülbelül 20 perc a kolitól. Elég nagy volt a forgalom, de sikeresen odaértünk. A bejárati kanyarnál leintettek minket, hogy parkoljunk le, mire megkérdeztük mennyibe kerül, válasz: 20,000 Đồng (anyád, még mit nem). Madárnak akartak minket nézni, mire ott hagytuk a fószert és megkérdeztük a közelben lévő walkie-talkie-val őrködő urat, hogy hol tudunk parkolni, mire megmutatta merre menjünk tovább, mi meg követtük a mutatott irányba haladó motorokat.

1. emelet

Végül megtaláltuk a plázához tartozó mélygarázst, ahol 2,000 Đồng volt a parkolási díj, ez azért mindjárt más.

Az épület maga a boltokkal a föld alá épült, mert a felszínen vannak a, szerintem 100 emeletes lakások (elég borsos árral), meg egy nagy tér hatalmas európai (főleg francia) stílusú szobrokkal.

A plázában található a megszámlálhatatlan üzlet, drágábbnál drágábbak és márkásabbnál márkásabbak. Ezenkívül szintenként, ami ha jól rémlik 5 volt, mindegyiken étterem vagy kávézó, nem úgy, mint otthon, hogy csak egy szinten vannak a kajáldák. Olyan fényűzés van, amit nemhogy otthon, de még Európában is nagyon ritkán találni.

Ági vett magának szendvicset, én meg addig elmentem a mosdóba. Hát mit is mondjak, tisztaság mindenek felett. Az otthoniak eláshatják magukat.

Paris Baguette Cafe

Miután mindketten végeztük, közösen elindultunk, hogy felfedezzük a komplexumot, mivel ez korántsem egy megszokott pláza, amihez hozzá van szokva az európai ember.

Van itt korcsolyapálya, és meglepetésemre még vízi csúszda élménypark is. Nagyon durva az egész hely.

Igaz nem voltunk többet a plázában, mert egyszerűen akkora, hogy egy egész nap kellene ahhoz, hogy egyáltalán végigjárja az ember az egészet, arról nem is szólva, hogy két épületből áll. Meg egyébként is ez a nagy fényűzés számomra taszító. Így közös beleegyezés alapján inkább elindultunk haza.

koripálya

felszínen a tér

fényűzés

tér

mint Európa

Újév másnapja

01.02.

David és Hong

David

Max és Kim

én

Ma már sajnos kellett menni suli, két osztály teljesen üres volt, a többiben is csak alig néhány lélek volt. Mi persze rendesen ott voltunk, a keménymag: Hong, Kim, én és a három fiú. A németeknek közben sikerült beszerezniük meleg kabátot, David kapucnija konkrétan olyan volt, mint egy eszkimóé. Mondjuk el is kélt a mai nap a melegebb öltözék, mert nem volt több 10-15 foknál, ami az utóbbi 25-27 fokos napsütéshez képest hidegnek bizonyult.

A hangulat jó volt, tanultunk a szünetben meg ment az ökörködés. David-nak kölcsönadtam a fülmelegítőm, ő meg magára húzta a kapucniját és egy az egyben úgy nézett ki, mint az előbb említett eszkimó.

Hong egy kicsit fáradt volt, így ő szünetben csak a padját támasztotta fejjel. Próbált aludni, de hát az ökörködés közben nem sok esélye volt rá. Azért megpróbálkozott az alvással.

Hong próbál aludni

Újév

2014.01.01.

Először is szeretnék mindenkinek Boldog Új Évet Kívánni!

Azt kell mondjam, igen gyorsan repül az idő. Még csak két napja, hogy itt vagyok Hanoiban, legalábbis én így érzem, valójában pedig már 4 hónapja. Az újévem jól indult, hiszen vidáman és jó kedvűen, tele új lehetőségekkel ébredtem 2014-re. Az óévet átaludtam annak rendje és módja szerint, mivel már este 9-kor bedőltem az ágyba, és csak 2014 hajnalán negyed 3-kor tértem magamhoz. Az oroszok, már akik még itt vannak és nem a világ másik táján, ők buliztak, igaz még arra sem ébredtem fel, csak hajnalban. Akkor meg már ők is egy órán belül befejezték a dajdajozást.

Napközben írtam a vietnami szavakat, főztünk Ágival egy kis európai kaját: főtt tésztát reszelt sajttal meg tejföllel. Mindketten nagyon elégedettek voltunk a főztünkkel, megállapítva, hogy mi inkább megmaradnánk a hazai, magyaros ízeknél.

Délután pihentünk, mert sikeresen kipukkanásig sikerült bekajálnunk a tésztából.

Újévi fogadalmat nem tettem, mert amit szeretnék, azt az élet úgyis megadja majd, mikor eljön az ideje, legalábbis az én filozófiám szerint. Csupán csak annyiban fogok szerintem változtatni az eddigi életvitelemen, hogy megpróbálkozom a napi szintű Tai Chi-val, és minél többször fogok majd mosolyogni és keresni jó dolgokat. 

Jó nap

12.30.

vadiúj sisakkal

Igen csípős reggelre ébredtünk, jól fel kellett öltözni. A suliban minden okés volt, és még bónuszt is kaptunk: a múltkori főzős nap jóvoltából kaptunk vissza pénzt, ami most igencsak jól jött és elég jól megdobta a hangulatunkat.

Így suli után én még elmentem venni magamnak fülvédőt, meg maszkot, a hideg ellen (plusz a motorozásnál sem hátrány, ha van az embernek), meg vettem egy kis kulacsot és a piacon is jó áron jutottam hozzá a mandarinhoz, citromhoz (amihez kaptam pluszba 2 szál újhagymát), kis szemű babot (ami újévi kajának ideális lesz). Mindezt úgy, hogy még maradt is egy kis pénzem. 

teljes inkognitó

Pláza

12.29.

Reggel elmentem a távolabbi piacra, hogy beszerezzek magamnak egy motoros sisakot, hogy ne kelljen már kölcsönkérni. Sikerült is vagány piros sisakot kapni, amihez még szemüveg is volt, mindezt csupán 150,000 Đồng-ért (≈1,500 HUF). Majd elmentem a boltba, ahol összefutottam Việt-tel is.

Ági kitalálta, hogy menjünk el a Pizza Hut-ba, a VinCom Centerbe, mert már szeretett volna egy jót enni, így máris fel tudtam avatni a vadiúj sisakot is. Igen kényelmes, és a szemüjében elég viccesen nézek ki. Ági szerint olyanok vagyunk, mint az Amcsi motorosokban.

A pizzázó tele volt családokkal meg baráti társaságokkal, épphogy volt helyünk. Ági egy nagy pizzát rendelt magának, én pedig egy kis ’kosár’ sajttal töltött kis rudakat. Finom volt a kaja, csak sajnos az utcai árusokhoz képest igencsak húzós árú, olyan áron volt a koszt, mint az otthoniban.

Ági a pizzájával

én a saját rendelésemmel

Kaja után tettünk egy kört a bevásárlóközpontban, ha már ott vagyunk, és átmentünk a másik épületszárnyba is, ahol az 5. emeleten egy játékbarlang van (itt nem a szerencsejátékra gondolok, hanem, ami a gyerekeknek van), ami tele van jobbnál jobb cuccokkal. Ide értem a beülős játékokat, mint a dodgem, meg a számítógépes cucc, volt táncszőnyeg, ami a japánok körében igen közkedvelt és, ami már az otthoni japánszakos ismerőseimet is megfertőzött.

A délutánt már otthon töltöttük, mivel én sikeresen megfáztam, ami nem igazán kellemes.

Mocizás part 2

12.28.

Ismét felkerekedtünk motorral a belvárosba, és csináltunk egy kis sétát. Útközben találtunk egy military boltot, ahol főleg yenki és német cuccok voltak. Ugyanebben az utcában volt sok zászlós bolt, ahol meg lehet varratni bármilyen zászlót, amit csak szeretnél. Illetve volt itt még csecsebecse,-meg selyemüzlet is.

Közben Áginak megjött a kedve egy tojásos kávéra (Cá phé trứng), ami végülis inkább tojásos kávékrém volt. A hely, ahova mentünk, eléggé hippi volt, egy kis lakás lett átalakítva amolyan kis kávézónak. Eléggé tömve volt a hely, pedig szerintem nem volt több 20 m²-nél. Kettőnkön kívül csak 2 fehér ember tartózkodott velünk egy légtérben, a maradék kb. 30 személy pedig vietnami volt.

Kávézás után hazamentünk, lepakoltunk és elmentünk egy nagyobb boltba, ahol sok európai élelmiszert lehet kapni, mert úgy döntöttem, hogy nem szívesen, de apránként visszatérek a húsevéshez. Első lépésként pedig megpróbálkozom a hallal, így vettem egy kis konzerv olajos tonhalat 22,000 Đồng-ért (≈220 HUF), meg teát. Ezután hazafelé vettük az irányt.