Ebéd

12.26.

Reggel elmentem gyömbérért, mivel érzem, hogy egy kicsit mintha meg lennék fázva, így durván 1 kg gyömbérért fizettem 24,000 Đồng-ot (≈240 HUF).

Utána, fél 10-kor volt a találka, hogy akkor majd együtt megyünk cô Nga-hoz. A tanárnő már nagyban főzött, elmondása szerint már 3 napja készül, hogy megyünk hozzá. A házuk elég egyszerű, nem olyan fényűző, mint ahol eddig voltam. Otthon volt a 19 éves lánya, Phục, aki inkább 15-nél nem néz ki idősebbnek, körbevezetett minket a lakásban, amíg az anyukája készítette nekünk az ebédet. A csoportból csak 4-en voltunk, a három fiú meg én. Nagyon jól beszél angolul és másfél éve tanulja a kínait, igaz ő inkább koreait tanult volna, viszont az iskolájában csak egy koreais csoport van, ami gyorsan betelt. Közben befutott cô Thư , a férje, Hụȇ és a tanárnő egy ismerőse is. A hangulat jó volt, nagyon jól főz a tanárnő. Volt Nem Ran (tavaszi tekercs), Bún és Bánh Cuốn, zöldségek, szószok, leves, joghurt desszertként meg egy kis kocka japán csoki. A fiúk emellé meg valamilyen erős vietnami bort ittak, ami ízlett nekik. Szóval így telt a karácsony másnapja. 

Kari

12.24.

A tanárnő, cô Nga az első órát halálsztorikkal kezdte, köztük az anyukájának a temetéséről. Mint kiderült már 5 éve elhunyt, de itt Vietnamban úgy van a temetés, hogy 3-4-5 év múlva kihantolják az elhunytat, mert új helyre viszik, úgy, hogy a maradványokat is megnézik, és most morbid dolog jön: ha még van hús a halotton, akkor azt le szokták róla vagdosni, ez viszont rossznak számít, és annak örülnek, ha már csak a fehér csontok vannak meg.

A másik temetési módszer a hamvasztás, ami a ’tisztább’, mivel a hamvakat általában vizes közegbe szokták szétszórni, mint a tengerbe vagy folyóba.

Na, ezek után szerencsére már jobb kedvünk lett, mivel tanultunk néhány új és hasznos szót, illetve elérkezett az első szünet is. Akkor viszont ment az ökörködés egyhuzamban. Közben a tanárnő telefonja csörgött, ő viszont nem volt akkor már benn a teremben, és olyan a mobiljának a csengőhangja, amire lehet táncolni, mert valamilyen latin-amerikai ritmus megy rajta. Mondhatom több se kellett a fiúknak. Việt kitalálta, hogy hívogassuk a tanárnőt, mert addig legalább tudnak rá táncolni. David, Việt és Max sorrendben megcsörgették a mobilt, közben meg roptak a ritmusra, mi meg ketten Hong-gal szakadtunk a röhögéstől, ráadásként még le is videóztuk őket. Max ezen közben ismét megcsillogtatta rajztehetségét, egy WC-t rajzolt fel a táblára. Tanárnő meg mikor bejött nem tudta mire vélni a rajzot, meg egy kicsit ’kiakadt’, hogy a srácok hívogatták.

Vagyis ismét egy kihagyhatatlan élménnyel gazdagodtunk.

Csütörtökön viszont megyünk ebédre a tanárnőhöz. 

Cô Thư-vel

12.23.

Cô Thư-vel voltunk, össz-vissz 5-en, mert Max beteg volt, mint kiderült ő is rosszul lett a pénteki kajáktól, Evelina és koreai srác szokás szerint szellemet játszottak, Tatiana pedig elutazott a szüleivel valami 2 hétre Ciprusra. 
Tanulás volt, meg a tanci hozott be nekünk maradék kekszet, meg egy kis édességet, amiknek csak egy hibájuk volt, nagyon finomak. Plusz megint ránk jött az 5 perc és elkezdtük felírni a vietnami ABC-t, mivel David nem tudta, viszont itt nem állt meg a mutatvány, mivel ha már fenn van a vietnami ABC, akkor írjuk már fel a magyart meg a koreait is. Így is tettünk: a magyar ABC-t én írtam fel, Việt pedig eljátszotta a tanárt, vele volt a kiejtés, nagyon vicces volt hallani a többieket, ahogy magyarul betűztek. Na, a koreairól ne is beszéljünk, nekem az már magas volt.

Ezzel jó volt a hangulat, ezenfelül 11-kor már elmentünk haza.

Piacolás

12.22.

Dong Xuan piac

Ma végre bejutottam a városba. 

Dong Xuan piac

Gondoltam megnézem milyen a ’karácsonyi hangulat’ itt Hanoiban, illetve nem első sorban azért is mentem be, mert szükségem volt néhány holmira, mivel enyhén szólva is lehűlt már az idő, és kellett néhány melegebb cucc.

Elmentem a Đống Xuân piacra, hogy ruhát vegyek, sajnos viszont nem a piacon, hanem a körülötte lévő kis utcákban sikerült a hőn áhított ruhadarabokat beszereznem. 

Most nem volt olyan nagy nyüzsi, vasárnap lévén, mint szokott általában. 

 

on the street

on the street

on the street

on the street

on the street

Az idő meglepően jó volt, már pulcsi nélkül rohangáltam a végén.

távolabbi piac

Hazafele bementem még a távolabbi piacra, ahol megvettem a pulcsit, meg láttam sült kutyát. 

távolabbi piac

Útközben belefutottam még egy temetésbe is, visszhangzott az egész utca. Ezenkívül beugrottam még a múltkor megtekintett buddhista boltba, ahol vettem egy falifüggőt.

Gyomorrontás

12.21.

Szombaton a gyomorrontásnak köszönhetően itthon töltöttem a napot, keksszel-folyadékkal-nyers répával. Annyiban volt jó itthon maradni, hogy elvégeztem a házimunkát meg pihentem.

Ágival pedig közös megegyezés után beruháztunk egy hősugárzóra.

Kulturális nap

12.20.

Kulturális főzős nap is eljött. Reggel elmentünk 3-an közösen bevásárolni az alapanyagokat a pörkölthöz. A piacon sikeresen mindent meg tudtunk venni, aránylag jó áron, köztük a húst is ott vettük. Vásárlás közben meg üzenetet kaptunk, hogy menjünk, válasszuk ki a standunkat. A hetes jutott végül, kisebb-nagyobb érvekkel meggyőzve cô Hường-öt, hogy ne a 13-as legyen a miénk. Utána elmentünk Việt-hez, hogy nála főzzünk, mert sikerült szerezni rezsót, meg fazekat. 

Ági és Viet

Így kezdetét vette a főzés. Gyorsan kész lettünk az előkészületekkel, meg a főzés is jól ment, igaz egy kicsit odaégett az alja, de át lett merve és már nem történt később hasonló malőr. 

Ízre jó lett, legalábbis azt mondták Ágiék.

Max és DAvid

Elég gyorsan elkapkodták, mondjuk nem is volt sok, viszont elég veszteségesek voltunk az eladásnál. Ez mondjuk, mármint, hogy nekünk kell minden alapanyagot saját zsebből kiperkálni, majd eladni, amit főztünk, nagyon nem volt fer. Nemzetiségek közül voltak: kínai, dél-koreai, laoszi, mongol, mi magyarok, vietnami, lengyel, cseh, japán, orosz és német. Jónak néztek ki a kaják.

Volt közben nyereményjáték: egy fenyőfára aggattak kérdéseket (ezeket megkaptuk még hét elején, hogy tudjunk tanulni rá), sikerült is nyernem egy doboz kekszet.

David, Moise és co Thu

Műsorokra már nem maradtam ott, mivel nagyon fáztam meg nem éreztem magam túl jól, így a közös éneklést szkippeltem. Mint kiderült, jobb is, hogy hazamentem, mert sikeresen gyomorrontást kaptam (minden kellemetlen mellékhatásával együtt), valószínűleg a lengyelek főztjétől. Így nem volt valami kellemes az éjszakám. Másnap így a betervezett belvárosi nézelődés és vásárlás vasárnapra vagy hétfőre marad.

laoszi stand

lengyelek: Agatha, Asha és Evelina

mongolok

 

Koli karácsony

12.19.

bálterem

Ma este rendezi nekünk a koli a karácsonyi bulit. Ami végülis abból állt, hogy a mongolok a B7 koliból csinálták a műsort: zene+tánc, plusz volt egy zenés előadás a nemrég érkezett kínaiak részéről meg egy a mozambikiak által táncos mutatvány. 

kaja, kaja, kaja...

Persze mindenki már a főműsorszámot várta: a kajálást. Gondolhatjátok, mikor vége lett a műsoroknak és az igazgató ’engedélyt’ adott, hogy ehessünk. mindenki, mint, aki puskából lőttek ki, a másodperc töredéke alatt az asztalnál tolakodott. Mint a kiéhezett sáskák. 

A menü jó volt, köztük saslik, spagetti, zöldségek, francia saláta, fánk. Szerencsére mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő kaját. Italként volt jó minőségű vörösbor (nem volt hosszú életű), Pepsi, 7Up, és víz. Nem tartott sokáig a buli, mivel 9 után már kitessékelték a jó népet.

Viet, Tam, Nasztja és Moise haverja