Cô Thư-vel

12.23.

Cô Thư-vel voltunk, össz-vissz 5-en, mert Max beteg volt, mint kiderült ő is rosszul lett a pénteki kajáktól, Evelina és koreai srác szokás szerint szellemet játszottak, Tatiana pedig elutazott a szüleivel valami 2 hétre Ciprusra. 
Tanulás volt, meg a tanci hozott be nekünk maradék kekszet, meg egy kis édességet, amiknek csak egy hibájuk volt, nagyon finomak. Plusz megint ránk jött az 5 perc és elkezdtük felírni a vietnami ABC-t, mivel David nem tudta, viszont itt nem állt meg a mutatvány, mivel ha már fenn van a vietnami ABC, akkor írjuk már fel a magyart meg a koreait is. Így is tettünk: a magyar ABC-t én írtam fel, Việt pedig eljátszotta a tanárt, vele volt a kiejtés, nagyon vicces volt hallani a többieket, ahogy magyarul betűztek. Na, a koreairól ne is beszéljünk, nekem az már magas volt.

Ezzel jó volt a hangulat, ezenfelül 11-kor már elmentünk haza.

Piacolás

12.22.

Dong Xuan piac

Ma végre bejutottam a városba. 

Dong Xuan piac

Gondoltam megnézem milyen a ’karácsonyi hangulat’ itt Hanoiban, illetve nem első sorban azért is mentem be, mert szükségem volt néhány holmira, mivel enyhén szólva is lehűlt már az idő, és kellett néhány melegebb cucc.

Elmentem a Đống Xuân piacra, hogy ruhát vegyek, sajnos viszont nem a piacon, hanem a körülötte lévő kis utcákban sikerült a hőn áhított ruhadarabokat beszereznem. 

Most nem volt olyan nagy nyüzsi, vasárnap lévén, mint szokott általában. 

 

on the street

on the street

on the street

on the street

on the street

Az idő meglepően jó volt, már pulcsi nélkül rohangáltam a végén.

távolabbi piac

Hazafele bementem még a távolabbi piacra, ahol megvettem a pulcsit, meg láttam sült kutyát. 

távolabbi piac

Útközben belefutottam még egy temetésbe is, visszhangzott az egész utca. Ezenkívül beugrottam még a múltkor megtekintett buddhista boltba, ahol vettem egy falifüggőt.

Gyomorrontás

12.21.

Szombaton a gyomorrontásnak köszönhetően itthon töltöttem a napot, keksszel-folyadékkal-nyers répával. Annyiban volt jó itthon maradni, hogy elvégeztem a házimunkát meg pihentem.

Ágival pedig közös megegyezés után beruháztunk egy hősugárzóra.

Kulturális nap

12.20.

Kulturális főzős nap is eljött. Reggel elmentünk 3-an közösen bevásárolni az alapanyagokat a pörkölthöz. A piacon sikeresen mindent meg tudtunk venni, aránylag jó áron, köztük a húst is ott vettük. Vásárlás közben meg üzenetet kaptunk, hogy menjünk, válasszuk ki a standunkat. A hetes jutott végül, kisebb-nagyobb érvekkel meggyőzve cô Hường-öt, hogy ne a 13-as legyen a miénk. Utána elmentünk Việt-hez, hogy nála főzzünk, mert sikerült szerezni rezsót, meg fazekat. 

Ági és Viet

Így kezdetét vette a főzés. Gyorsan kész lettünk az előkészületekkel, meg a főzés is jól ment, igaz egy kicsit odaégett az alja, de át lett merve és már nem történt később hasonló malőr. 

Ízre jó lett, legalábbis azt mondták Ágiék.

Max és DAvid

Elég gyorsan elkapkodták, mondjuk nem is volt sok, viszont elég veszteségesek voltunk az eladásnál. Ez mondjuk, mármint, hogy nekünk kell minden alapanyagot saját zsebből kiperkálni, majd eladni, amit főztünk, nagyon nem volt fer. Nemzetiségek közül voltak: kínai, dél-koreai, laoszi, mongol, mi magyarok, vietnami, lengyel, cseh, japán, orosz és német. Jónak néztek ki a kaják.

Volt közben nyereményjáték: egy fenyőfára aggattak kérdéseket (ezeket megkaptuk még hét elején, hogy tudjunk tanulni rá), sikerült is nyernem egy doboz kekszet.

David, Moise és co Thu

Műsorokra már nem maradtam ott, mivel nagyon fáztam meg nem éreztem magam túl jól, így a közös éneklést szkippeltem. Mint kiderült, jobb is, hogy hazamentem, mert sikeresen gyomorrontást kaptam (minden kellemetlen mellékhatásával együtt), valószínűleg a lengyelek főztjétől. Így nem volt valami kellemes az éjszakám. Másnap így a betervezett belvárosi nézelődés és vásárlás vasárnapra vagy hétfőre marad.

laoszi stand

lengyelek: Agatha, Asha és Evelina

mongolok

 

Koli karácsony

12.19.

bálterem

Ma este rendezi nekünk a koli a karácsonyi bulit. Ami végülis abból állt, hogy a mongolok a B7 koliból csinálták a műsort: zene+tánc, plusz volt egy zenés előadás a nemrég érkezett kínaiak részéről meg egy a mozambikiak által táncos mutatvány. 

kaja, kaja, kaja...

Persze mindenki már a főműsorszámot várta: a kajálást. Gondolhatjátok, mikor vége lett a műsoroknak és az igazgató ’engedélyt’ adott, hogy ehessünk. mindenki, mint, aki puskából lőttek ki, a másodperc töredéke alatt az asztalnál tolakodott. Mint a kiéhezett sáskák. 

A menü jó volt, köztük saslik, spagetti, zöldségek, francia saláta, fánk. Szerencsére mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő kaját. Italként volt jó minőségű vörösbor (nem volt hosszú életű), Pepsi, 7Up, és víz. Nem tartott sokáig a buli, mivel 9 után már kitessékelték a jó népet.

Viet, Tam, Nasztja és Moise haverja

Össze-vissza

12.16.-12.18.

Max co Nga szemüvegében tanárt alakítva

A hét első fele gyorsan elment. Hétfőn sajnos viszont az időjárás katasztrofális volt: kb. 9 fok, szél és eső. A lehető legrosszabb, amit télen el lehet képzelni. Tanultunk cô Thư-vel, tovább mentünk az anyagban, meg tanultuk az éneket. Aránylag jó volt a hangulat, főleg a szünetekben, köszönhetően a németeknek. 

Con ma (szellem) és Evelina

Úgy volt, hogy délután találkozok cô Nga-val, hogy most már eljussunk a varrodába, így elmentem a megadott időre a tanárnőhöz, abban az egészen ’fantasztikus’ időjárásban; feleslegesen. Így maradt a másnap.

Evelina és David

Kedden voltunk összesen 3-an, úgy, hogy Tatiana is csak 10 óra fele esett be. Việt-tel voltunk, na meg cô Nga, így viszont az anyaggal nem haladtunk, hanem másról beszélgettünk, és aránylag jól ki tudtuk magunkat fejezni, meg értettük is, amit a tanárnő mondott vietnamiul nekünk. Közben az első szünetnél ’eltűnt’ a tanci, mivel valamilyen tanári összejövetel volt, fényképezgetés meg videofelvétel, mi meg ketten ott Việt-tel elvoltunk, mint a befőtt. Szerencsére az időjárás már sokkal jobb volt, sütött a nap és a heti előrejelzések szerint, marad is a hétre ez a jó idő. Délután végre eljutottunk a ruhapróbára, amin kellett egy kicsit igazítani, így holnapra már tutira kész lesz.

Bánh dá cá

Szerdán nem sok vizet zavartunk, haladtunk az anyaggal, délután pedig elmentem a tanárnővel a ruhámért. Végre valahára.

Hogy az étkezésről is írjak egy kicsit, ettem Bánh đà cá-t, a sajátos ízlésemmel, amiről készítettem végre képet, illetve a reggeliként elfogyasztott Bánh cuốn-ról is.

Bánh Cuon

Hideg

12.10.-12.15.

A hét közepére beköszöntött a hideg időjárás. Így megtapasztaltuk, hogy milyen vacak fűtés nélkül lakni. Köszönhetően az időjárásnak, na meg persze az oroszoknak, kedd-csütörtök között csak összesen aludtam 7 órát, így a napi teljesítményem egyenlő volt a nullával. Bementem minden nap suliba, de egy óra ott töltés után haza kellett mennem, mert annyira vacakul voltam. Így a csütörtöki ruhapróba is sztornózva volt. Pénteken mentünk volna cô Nga-val vissza a varrónőhöz, de akkor meg a tanárnő nem volt jól, így minden tolódott a jövő hétre.

A hétvége elég gyorsan eltelt a szokásos rutin feladatokkal: házimunka, főzés, olvasás, tanulás.