Gyomorrontás

12.21.

Szombaton a gyomorrontásnak köszönhetően itthon töltöttem a napot, keksszel-folyadékkal-nyers répával. Annyiban volt jó itthon maradni, hogy elvégeztem a házimunkát meg pihentem.

Ágival pedig közös megegyezés után beruháztunk egy hősugárzóra.

Kulturális nap

12.20.

Kulturális főzős nap is eljött. Reggel elmentünk 3-an közösen bevásárolni az alapanyagokat a pörkölthöz. A piacon sikeresen mindent meg tudtunk venni, aránylag jó áron, köztük a húst is ott vettük. Vásárlás közben meg üzenetet kaptunk, hogy menjünk, válasszuk ki a standunkat. A hetes jutott végül, kisebb-nagyobb érvekkel meggyőzve cô Hường-öt, hogy ne a 13-as legyen a miénk. Utána elmentünk Việt-hez, hogy nála főzzünk, mert sikerült szerezni rezsót, meg fazekat. 

Ági és Viet

Így kezdetét vette a főzés. Gyorsan kész lettünk az előkészületekkel, meg a főzés is jól ment, igaz egy kicsit odaégett az alja, de át lett merve és már nem történt később hasonló malőr. 

Ízre jó lett, legalábbis azt mondták Ágiék.

Max és DAvid

Elég gyorsan elkapkodták, mondjuk nem is volt sok, viszont elég veszteségesek voltunk az eladásnál. Ez mondjuk, mármint, hogy nekünk kell minden alapanyagot saját zsebből kiperkálni, majd eladni, amit főztünk, nagyon nem volt fer. Nemzetiségek közül voltak: kínai, dél-koreai, laoszi, mongol, mi magyarok, vietnami, lengyel, cseh, japán, orosz és német. Jónak néztek ki a kaják.

Volt közben nyereményjáték: egy fenyőfára aggattak kérdéseket (ezeket megkaptuk még hét elején, hogy tudjunk tanulni rá), sikerült is nyernem egy doboz kekszet.

David, Moise és co Thu

Műsorokra már nem maradtam ott, mivel nagyon fáztam meg nem éreztem magam túl jól, így a közös éneklést szkippeltem. Mint kiderült, jobb is, hogy hazamentem, mert sikeresen gyomorrontást kaptam (minden kellemetlen mellékhatásával együtt), valószínűleg a lengyelek főztjétől. Így nem volt valami kellemes az éjszakám. Másnap így a betervezett belvárosi nézelődés és vásárlás vasárnapra vagy hétfőre marad.

laoszi stand

lengyelek: Agatha, Asha és Evelina

mongolok

 

Koli karácsony

12.19.

bálterem

Ma este rendezi nekünk a koli a karácsonyi bulit. Ami végülis abból állt, hogy a mongolok a B7 koliból csinálták a műsort: zene+tánc, plusz volt egy zenés előadás a nemrég érkezett kínaiak részéről meg egy a mozambikiak által táncos mutatvány. 

kaja, kaja, kaja...

Persze mindenki már a főműsorszámot várta: a kajálást. Gondolhatjátok, mikor vége lett a műsoroknak és az igazgató ’engedélyt’ adott, hogy ehessünk. mindenki, mint, aki puskából lőttek ki, a másodperc töredéke alatt az asztalnál tolakodott. Mint a kiéhezett sáskák. 

A menü jó volt, köztük saslik, spagetti, zöldségek, francia saláta, fánk. Szerencsére mindenki megtalálta az ízlésének megfelelő kaját. Italként volt jó minőségű vörösbor (nem volt hosszú életű), Pepsi, 7Up, és víz. Nem tartott sokáig a buli, mivel 9 után már kitessékelték a jó népet.

Viet, Tam, Nasztja és Moise haverja

Össze-vissza

12.16.-12.18.

Max co Nga szemüvegében tanárt alakítva

A hét első fele gyorsan elment. Hétfőn sajnos viszont az időjárás katasztrofális volt: kb. 9 fok, szél és eső. A lehető legrosszabb, amit télen el lehet képzelni. Tanultunk cô Thư-vel, tovább mentünk az anyagban, meg tanultuk az éneket. Aránylag jó volt a hangulat, főleg a szünetekben, köszönhetően a németeknek. 

Con ma (szellem) és Evelina

Úgy volt, hogy délután találkozok cô Nga-val, hogy most már eljussunk a varrodába, így elmentem a megadott időre a tanárnőhöz, abban az egészen ’fantasztikus’ időjárásban; feleslegesen. Így maradt a másnap.

Evelina és David

Kedden voltunk összesen 3-an, úgy, hogy Tatiana is csak 10 óra fele esett be. Việt-tel voltunk, na meg cô Nga, így viszont az anyaggal nem haladtunk, hanem másról beszélgettünk, és aránylag jól ki tudtuk magunkat fejezni, meg értettük is, amit a tanárnő mondott vietnamiul nekünk. Közben az első szünetnél ’eltűnt’ a tanci, mivel valamilyen tanári összejövetel volt, fényképezgetés meg videofelvétel, mi meg ketten ott Việt-tel elvoltunk, mint a befőtt. Szerencsére az időjárás már sokkal jobb volt, sütött a nap és a heti előrejelzések szerint, marad is a hétre ez a jó idő. Délután végre eljutottunk a ruhapróbára, amin kellett egy kicsit igazítani, így holnapra már tutira kész lesz.

Bánh dá cá

Szerdán nem sok vizet zavartunk, haladtunk az anyaggal, délután pedig elmentem a tanárnővel a ruhámért. Végre valahára.

Hogy az étkezésről is írjak egy kicsit, ettem Bánh đà cá-t, a sajátos ízlésemmel, amiről készítettem végre képet, illetve a reggeliként elfogyasztott Bánh cuốn-ról is.

Bánh Cuon

Hideg

12.10.-12.15.

A hét közepére beköszöntött a hideg időjárás. Így megtapasztaltuk, hogy milyen vacak fűtés nélkül lakni. Köszönhetően az időjárásnak, na meg persze az oroszoknak, kedd-csütörtök között csak összesen aludtam 7 órát, így a napi teljesítményem egyenlő volt a nullával. Bementem minden nap suliba, de egy óra ott töltés után haza kellett mennem, mert annyira vacakul voltam. Így a csütörtöki ruhapróba is sztornózva volt. Pénteken mentünk volna cô Nga-val vissza a varrónőhöz, de akkor meg a tanárnő nem volt jól, így minden tolódott a jövő hétre.

A hétvége elég gyorsan eltelt a szokásos rutin feladatokkal: házimunka, főzés, olvasás, tanulás.

Tanárnőékkel

12.01.-12.09.

Most csak heti összefoglalót írok, mivel nem minden nap volt esemény.

December első napján verőfényes napsütésre keltünk, mindezt azzal megfűszerezve, hogy egész nap nagyon jó, mondhatni nyári időjárás volt, amit nagyon élveztünk. Irigykedhetnek az otthoniak. Napközben kiültünk a gangra, és csatlakozott hozzánk Christina is (orosz lány a 404-es szobából, akivel jóban vagyunk). Hozott teát, amivel megkínált minket is, majd jó darabig beszélgettünk kinn a levegőn, miközben száradtak a frissen mosott ruhák.

Hétfőn két teljesen ’új’ osztálytársunk lett, mivel Max és David megborotválkoztak (kedden David még fodrásznál is volt), így már nem néztek ki, úgy, mint az ősemberek. Cô Thư igencsak nézett, nem tudta hova tenni a srácokat. Szegény kicsit kiakadt, hogy nem tudta, mi olyan furcsa rajtuk. Másnap cô Nga is beleesett ebbe a csapdába. Mi meg jót röhögtünk a szituáción.

Ági és Christina

Kedden ismét gyakoroltuk az új éneket cô Nga-val, és aránylag jól telt a hangulat is. Megkérdeztem tőle, nem tud-e valahol a környéken egy olcsó varrónőt, mivel már ha vettem ruhaanyagot, szeretnék varratni a karácsonyi bulira egy fölsőt, amit majd később is fogok tudni hordani. Volt olya kedves, hogy egyből felhívta a varrónőjét, és megbeszélte vele, hogy majd csütörtökön elmegyünk hozzá.

David és Max borotválkozás után

Moisse és David

Szerdán számunkra jó, de egyben váratlan hírrel lettünk gazdagabbak: kiderült, hogy cô Thư babát vár (ő viszont annyira nem rajong az ötletért, mivel egyrészt nem mostanra volt betervezve nála a családbővítés, másrészt ő abba a kategóriába tartozik, aki nagyon nem viseli jól az állapotosságot). Mint kiderült végigvisz minket júniusig, mivel most kb. a 6. hétben tart, és majd csak a 9. hónapban megy el szabadságra.

Moisse és David

David

Csütörtökön a már megbeszélt időre, és cô Nga lakásához mentem, hogy együtt menjünk el a varrónőjéhez. Kedves hölgy fogadott minket, kinézetre igen modern, rövid frizura vörös csíkokkal, csinos kinézet. 4-en dolgoztak az üzletben, rajta kívül még 3 fiatal lány ült a varrógépeknél. Ahogy elnéztem az elkészített ruhák kinézetét és anyagát, azt kell mondjam, hogy tényleg egy, szerintem professzionális varrónőhöz kerültem. Megkérdezte milyen fazonú felsőt szeretnék, én megmondtam és felskicceltem egy kis vázlatot. Utána lemérte a méreteimet. Közben a tanárnő ruhái is kész lettek, köztük 2 felső és 1-1 nadrág és szoknya; nagyon csinos darabokat kapott kézhez. Beszélgetésük közben mondjuk csak 1-2 szót értettem. Jövő csütörtökön megyünk vissza hozzá a tanárnővel.

Péntek-szombat-vasárnap elég gyorsan eltelt a házimunka, olvasás, beszélgetés, tanulás jóvoltából. Szombat este ismét elmentem Xôi-t enni, most viszont a hölgy lánya szolgált ki. Beszéltünk egymással egy pár szót, miből is kiderült, hogy 30 éves és 2 gyereke van, aki pedig még ott volt velünk ’srác’, ő az öccse. Bírom ezt a famíliát, már tudják, hogy szeretem enni a Xôi-t. A lánya ilyen téren tiszta anyja, mivel ő is fogja a púpos kanál cukrot és rázúdítja a rizsre. Így most úgy vagyok az édesség evéssel, hogy betervezem, mikor megyek este hozzájuk kajálni, mivel az a cukormennyiség, amit rápakolnak a vacsira, bőven fedezi a napi cukormennyiséget.

Cô Nga

David

Ma (12.09. hétfő) nem sokat haladtunk az anyagban, mivel cô Thư nagyon vacakul érezte magát és kinézetre sem volt jól. Kénytelenek voltunk befejezni az órát 11 előtt, annyira rosszul lett, viszont nem tudott hazamenni (mi pedig ajánlottuk neki, hogy menjen haza pihenni, és ha kell, hazakísérjük), mivel értekezlet volt neki fél 12-kor. Így Kim és én kísértük fel az elsőn található tanáriba, Kim hozta a táskáját én pedig igyekeztem megfogni és feltámogatni lassacskán az emeletre. Volt viszont így is néhány olyan helyzet, mikor azt hittem el fog ájulni, mivel már nagyon a határt feszegette cô Thư. De végülis sikerült felérnünk épségben az emeletre. Ezzel viszont nem nagyon nyugtatott meg. 

Shopping

11.29.

A kegyes időjárásnak köszönhetően be tudtam menni a belvárosba körülnézni. Voltak terveim, hogy miket szeretnék venni, mert szükségem volt egy-két dologra, amit már nagyon szerettem volna, így hozzányúltam az utazásra félretett pénzhez, és majd valamikor utazok, ha megint sikerül összegyűjtenem elegendő pénzt. De nem bántam meg, hogy abból vásároltam, mert megérte.

Első megállóm a könyvesbolt volt a Tràng Tiền utcában. Sikerült szert tennem egy vietnami nyelvű könyvre, ami Tibetről szól, és ha minden igaz majd a hasznát veszem a tanulásban otthon. Közben Ági is befutott, akarom mondani berobogott (mivel mocival jött), mert reggel megbeszéltük, hogy akkor ő is bejön körülnézni. Miután találkoztunk elnéztünk a szemközti könyveshez is, ahol voltak antik darabok is. Ági talált magának egy kísértet sztorit, én pedig két igazi klasszikust: Sir Arthur Conan Doyle válogatás és Jules Verne: A rejtelmes sziget történetét. Mindegyikünk könyve angol nyelvű, így legalább én fogom gyakorolni az nyelvet.

Majd elmentünk, hogy leparkoljunk, Ági volt olyan kedves és elvitt engem motorral. Ez volt az első alkalom, hogy felültem mögé a motorra, így ízelítőt kaptam, hogy Ági milyen jól motorozik. Parkolás után nekiindultunk, hogy megnézzük, mi a kínálat most épp a piacon.

Đồng Xuân most is tele volt csomagokkal, viszont most nem igazán vásároltak, inkább csak az árusok futkostak fel-alá a batár nagy csomagjaikkal, amik szerintem sokszor több volt 30 kilónál. Ezenfelül olyanok voltak, mint a tankok, hátulról nyomták a tömeget, ami nem éppen kellemes, mikor már majdnem hasra esik az ember miattuk, és még ők néznek ránk mérgesen, ha arrébb ’taszítjuk’ őket, mert el szeretnénk menni mellettük.

Egyrészt azért is szerettem volna ide jönni, hogy körülnézzek, másrészt előre megfontolt szándékból: ruhaanyagot kerestem. Ismét szerencsém volt, mert kaptam és jutányos áron. Ágit kértem meg, hogy segítsen kiválasztani, milyen színű és mintájú anyagot vegyek, hogy szerinte melyik állna jól rajtam. Sikerült végül a kupac legalján lévőt kivetetnünk, gondolom nagyon díjazták, de végülis megoldották, igaz szegény csávókám, aki kivette eléggé megküzdött érte. Most már csak majd valakivel meg kell varratnom, mert már tudom, milyen rucit szeretnék és a nevét is megtudtam, hogy minek nevezik itt Vietnamban.

Útközben Ági vett egy utcai árustól jackfruitot, sajnos a magyar nevét nem tudom, engem meg egy cipőpucoló-javító jóember szúrt ki, mivel egy kicsit elengedett a csukám széle. 5 perc alatt megjavította valami pillanatragasztóval, ami igaz kicsit füstölt, de gyorsabban megkötött, mint amit otthon kapni, meg még meg is lett pucolva a cipőm, mindezt 15,000-ért (150 HUF).

Közben Ági megéhezett, így beültünk egy utcai kajáldába, ahol levest evett, amibe disznószívet tettek. Áginak ízlett, én csak vártam, amíg végzett. Kaja után viszont elindultunk vissza a Hoàn Kiếm tóhoz, egyrészt mert ott parkoltunk, másrészt ott vannak nagy túrazsákok, amit szerettem volna az eljövendő utazásokhoz, hogy ne kelljen két hátizsákkal vacakolnom, hanem majd egybe tudjam rakni a kettőt. Ismét szerencsém volt, mert amit kinéztem, egy 75+15 literes The North Face túrazsák ideálisnak bizonyult. Először is megkérdeztük az árát, hogy mégis tudjuk, mennyit tudunk majd alkudni. Mint kiderült 500,000 Đồng (5,000 HUF), és itt szögezném le, ezt otthon 50,000 HUF körül kapsz. Közelebbről megszemlélve a tatyót, kiderült, hogy 3 in 1, mert le lehet róla zipzárazni a 15 literes kistáskát (ezért 75+15 literes), plusz még egy övtáska is tartozik hozzá. Ezek után már nem mondható drágának a táska. Mi viszont jó szokásunk szerint, nekiálltunk alkudozni, ami nehezen ment. Most nem sikerült olyan sokat levetetni az árból, csak egy 20-ast, de már ez is több a semminél. Ezenfelül kékszínű a túrazsák, ami külön öröm számomra.

A jó kis költekezésem után Ágival visszamotoroztunk a koliba. Nekem viszont még benn volt a zabszem a hátsómba, mivel még egy naptárat meg tollat szerettem volna venni (ezzel be is fejeztem az egyéb dolgokra való költekezést; a szabászat majd következő hónapban lesz napirenden). Miután bevásároltam még elmentem ’ebédelni’, ami kettő Bánh Mỳ Trứng volt.

Azt tényleg már lerakom magam.