Tanárnőékkel

12.01.-12.09.

Most csak heti összefoglalót írok, mivel nem minden nap volt esemény.

December első napján verőfényes napsütésre keltünk, mindezt azzal megfűszerezve, hogy egész nap nagyon jó, mondhatni nyári időjárás volt, amit nagyon élveztünk. Irigykedhetnek az otthoniak. Napközben kiültünk a gangra, és csatlakozott hozzánk Christina is (orosz lány a 404-es szobából, akivel jóban vagyunk). Hozott teát, amivel megkínált minket is, majd jó darabig beszélgettünk kinn a levegőn, miközben száradtak a frissen mosott ruhák.

Hétfőn két teljesen ’új’ osztálytársunk lett, mivel Max és David megborotválkoztak (kedden David még fodrásznál is volt), így már nem néztek ki, úgy, mint az ősemberek. Cô Thư igencsak nézett, nem tudta hova tenni a srácokat. Szegény kicsit kiakadt, hogy nem tudta, mi olyan furcsa rajtuk. Másnap cô Nga is beleesett ebbe a csapdába. Mi meg jót röhögtünk a szituáción.

Ági és Christina

Kedden ismét gyakoroltuk az új éneket cô Nga-val, és aránylag jól telt a hangulat is. Megkérdeztem tőle, nem tud-e valahol a környéken egy olcsó varrónőt, mivel már ha vettem ruhaanyagot, szeretnék varratni a karácsonyi bulira egy fölsőt, amit majd később is fogok tudni hordani. Volt olya kedves, hogy egyből felhívta a varrónőjét, és megbeszélte vele, hogy majd csütörtökön elmegyünk hozzá.

David és Max borotválkozás után

Moisse és David

Szerdán számunkra jó, de egyben váratlan hírrel lettünk gazdagabbak: kiderült, hogy cô Thư babát vár (ő viszont annyira nem rajong az ötletért, mivel egyrészt nem mostanra volt betervezve nála a családbővítés, másrészt ő abba a kategóriába tartozik, aki nagyon nem viseli jól az állapotosságot). Mint kiderült végigvisz minket júniusig, mivel most kb. a 6. hétben tart, és majd csak a 9. hónapban megy el szabadságra.

Moisse és David

David

Csütörtökön a már megbeszélt időre, és cô Nga lakásához mentem, hogy együtt menjünk el a varrónőjéhez. Kedves hölgy fogadott minket, kinézetre igen modern, rövid frizura vörös csíkokkal, csinos kinézet. 4-en dolgoztak az üzletben, rajta kívül még 3 fiatal lány ült a varrógépeknél. Ahogy elnéztem az elkészített ruhák kinézetét és anyagát, azt kell mondjam, hogy tényleg egy, szerintem professzionális varrónőhöz kerültem. Megkérdezte milyen fazonú felsőt szeretnék, én megmondtam és felskicceltem egy kis vázlatot. Utána lemérte a méreteimet. Közben a tanárnő ruhái is kész lettek, köztük 2 felső és 1-1 nadrág és szoknya; nagyon csinos darabokat kapott kézhez. Beszélgetésük közben mondjuk csak 1-2 szót értettem. Jövő csütörtökön megyünk vissza hozzá a tanárnővel.

Péntek-szombat-vasárnap elég gyorsan eltelt a házimunka, olvasás, beszélgetés, tanulás jóvoltából. Szombat este ismét elmentem Xôi-t enni, most viszont a hölgy lánya szolgált ki. Beszéltünk egymással egy pár szót, miből is kiderült, hogy 30 éves és 2 gyereke van, aki pedig még ott volt velünk ’srác’, ő az öccse. Bírom ezt a famíliát, már tudják, hogy szeretem enni a Xôi-t. A lánya ilyen téren tiszta anyja, mivel ő is fogja a púpos kanál cukrot és rázúdítja a rizsre. Így most úgy vagyok az édesség evéssel, hogy betervezem, mikor megyek este hozzájuk kajálni, mivel az a cukormennyiség, amit rápakolnak a vacsira, bőven fedezi a napi cukormennyiséget.

Cô Nga

David

Ma (12.09. hétfő) nem sokat haladtunk az anyagban, mivel cô Thư nagyon vacakul érezte magát és kinézetre sem volt jól. Kénytelenek voltunk befejezni az órát 11 előtt, annyira rosszul lett, viszont nem tudott hazamenni (mi pedig ajánlottuk neki, hogy menjen haza pihenni, és ha kell, hazakísérjük), mivel értekezlet volt neki fél 12-kor. Így Kim és én kísértük fel az elsőn található tanáriba, Kim hozta a táskáját én pedig igyekeztem megfogni és feltámogatni lassacskán az emeletre. Volt viszont így is néhány olyan helyzet, mikor azt hittem el fog ájulni, mivel már nagyon a határt feszegette cô Thư. De végülis sikerült felérnünk épségben az emeletre. Ezzel viszont nem nagyon nyugtatott meg.