Shopping

11.29.

A kegyes időjárásnak köszönhetően be tudtam menni a belvárosba körülnézni. Voltak terveim, hogy miket szeretnék venni, mert szükségem volt egy-két dologra, amit már nagyon szerettem volna, így hozzányúltam az utazásra félretett pénzhez, és majd valamikor utazok, ha megint sikerül összegyűjtenem elegendő pénzt. De nem bántam meg, hogy abból vásároltam, mert megérte.

Első megállóm a könyvesbolt volt a Tràng Tiền utcában. Sikerült szert tennem egy vietnami nyelvű könyvre, ami Tibetről szól, és ha minden igaz majd a hasznát veszem a tanulásban otthon. Közben Ági is befutott, akarom mondani berobogott (mivel mocival jött), mert reggel megbeszéltük, hogy akkor ő is bejön körülnézni. Miután találkoztunk elnéztünk a szemközti könyveshez is, ahol voltak antik darabok is. Ági talált magának egy kísértet sztorit, én pedig két igazi klasszikust: Sir Arthur Conan Doyle válogatás és Jules Verne: A rejtelmes sziget történetét. Mindegyikünk könyve angol nyelvű, így legalább én fogom gyakorolni az nyelvet.

Majd elmentünk, hogy leparkoljunk, Ági volt olyan kedves és elvitt engem motorral. Ez volt az első alkalom, hogy felültem mögé a motorra, így ízelítőt kaptam, hogy Ági milyen jól motorozik. Parkolás után nekiindultunk, hogy megnézzük, mi a kínálat most épp a piacon.

Đồng Xuân most is tele volt csomagokkal, viszont most nem igazán vásároltak, inkább csak az árusok futkostak fel-alá a batár nagy csomagjaikkal, amik szerintem sokszor több volt 30 kilónál. Ezenfelül olyanok voltak, mint a tankok, hátulról nyomták a tömeget, ami nem éppen kellemes, mikor már majdnem hasra esik az ember miattuk, és még ők néznek ránk mérgesen, ha arrébb ’taszítjuk’ őket, mert el szeretnénk menni mellettük.

Egyrészt azért is szerettem volna ide jönni, hogy körülnézzek, másrészt előre megfontolt szándékból: ruhaanyagot kerestem. Ismét szerencsém volt, mert kaptam és jutányos áron. Ágit kértem meg, hogy segítsen kiválasztani, milyen színű és mintájú anyagot vegyek, hogy szerinte melyik állna jól rajtam. Sikerült végül a kupac legalján lévőt kivetetnünk, gondolom nagyon díjazták, de végülis megoldották, igaz szegény csávókám, aki kivette eléggé megküzdött érte. Most már csak majd valakivel meg kell varratnom, mert már tudom, milyen rucit szeretnék és a nevét is megtudtam, hogy minek nevezik itt Vietnamban.

Útközben Ági vett egy utcai árustól jackfruitot, sajnos a magyar nevét nem tudom, engem meg egy cipőpucoló-javító jóember szúrt ki, mivel egy kicsit elengedett a csukám széle. 5 perc alatt megjavította valami pillanatragasztóval, ami igaz kicsit füstölt, de gyorsabban megkötött, mint amit otthon kapni, meg még meg is lett pucolva a cipőm, mindezt 15,000-ért (150 HUF).

Közben Ági megéhezett, így beültünk egy utcai kajáldába, ahol levest evett, amibe disznószívet tettek. Áginak ízlett, én csak vártam, amíg végzett. Kaja után viszont elindultunk vissza a Hoàn Kiếm tóhoz, egyrészt mert ott parkoltunk, másrészt ott vannak nagy túrazsákok, amit szerettem volna az eljövendő utazásokhoz, hogy ne kelljen két hátizsákkal vacakolnom, hanem majd egybe tudjam rakni a kettőt. Ismét szerencsém volt, mert amit kinéztem, egy 75+15 literes The North Face túrazsák ideálisnak bizonyult. Először is megkérdeztük az árát, hogy mégis tudjuk, mennyit tudunk majd alkudni. Mint kiderült 500,000 Đồng (5,000 HUF), és itt szögezném le, ezt otthon 50,000 HUF körül kapsz. Közelebbről megszemlélve a tatyót, kiderült, hogy 3 in 1, mert le lehet róla zipzárazni a 15 literes kistáskát (ezért 75+15 literes), plusz még egy övtáska is tartozik hozzá. Ezek után már nem mondható drágának a táska. Mi viszont jó szokásunk szerint, nekiálltunk alkudozni, ami nehezen ment. Most nem sikerült olyan sokat levetetni az árból, csak egy 20-ast, de már ez is több a semminél. Ezenfelül kékszínű a túrazsák, ami külön öröm számomra.

A jó kis költekezésem után Ágival visszamotoroztunk a koliba. Nekem viszont még benn volt a zabszem a hátsómba, mivel még egy naptárat meg tollat szerettem volna venni (ezzel be is fejeztem az egyéb dolgokra való költekezést; a szabászat majd következő hónapban lesz napirenden). Miután bevásároltam még elmentem ’ebédelni’, ami kettő Bánh Mỳ Trứng volt.

Azt tényleg már lerakom magam.