Sóc Sơn tartomány képek a magángyűjteményről

 

 

 

 

Sóc Sơn tartomány

01.11.

pagodákhoz vezető bejárat

buddhista pagodák udvara

Ismerősi meghívás jóvoltából elmentünk kirándulni az egyik környéki tartományba, Sóc Sơn-be. Quang vitt minket autóval (ő hozta nekem anno a gyógyszert, mikor lázas voltam), kb. 45 perc volt az út Hanoiból. Reggelivel érkezett, hozott Bánh báo-t, ami egy gőzgombóc csak hús és egész tojás van a belsejében. Kényelmesen utaztunk, ahogy haladtunk Sóc Sơn-be kifelé a városból, alig láttunk valamit a környezetből, mert olyan szmog van a városban. Annyit azért ki tudtunk venni, hogy a reptérre egy baromi nagy hidat, ami alatt elhaladtunk, és nekem már félhetnékem volt magától a méretétől. Híddal egy időben még a repteret is építik, mindkét projekt japán-vietnami együttműködéssel jöhet létre.

Áthaladtunk még a Vörös-folyón, amin nagy teherhajó forgalom volt, illetve a partján folyamatosan dolgoztak a munkagépek.

Lassacskán közben már a repteret is elhagytuk és kiértünk a nyugisabb helyre, ahol kinn voltak a földeken és parcelláztak, illetve földet műveltek vízibivalyok segítségével. A levegő eleve ’tisztább’ volt és sokkal kisebb volt a zaj. Forgalom szokás szerint itt is volt, folyamatosan mentek a motorok 

đền Trình

és a teherautók, amiket otthon kamionként tartunk számon. Itt Vietnamban annyira nem nézik, hogy ki mennyi árut szállít.

Legelső hely, ahova mentünk egy buddhista múzeum mellett álló buddhista szentély-komplexum volt, szerencsére nem a külföldi turistáknak fenntartva, mint Hanoiban. Ide főleg helyiek járnak, ezért sokkal csendesebb és tisztább, mint a városban előforduló nevezetességek.

đền Trình

đền Mẫu szentélye

7 épületből áll az egész két tóval gazdagítva. Az első pagoda a đền Trình volt. Ez az épület két részből áll, mindkettőben egy-egy kis szentéllyel. Mielőtt azonban az ember belép a pagodába, ajánlatos füstölőt gyújtani.

A következő pagoda, đền Mẫu. Mellette van egy kút, ami működik és az egyik tó. Itt csak egy fő szobor volt, nem volt hozzá mellékszobor.

đền Mẫu

A harmadik pagoda, chūa Đại Bi. Itt szólt a zene, mivel egy papi bent hallgatta a rádiót. Több szobor volt az oltáron, főleg Buddhák. Mint a legtöbb pagodához hasonlóan, itt is szemkápráztatóan, vagyis inkább már szemvakítóan hatott a megvilágításban a sok aranyszínű szobor (azt nem tudom, hogy tömör aranyból készülnek-e a szobrok, vagy csak aranyozottak).

chūa Đại Bi Buddha szobrok

A főtemplom a đền Thượng. A lépcsőt kétoldalról sárkányok fogták közre. Bent kettő részre osztható a tér, az első részen egy méreteiben kisebb oltár van. Itt is, mint az eddig meglátogatott pagodákban, az oltár kétoldalán egy-egy madárszobor áll egy békán. Ebben a templomban már volt forgalom.

chūa Đại Bi

A hátsó részen volt a főoltár, ahol egy főszobor állt középen, egy uralkodóé, ha jól tudom, mert mellette meg nőalakok és katonák sorakoztak. Nála lehetett kívánni, persze mindenki másért fohászkodott, de ez magánügy.

chūa Đại Bi Buddha szobrok

đền Thượng

A pagodákon kívül még van ezen a helyen egy nagy szobor fenn a hegyen, de oda már nem mentünk fel, mert majdnem egyórás az út. Így pagodázás után mi sétálgattunk Ágival, amíg Quang meditált egy kicsit.

Miután végeztünk, visszafelé megálltunk a buddhista múzeumnál, sajnos viszont az udvarnál beljebb nem jutottunk. Annyi szent, hogy ez az épület is batár nagy.

Ezek után elmentünk Quang ismerőséhez, ahol 

đền Thượng bejáratát védő sárkány

ebédeltünk. Mint kiderült valamilyen alapítványi összejövetel volt, amit évente rendeznek. A helyet, ahova mentünk, mind önkéntesek építették, és úgy néz ki, mint egy katonai kiképzőpálya gyerekeknek. Voltak vasmászókák, különféle formával, meg kötéllel át lehetett lendülni a másik helyre. Ezt Ági ki is próbálta. Plusz van egy 100 férőhelyes ház, ahol a meditációt szokták gyakorolni.

đền Thượng bejáratát védő mitikus lény

A kaja számomra sajnos nem volt elegendő, mivel „csak” 7-féle húsétel volt, zöldség alig, rizs abszolút semmi, helyette volt Bún meg bagett, kóla meg alkohol. Ági rendesen evett, viszont a végére már rosszul volt a sok hústól. Kaja után még megnéztük a helyi sulit, ahol volt egy kis tribün meg vetítővászon.

đền Thượng szentélye, középen az uralkodó

Ebéd befejeztével Quang még elvitt minket egy magángyűjteménybe, a Việt Phủ Thành Chương-be (Thanh Chuong Viet palota). Hatalmas az egész hely, tele van szobrokkal, épületekkel, köztük egy kis víziszínházzal meg rendes színházzal. Ha a recepciót, parkolót, kávézót, éttermet és ajándék boltot levesszük, az egész területen 25 kisebb-nagyobb látványosság van.

Az egész helyen szinte csak Buddhák, templomőrzők, állatok, mitikus lények, faragványok vannak. Mindegyik nagyon klassz. Persze nem mindegyik vietnami, volt köztük szerintem kambodzsai vagy burmai szobor is.

udvari kis szentély

Ezenfelül van itt egy posztmodern galéria is, illetve magának a gyűjtőnek és a feleségének egy kis oltára is. A gyűjtő, Thành Chương (1949-2007) festőnek tanult és 6 évesen kezdett el rajzolni, majd katonaként szolgált. 1974 óta vannak külföldi kiállításai.

Itt majdnem másfél órát voltunk, én nagyon bírtam ezt a helyet.

Majd Quang hazavitt minket.

buddhista múzeum

emlékoszlop a múzeumnál

buddhista múzeumhoz tartozó épület

Később még elkísértem Ágit az ukrán étterembe, ahová néha elmegy, hogy borscsot egyen. Én most voltam ott először. Első látásra valahol a kisebb kocsma és étterem közé tudnám berakni. Négyszemélyes bokszok voltak egy asztallal, hatalmas plazatévé, amin ment az ukrán esti mulattató műsor. Nem volt sok vendég, igaz mind ukrán vagy talán orosz volt. Minden esetre hangulatos hely.

Az esti forgalom katasztrófa volt, mindenki úton volt és állat módjára hajtott, sokan voltak, akik sisak és világítás nélkül közlekedett. Pedig mindez 20 óra után volt.

Legalább már tudom milyen az éjjeli forgalom Hanoi-ban.

ebéd

Buddha a kertben

ebéd helyszínének udvara 

Röhögés

01.09.

David

A suliban annyira gyorsan haladunk, hogy már elkezdtük a 14. leckét (az egész könyv 24 leckés), így a jövő héten várható vizsgán már 10 leckéből írunk, kissé húzós, de majd megoldjuk.

Cô Nga-val vettük az olvasás, a hangsúlyok miatt és új szavak is előtérbe kerültek. A nyelvtant annyira nem vettük, mert előző nap, azt már cô Thư-vel megbeszéltük. Így olvastunk a lakásról, majd a szöveg alapján el kellett mondani a saját lakásunkat, házunkat. Mindenki elmondta a sajátját, ami jó gyakorlat volt, jó volt a hangulat.

Hong, David, Viet

A szünetben megint ment a hülyeség német kezdeményezésre (szokás szerint). Közben Jong (aki anno velünk kezdte, csak átment Ági csoportjába) benézett hozzánk, hogy mégis mi újság nálunk. David-dal elkezdtek dumálni, egyszer felhozták a vietnami, majd a spanyol és francia szavakat, kisebb-nagyobb sikerek követték egymást. Mi meg csak Hong-gal röhögtünk.

Hong, Viet

A következő szünetben meg rákezdtek a németek macskahangon a különféle betétdalokat nyávogni, köztük a Star Wars-t. Plusz a táblára felkerültek a különféle nyelveken kiadott macskahang, a „miáu”. Jót szórakoztunk az egészen.

Majd David elkezdett tanárosdit játszani, főleg a betűzésre ment rá, meg Kim is mondott neki szavakat, hogy írja le betűként, hátha nem tudja valamelyik szót leírni helyesen David. Persze az előadásmód nem maradt el. Azután meg Max-szal elkezdtek csak random röhögő görcsöt „előállítani”, mi meg már fogtuk a hasunkat, és csak röhögtünk velük együtt.

David

Vagyis a mai nap sem telt el röhögés nélkül.

Max

Royal City

01.04.

földszint

Ágival megbeszéltük, hogy elmegyünk megnézni egy nemrég (pár éve) nyílt plázát, a Royal City Mega Mall-t. Motorral körülbelül 20 perc a kolitól. Elég nagy volt a forgalom, de sikeresen odaértünk. A bejárati kanyarnál leintettek minket, hogy parkoljunk le, mire megkérdeztük mennyibe kerül, válasz: 20,000 Đồng (anyád, még mit nem). Madárnak akartak minket nézni, mire ott hagytuk a fószert és megkérdeztük a közelben lévő walkie-talkie-val őrködő urat, hogy hol tudunk parkolni, mire megmutatta merre menjünk tovább, mi meg követtük a mutatott irányba haladó motorokat.

1. emelet

Végül megtaláltuk a plázához tartozó mélygarázst, ahol 2,000 Đồng volt a parkolási díj, ez azért mindjárt más.

Az épület maga a boltokkal a föld alá épült, mert a felszínen vannak a, szerintem 100 emeletes lakások (elég borsos árral), meg egy nagy tér hatalmas európai (főleg francia) stílusú szobrokkal.

A plázában található a megszámlálhatatlan üzlet, drágábbnál drágábbak és márkásabbnál márkásabbak. Ezenkívül szintenként, ami ha jól rémlik 5 volt, mindegyiken étterem vagy kávézó, nem úgy, mint otthon, hogy csak egy szinten vannak a kajáldák. Olyan fényűzés van, amit nemhogy otthon, de még Európában is nagyon ritkán találni.

Ági vett magának szendvicset, én meg addig elmentem a mosdóba. Hát mit is mondjak, tisztaság mindenek felett. Az otthoniak eláshatják magukat.

Paris Baguette Cafe

Miután mindketten végeztük, közösen elindultunk, hogy felfedezzük a komplexumot, mivel ez korántsem egy megszokott pláza, amihez hozzá van szokva az európai ember.

Van itt korcsolyapálya, és meglepetésemre még vízi csúszda élménypark is. Nagyon durva az egész hely.

Igaz nem voltunk többet a plázában, mert egyszerűen akkora, hogy egy egész nap kellene ahhoz, hogy egyáltalán végigjárja az ember az egészet, arról nem is szólva, hogy két épületből áll. Meg egyébként is ez a nagy fényűzés számomra taszító. Így közös beleegyezés alapján inkább elindultunk haza.

koripálya

felszínen a tér

fényűzés

tér

mint Európa