Nha Trang biciklivel képek

Nha Trang biciklivel

04.19.

Jól indult a nap, reggeliztem a 9. emeleten, ahonnan rálátni a tengerre, és reggel fél 8 után a verőfényes napsütés jóvoltából már volt vagy 25-27 fok. Ez a pozitív töltés pedig már nagyon kellett.

Reggeli után béreltem itt a hotelben biciklit, amivel könnyedén be tudtam járni a várost. Jó, hogy volt a canga elején kiskosár, mert így bele tudtam rakni a kistáskámat meg a térképet, így nem kellett azzal szórakoznom, hogy a térképet minden saroknál előkotorjam a táska aljáról.

Forgalom már volt, de azért jó tempóban tudtam haladni. A nap elég erősen tűz itten, így sikeresen le is pirultam annak rendje és módja szerint, így délután muszáj volt Panthenol-t vennem.

Az első célpontom a Long Son pagoda volt, ami arról nevezetes, hogy egy 79 méteres, hófehér Buddha szobor van a hegyen, illetve van még egy hatalmas fekvő Buddha is itt, ami a Thaiföldön találhatóra hasonlít, annyi különbséggel, hogy az itteni Buddha nem aranyból van.

A főbejárata Long Son-nek kínai stílusú, ott belépve pedig már az udvar részen találja magát az ember, ahol tud motorral/biciklivel parkolni. Bejárattal szembe van a pagoda, ahol nagyon szép szobrok és freskók vannak. Magához az óriás Buddhához egy kicsit kell lépcsőzni, de a látványért nagyon is érdemes. Magában a szoborban pedig van egy kis szentély-féleség, ahova szintén be lehet menni. A fekvő Buddha pedig a pagoda és a nagy Buddha közti lépcsősorban található.

Pagodázás után következtek a Po Nagar tornyok, amiket a chamok építettek, ugyanaz a népcsoport, akikről már a My Son-ös utazásom alatt írtam. Pont valamilyen fesztivál volt, mert tele volt helyiekkel, persze inkább chamokkal. amolyan piknikezés volt az egész, meg a tornyokba imádkoztak, felajánlásokat tettek gyümölcsök és füstölők formájában. A nagyobb rendbontások elkerülése végett pedig a hely tele volt rendőrökkel a szó szoros értelmében.

Itt egy picit azért pihiztem, mert már eléggé nagy volt a hőség, pedig 11 előtt járt még az idő, majd visszatekertem a hotelbe, mert nem akartam napszúrást kapni. Így 11-re is visszaértem.

Pihiztem a szálláson, közben meg tévéztem, azt el is ment az idő és már fél kettőre járt, így gondoltam talán már nincs olyan hőség, így újra felpattantam a biciklire.

Elnéztem a katedrálisba (nhà thờ lớn), ami egy kicsit különbözött azoktól, amiket én már láttam, egyszerűbb és nem olyan hivalkodó, mint egyes európai társa.

Majd a Khanh Hoa Múzeumba, ahol főleg mezőgazdasági munkákhoz használt tárgyakat, életképeket mutattak be.

Úgymond ezzel befejeztem a mai napra a kulturális kalandot. Viszont nem ért még véget a nap.

Mivel így is a tengerparti úton kerekeztem, nehogy már pont a homokos tengerpartra, a csillogó kék hullámokhoz. Így kerestem egy jó helyet magamnak, ahonnan gyönyörködni tudtam, miközben a hátamat süttettem a napon. A parton nem voltak túl sokan, legalábbis nem annyian, mint amennyire számítottam. Főleg helyi fiatalok voltak. Mindenesetre nagyon kellemes volt ücsörögni a tengerparton. Fürdeni sajnos nem tudok, de legalább térdig bementem a vízbe.

Végülis ennyi történt ma, holnap folyt. köv.

 

 
 

„Felhők felett ragyog a Nap”

04.18.

Elég nehezen indult a nap, mert nem sikerült kialudnom maga, és a reggeli fényekre már automatikusan felébredek, ami helyi idő szerint fél 6 szokott lenni. Az időjárás is rá tud tenni egy lapáttal az ember közérzetére, igen nyomott volt az idő, magad páratartalommal, ami elég nyomivá tudja tenni az embert.

Eredetileg úgy volt, hogy busszal megyek ki a reptérre, de mivel nem voltam a helyzet magaslatán, így inkább a taxizás mellett döntöttem, igaz más alternatíva nem is volt. Így Ági segített nekem taxit rendelni, amit délután egyre kértünk (és kivételesen negyed órával előbb érkezett a taxis).

Ki a reptérre egy óra volt az út, így mivel koránra hívtuk a taxit, szerencsére jó időben sikerült kiérni. A reptér felé, ahogy mentünk, építik az új szárnyat, épületet, ami szeptemberi megérkezésem óta szinte teljesen felépült, legalábbis maga az épületrész már áll. Az új reptérrészt a vietnamiak építik japán segítséggel.

A várórészen volt mozgás, főleg a Vietnam Airlines részén, azért csak ott, mivel a reptér két részre van osztva: egyik részen a Vietnam Airlines és a külföldre induló légitársaságok vannak, míg a másik részen (ahova nekem is kellett menni, de az is mire kiderült, hogy mit is kell csinálnom, melyik az én gépem) van a VietJet Air, Jetstar, meg egy-két kisebb társaság csekkoló része.

Már voltak kiírva induló gépek, de az enyémet nem találtam. Vagyis inkább Nha Trang neve nem volt feltüntetve, csak a repülőnek a kódja, ami érdekes módon az én gépemnek volt a kódja, csak az úti cél neve meg Cam Ranh volt. Mint kiderült ez lesz a gépem, csak azt nem tudom, hogy miért nem Nha Trang-ot írtak akkor.

Az átvizsgálásnál kár volt annyira paráznom a folyadékok miatt, mert simán bevihettem a fél literes vizemet, nem szóltak miatta, meg a laptopot és a bezacskózott folyadékokat sem kellett kivennem a táskából. Szerencsére nem sipoltam be a detektornál, igaz le is vettem mindent, ami miatt vinnyoghatott volna. Sokan viszont le sem vették az övüket, ők sípoltak, majd kézi detektorral átnézték őket, és ennyi. Nem csináltak belőle nagyobb ügyet.

A váróterem kényelmesen tágas, így a gyerekeknek igen jó játszótérnek bizonyult. Volt hol kirohangálniuk magukat.

Én a nagy semmittevésemben zenét hallgattam, meg kattintgattam egy kicsit, hogy mégis, milyen a kifutópálya, meg a reptér úgy egyébként.

Közben eltelt az idő, és megkezdődött a sorbanállás a repülőhöz. Egy folyosón kellett lemenni, ahol busz várta az utasokat, és vitte a repülőhöz.

Egy kis Airbus géppek mentünk, aminek tele volt reklámmal nyomva az oldala. Sikerült jó széket kapnom, a 14A-t, ami a vészkijáratnál, ablak mellett volt, így nagy volt a helyem és az ablakon keresztül is nézelődhettem.

Pontosan indult a gép, maga a kigördülés és a felszállás a megadott magasságig volt 15 perc. Míg lenn a földön be volt borulva az ég, addig a felhők fölött sütött a nap. Nem hiába mondják, hogy „Felhők felett ragyog a Nap”. Ezzel persze sokkal jobb kedvem lett.

Hanoi-Nha Trang közt 2 óra az út, minden okés volt, már sötétben érkeztünk. Nem volt nagy forgalom a reptéren, de persze a kijáratnál a taxisok már vadászták az utasokat.

Én is ’áldozatul’ estem az egyiknek, de szerencsémre ugyanannyit kért, mint a hanoi. Az itteni sofőr jobban bejött, persze csak vezetési stílusra, mert inkább hasonlított egy pályatévesztett rallyshoz. A reptérről a városba az út igen kacskaringós, és a taxis a kanyarokat is elég versenyzősen vette be, így egy kicsit dülöngéltem a hátsó ülésen, de élveztem az utat.

A hotelig kb. 40 perc az út. Maga a hely eléggé benn van a turista övezetben, így tele van boltokkal és mi egyébbel.

Szobaelfoglalás után kimentem egy kicsit, egyrészt mert már ki akart lyukadni a gyomrom az éhségtől, másrészt meg egy kicsit ismerkedtem a környékkel. Maga a környék nem rossz, de itt, Nha Trang-ban felüdülésként hat számomra, ha angol, német, ázsiai hangot hallok, mivel ezt a helyet már teljesen megszállták az oroszok. Igen, az oroszok. Minden üzlet, étterem, szórakozóhely, bookig office-nál fel van tüntetve a ’kínálat’ cirill betűkkel, és ahogy elhallgattam az utcán járókelőket az árusokkal, sok árus beszéli is az oroszt.

A mai napra ennyit terveztem megosztani, holnap már több minden fog történni, mert nyakamba kapom majd a várost.

Harmadik vizsga

04.17.

Ma voltak a vizsgák, délelőtt az írásbeli, délután meg a szóbeli. Elég sok mizériával járt a mostani, mert eredetileg péntekre rakták. Nem is lett volna rossz, ha nem akkor mennék Nha Trang-ba. Mondjuk ez az időpont Takako-nak sem volt jó, mivel ő meg csütörtök este, vagyis ma este utazik Japánba. Így mindkettőnknek gáz volt a péntek, így megkértük a tanárokat, hogy hadd legyen már másik nap a vizsga, nagy nehezen sikerült végül kiharcolni a mai napot.

A vizsga első fele az írásbeli volt a tanár úrral. Feladatok a következők voltak, amikre két órát kaptunk: szövegértés, nyelvtan, és fogalmazás. Délután pedig a tanárnővel a hallásértés és a szóbeli volt. A hallásértés vicces volt; elmondta egyszer gyorsan a szöveget, majd elmondta még egyszer, gyorsabban. Így úgy ahogy értettem mit hova kell írni.

Két vizsga között, volt négy óra szünet, amit máig nem értek, miért nem lehet egyszerre lezavarni az egészet mondjuk három óra alatt, és kell nekünk visszamenni délután kettőre szóbelizni. Így a szünetben hazamentem és kimostam a ruhákat, majd visszamentem kettőre a suliba.

Háromra végeztem is, mivel aki leszóbelizett, az hazamehetett. Így ezek után tudok készülni a holnapi utazásra.

Már alig várom, hogy egy újabb egyszemélyes kalandban vegyek részt. 

Színház

04.11.

Esti programnak a suli szervezett egy színházi előadást, ahova fakultatívan lehetett jelentkezni. Én persze mentem, és nem bántam meg. Úgy volt, hogy megadták a címet, és a helyszínen találkoztunk. A térképen megnézve nagyon úgy tűnt, hogy kinn van a francban, mert arra felé többször jártunk már motorral, és nem tartozik a legbiztonságosabb útszakaszok közé, mivel nagyon szűk utca és a járművek igencsak összeheringelődnek.

Az előadás este nyolckor kezdődött, így már elindultam fél után, mert nem tudtam milyen gyakran járnak arra a buszok, meg különben is ilyenkor még csúcsforgalom van. Útközben mértem az időt, a koli és a Bach Mai kórház közt 10 perc alatt leértem, onnan a megfelelő buszmegállóig 10-15 perc közt volt, a színházig busszal pedig 5-10 perc között, összegezve 30 perc alatt ott voltam, így volt még egy órám, hogy körülnézzek a környéken.

Szabadidőmben sétálgattam egy kicsit a környéken, mikor pedig visszaértem a színházhoz, már a jónép elkezdett gyűlni, igaz nem a suliból, hanem a helyiek érkeztek elég szép számban. Főleg családok jöttek. Végül a kínai csoport jött a suliból, így elég viccesnek hatott nekem, hogy ott voltam egyedül fehér ember majdnem 200 ázsiai közt.

Az előadást kivételesen pontosan kezdték, ami 95 perces volt szünet nélkül. Maga a darab a színházban volt, nem a szabadtéri kis tónál, mivel emberek voltak beöltözve. Fekete ruhában nyomultak, mikor a nagy bábokkal táncoltak. Viszont voltak rendes vietnami ruhában is, mikor magukat az embereket alakították.

Főleg zenés betétek voltak. A vietnamiak zene terén aztán tudják, hogy mi kell a show-hoz. Egymást váltották a hagyományos és a modern számok. Mindezt fényshow-val fűszerezve. Nagyon látványos az egyszer biztos.

Főleg a helyi szokásokat, földművesek életét mutatták be: voltak parasztok, aratás, bivalyok, madárijesztők, lányok hódítása, felajánlás az isteneknek…

Különféle kellékeket vettek igénybe a szereplők, a báboknál volt, hogy a parasztlányok a hátukon feküdtek és a lábukon voltak a bábok, lábbal báboztak.

Mindenképp látványos előadás volt, amin jót lehetett szórakozni, látványban sem utolsó. Nekem nagyon bejött, ajánlani tudom.

A műsor után elindultam haza, közben keresve a buszmegállót, amihez vagy 10 percet kellett slattyognom, mert nem volt a közelben. Végülis csak egy megállót mentem, mert visszaértem a kereszteződéshez, ahol anno felszálltam a buszra. Onnan tovább gyalogoltam. A forgalom kezdett egy kicsit csendesedni, de még így is jócskán voltak az utakon. Az esti vonat is épp akkor jött. A boltok közül is még nyitva voltak, pedig ekkor már háromnegyed 10 volt. Attól függetlenül, hogy ilyen későn mentem haza, nem volt bennem félsz, nem úgy mintha Pesten járkálnék ebben az időpontban. Itt nagyobb a biztonságérzetem, mint Pesten, mondjuk a Blahán.

Mindenesetre jól szórakoztam.