Nha Trang biciklivel

04.19.

Jól indult a nap, reggeliztem a 9. emeleten, ahonnan rálátni a tengerre, és reggel fél 8 után a verőfényes napsütés jóvoltából már volt vagy 25-27 fok. Ez a pozitív töltés pedig már nagyon kellett.

Reggeli után béreltem itt a hotelben biciklit, amivel könnyedén be tudtam járni a várost. Jó, hogy volt a canga elején kiskosár, mert így bele tudtam rakni a kistáskámat meg a térképet, így nem kellett azzal szórakoznom, hogy a térképet minden saroknál előkotorjam a táska aljáról.

Forgalom már volt, de azért jó tempóban tudtam haladni. A nap elég erősen tűz itten, így sikeresen le is pirultam annak rendje és módja szerint, így délután muszáj volt Panthenol-t vennem.

Az első célpontom a Long Son pagoda volt, ami arról nevezetes, hogy egy 79 méteres, hófehér Buddha szobor van a hegyen, illetve van még egy hatalmas fekvő Buddha is itt, ami a Thaiföldön találhatóra hasonlít, annyi különbséggel, hogy az itteni Buddha nem aranyból van.

A főbejárata Long Son-nek kínai stílusú, ott belépve pedig már az udvar részen találja magát az ember, ahol tud motorral/biciklivel parkolni. Bejárattal szembe van a pagoda, ahol nagyon szép szobrok és freskók vannak. Magához az óriás Buddhához egy kicsit kell lépcsőzni, de a látványért nagyon is érdemes. Magában a szoborban pedig van egy kis szentély-féleség, ahova szintén be lehet menni. A fekvő Buddha pedig a pagoda és a nagy Buddha közti lépcsősorban található.

Pagodázás után következtek a Po Nagar tornyok, amiket a chamok építettek, ugyanaz a népcsoport, akikről már a My Son-ös utazásom alatt írtam. Pont valamilyen fesztivál volt, mert tele volt helyiekkel, persze inkább chamokkal. amolyan piknikezés volt az egész, meg a tornyokba imádkoztak, felajánlásokat tettek gyümölcsök és füstölők formájában. A nagyobb rendbontások elkerülése végett pedig a hely tele volt rendőrökkel a szó szoros értelmében.

Itt egy picit azért pihiztem, mert már eléggé nagy volt a hőség, pedig 11 előtt járt még az idő, majd visszatekertem a hotelbe, mert nem akartam napszúrást kapni. Így 11-re is visszaértem.

Pihiztem a szálláson, közben meg tévéztem, azt el is ment az idő és már fél kettőre járt, így gondoltam talán már nincs olyan hőség, így újra felpattantam a biciklire.

Elnéztem a katedrálisba (nhà thờ lớn), ami egy kicsit különbözött azoktól, amiket én már láttam, egyszerűbb és nem olyan hivalkodó, mint egyes európai társa.

Majd a Khanh Hoa Múzeumba, ahol főleg mezőgazdasági munkákhoz használt tárgyakat, életképeket mutattak be.

Úgymond ezzel befejeztem a mai napra a kulturális kalandot. Viszont nem ért még véget a nap.

Mivel így is a tengerparti úton kerekeztem, nehogy már pont a homokos tengerpartra, a csillogó kék hullámokhoz. Így kerestem egy jó helyet magamnak, ahonnan gyönyörködni tudtam, miközben a hátamat süttettem a napon. A parton nem voltak túl sokan, legalábbis nem annyian, mint amennyire számítottam. Főleg helyi fiatalok voltak. Mindenesetre nagyon kellemes volt ücsörögni a tengerparton. Fürdeni sajnos nem tudok, de legalább térdig bementem a vízbe.

Végülis ennyi történt ma, holnap folyt. köv.