Kerámia falu

03.13.

Úgy volt megbeszélve, hogy 8-kor indulunk, de ez persze nem valósult meg, csak a mongol-mozambiki-angolai csoport indult el időben cô Thư-vel, őket viszont 2 kombi taxi vitte, mivel nem voltak sokan.

A maradék három csoport, beleértve minket is, csak fél 9 után indultunk el, mivel volt egy-két kedves egyén, akik csesztek megbeszélt időre megjelenni. Mindeközben az időjárás nem hazudtolta meg magát, folytatta a szemerkélő esőt, később pedig már rendesen nekiállt esni. Mindez nem hatott valami bizalom gerjesztően, de azért ez nem szegte kedvünket.

Végülis sikerült elindulni fél 9 után, egy nagy busszal vittek minket, kényelmesen elfért minket, és még szabad hely is maradt. Az utazás körülbelül 20 percet vett csak igénybe. Mikor áthaladtunk a Vörös-folyón a távolabbi részeket egyszerűen nem láttuk, mivel akkora szmog van, hogy vágni lehet.

A buszon Tatiana mellett ültem, mögénk meg Max telepedett le. Utazási téma az ukrán-orosz viszony volt asztalon Tatiana és Max között, én csak figyelmesen hallgattam őket.

Megérkezve a kerámia faluba (Làng Cổ Bát Tràng), várnunk kellett, mivel az úgymond ’idegenvezetőnk’ még nem érkezett meg, mire mi odaértünk a parkolóba.

Miután megjött a hölgy, elvitt minket a kerámiagyárba, ahol 10-12 ember dolgozott, öntötték a formákba az anyagot, szárították az agyagot. Maga a szárítás különbözik az otthonitól, mivel itt s formában szárítják, amibe ’belelógatnak’ egy égetőt. A másik fajta az Európában is ismert, amikor korongozás után egy kemencében égetik ki, utána kezelik, festik, és ismét égetik. Ezt a kétfajta eljárást használják itt. A fabric megtekintése után, mint jó marketingesek, a kerámiaboltba vitt minket a vezetőnk, ahol tényleg igen szép munkák voltak, persze egyes darabnak meg is kérték az árát.

A boltban voltak tányérok, tálak, faliképek, bögrék, vázák… A vázák közt voltak kisebb, virágok számára, illetve ember nagyságú díszvázák is. Itt többen vettek is dolgokat.

Még megnéztünk egy hagyományos (de inkább gazdagék) kerámiával foglalkozó család otthonát, kertjét. Ezután lehetett választani piacozás és kerámiafestés közt. Én az utóbbit választottam, és jó buli volt, mindenki választhatott bögrét, vázát vagy kis vázát, amit saját stílusa szerint díszíthetett. Ezt elvihetjük, csak még kiégetik nekünk, és a kész remekműveinket jövő hétre elhozzák majd a suliba. Persze ez nem volt ingyen, 40,000 VND cserébe kapjuk, de ez végülis nem olyan durva, mivel ez a 400 HUF értékű cucc, nem bolti tömeggyártmány, hanem saját készítésű.

Miután mindenki végzett, fél 1 előtt visszaindultunk a suliba. Az időjárás nem igazán változott mindeközben. Az egész kirándulás nekem igen tetszett, főleg, mikor mi készíthettük magunknak a festést.

Közben már éhes is voltam, Ági és Nasztja társaságában, elmentünk a piacra, hogy Bánh da-t együnk, aztán pedig mindenki hazament a koliba. 

 

 

 

 
 

 

Szövegértés, kirándulás bejelentése

03.12.

Elkezdtük az újabb könyvet, amit cô Trang kért még tőlünk. A csoportból mondjuk, csak a koreaiaknak volt meg, így nekünk fénymásolt a tanárnő, hogy tudjunk dolgozni, suli után meg elkértük Kim könyvét, hogy lefénymásoltassuk, mert így sokkal olcsóbb, mintha megvennénk vadonás újan. És nem mindegy, hogy 1000 HUF-ért vagy csak 300 HUF-ért jutunk hozzá a könyvhöz.

Az új könyv egy szövegértéses feladatsoros cucc, átlapozgatva elég jó kis olvasmányok vannak, és legalább néhány fontosabb szó ki van emelve vastagon, aminek az angol jelentését a margóra nyomtatták. A témák csak Vietnammal kapcsolatosak, amit olvastunk órán, Hanoiról szólt. Van írás a vietnami piacról, Nha Trang-ról, pagodáról…

A hét elején mondta a tanárnő, hogy csütörtökre kirándulást szerveznek nekünk, a 4 osztálynak a kerámia faluba, ami itt van Hanoiban, Gia Lâm kerületben, a Vörös-folyó túloldalán, 13 km-re a városközponttól. Így lesz egy kis írni valóm. Másnap Hiến bácsi meg mondta, hogy fogalmazást kell majd írni a kirándulásról.

Heti összefoglaló

03.01.-03.09.

Most ismét heti beszámolót írok, mivel megint el vagyok egy kicsit maradva az írással.

Hála az égnek felvehettünk az ösztöndíjat, ami tényleg nagyon kellett, mert teljesen kifogytam a kajapénzből.

A héten nekiálltunk az új könyvnek, hát nem egyszerű mutatvány az biztos, meg közben cô Trang még egy könyvet akar velünk venni, egy főleg olvasásosat. Díjazom, a B könyv is elég nehéz, nem éppen a kezdő csoportnak való.

Voltak jó pillanatok azért az órákon. Szerdán a tanárnővel egy kis játékot játszottunk, mert előkerült az öltözködéssel kapcsolatban, hogy a ruhák viselésénél teljesen mást kell használni, mint mondjuk: ha kalapot viselünk vagy cipőt vagy éppen pólót. Itt amolyan activity feeling volt, Max és David voltak az előadók, és egyben a csapatvezetők, mert pont párosan voltunk és két csoportra tudtunk oszlani. Az eredmény végül döntetlen lett.

Ezenkívül a németek megint politikai dolgokra voltak kíváncsiak, hogy mik vietnamiul, így például: kommunista párt, demokratikus köztársaság, fasizmus… Tanárnő már kínjában nevetett.

Hiến bácsival ellenőriztük a házikat, meg tovább haladtunk a szövegolvasással. Vele elég sokat tudunk így gyakorolni. Nála is jó volt a hangulat.

Ja, mielőtt elfelejtem: most is volt a tévé, interjúztattak az osztályokból. Tőlünk Max-ot kérték fel, míg a mongol-mozambiki-angolai csoportból Moise-t. Szünetben közben meglátogatott minket cô Thư. Mint kiderült, pont Moise-ékat tanítja.

Más különösebb nem történt a suliban. Sulin kívül is inkább csak a piac volt érdekes.

Sikerült megint jó áron sok mindent venni a piacon, köztük számomra ismeretlen gombát, ami hasonlított egy korallra (sárga színű és összenőtt, de mégis szerteágazó). A másik nap, ha jól emlékszem talán szerdán pedig 280 forintért kaptam: 1 kg krumplit, egy nagy zacskó ismét még nem látott gombát, amihez kaptam bónuszba zellert meg újhagymát, egy nagy csokor petrezselymet, répa meg még volt otthon. Így ebből a jó kis zöldségmixből főztem levest, ami jól sikerült és kiadós is volt. Két napig ez volt a menü.

Másik alkalommal meg vettem kukoricát, amit rizzsel meg paradicsomos hallal ’kotyvasztottam össze’. Szintén jól sikerült.

Közben, mint kiderült, most a hétvégén (03.08.) van Nőnap, így a virágárusok kiköltöztek az utcára. Ismét minden tele volt virágkosarakkal, szál virágokkal.

Vasárnap ebédre Phở Gà-t (csirkeleves) ettünk Ágival, majd kiugrottunk a Big C ’vietnami Tesco’-ba, ahol vettem joghurtot, szójatejet, halkonzervet, meg Kellogg’s-ot. Legalább meglesz a heti reggelim: joghurt/szójatej popszival.

Az időjárás sajnos nem javul, és az előrejelzések szerint csak áprilistól várható javulás, addig ez a depressziós, esős, napsugár mentes, hideg, nedves, trutymó idő marad. Ezzel az a gáz, hogy még mosni sem nagyon tudunk, mert egyszerűen nem tudnak megszáradni a ruhák. Rá kell segíteni a hajszárítóval, hogy legalább ne keltse annyira a nyirkos érzetet. A szobában is egyszerűen harapni lehet a levegőt, olyan sűrű a levegő. Az ablakon alig lehet kilátni a párától, még szellőztetés után is.

Valahogy azért kibírjuk. Csak azért mégse olyan kellemes.

 

Suli és Big C

02.25.

Az időjárás nem sokat változott, csak az eső mennyisége csökkent.

A suliban minden okés volt, teljes csoport rendesen megjelent, kisebb-nagyobb késéssel. Maga az órán olvastunk, meg végig vettük az összes feladatot a tanár úrral. Így már be is fejeztük a 22-es leckét és már csak két lecke van hátra, és új könyvet kezdünk.

Az óra mondjuk nem tartozik az izgalmas dolgok közé ezzel a tanárral, viszont nála sokat gyakorolunk, ami sokat segít, meg beszéltet is minket. Hál’ Istennek a türelmes emberek közé tartozik Hiến bácsi.

Suli után hazaérve Ági is megért és feldobta az ötletet, hogy menjünk el a Big C nevű áruházba, hogy nézzünk körül a kajás részlegen, hátha valamit olcsóbban tudunk beszerezni. Az út kb. 20-30 perc, a forgalom most is elég nagy volt. Odaérve kiderült, hogy ugyanolyan üzlet ez, mint amit Hué-ban találtam (a vietnami Tesco). Itt volt minden. Mondjuk én kifejezetten a halkonzervre meg a tejtermékekre utaztam (szójatej és joghurt), Ági pedig laktóz-mentes tejet keresett, sajnos az viszont nem volt, helyette kipróbál egy ’cukormentes’ tejet, hátha beválik. Ezenkívül vett még grillcsirkét, meg sárkánygyümölcsöt.

Ha valaki azt akarja nekem bemesélni, hogy Vietnam, ha, úgysincs magyar termék, akkor annak az orra alá tudom dörgölni a képet, hogy igenis van itt magyar termék, és ráadásul egy-két ezer forinttal olcsóbban. Itt a Big C-ben magyar cuccok közül a BB; - és a Törley pezsgőkkel futottunk össze. Ági kezében igencsak jól mutattak.

Visszafelé az egyik motorosnak volt egy kis cifra élelmiszer szállítási módja: motor elején egy vödör, benne egy disznófej, hátul az ülésen a vezető mögött, ahol meg az utas szokott ülni, egy frissen vágott féldisznó lógott. Mi meg röhögő görcsben tértünk ki magunkból. Az otthoni tisztifőorvos itt elsírná magát szerintem. Útközben meg sikeresen lemérgeztük magunkat, mivel sajnos közel voltunk a buszhoz, és mivel itt nem hinném, hogy lenne zöldkártya, így elég jó kis mennyiségű kipufogógázt sikerült beszívnunk. Elhihetitek, nem volt kellemes, még maszkon keresztül sem.

Ettől a bolttól eltekintve, Ági pénteken vett Unicumot, mivel fájt a hasa (rendbe is jött a szesztől). Elmesélte a haza felé vezető útját az Unicummal és nem tudott felocsúdni, hogy milyen túlélő ez a magyar termék. A sztori a következő: mikor már vagy 20 méterre volt a koli kapujától a motorral az Unicum zacskóban a kormányon, hirtelen kiszakadt a zacskó, a pia meg puff, röpült egyet. Ági persze azt hitte, hogy egyből mehet is vissza egy másik üvegért, mert biztos szétcsattant az aszfalton az üveg. Hát nem. Az üvegnek semmi baja nem lett, hanem az aszfalt sérült meg. Igazi túlélő ez a gyógyszesz.

 

Prezentáció

02.24.

Mint már korábban is írtam, mára mindenkinek kellett a csoportban csinálni egy amolyan ’prezentációt’ egy általunk választott témával kapcsolatban. Maga az előadás szerencsére nem volt szigorú, hogy kívülről kellett volna fújni a szöveget, így mindenki csak felolvasta a fogalmazását. Sajnos volt olyan szöveg, amit abszolút nem értettem (igaz nem csak én voltam az egyetlen ezzel), köztük Kim szövegét, mivel a rinocéroszokról írt és csak ő és a tanárnő tudták, mégis miről van szó, illetve Max és David olyan filozófiai dolgokba mentek bele, amiről gőzünk nem volt. A tanárnő le is állította őket.

Miközben egyenként elmondtuk a mondandónkat, cô Trang egy papírra felírta, kinek mi a hibája. Aránylag mindenkinek csak kisebb ’botlásai’ voltak.

A szünetben persze megint ment az ökörködés.

Ma Áginak volt a szülinapja, reggel megköszöntöttem, este pedig az egyik ismerőse hozott neki tortát, amire nem számított. Jól sült el a dolog.

Hangulatilag ma a béka hátsója alatt voltam (kisebb idegesítő dolog miatt) plusz, még az időjárás ritka vacak, és elég depis az idő: minden tiszta szürke, sötét, hideg van és ráadásként egész nap esik. Minden nedves, mikor mosunk két nap alatt sem száradnak meg a ruhák, még jó, hogy van hajszárító.