03.13.
Úgy volt megbeszélve, hogy 8-kor indulunk, de ez persze nem
valósult meg, csak a mongol-mozambiki-angolai csoport indult el időben cô
Thư-vel, őket viszont 2 kombi taxi vitte, mivel nem voltak sokan. 
A maradék három csoport, beleértve minket is, csak fél 9 után
indultunk el, mivel volt egy-két kedves egyén, akik csesztek megbeszélt időre
megjelenni. Mindeközben az időjárás nem hazudtolta meg magát, folytatta a
szemerkélő esőt, később pedig már rendesen nekiállt esni. Mindez nem hatott
valami bizalom gerjesztően, de azért ez nem szegte kedvünket.
Végülis sikerült elindulni fél 9 után, egy nagy busszal vittek
minket, kényelmesen elfért minket, és még szabad hely is maradt. Az utazás
körülbelül 20 percet vett csak igénybe. Mikor áthaladtunk a Vörös-folyón a
távolabbi részeket egyszerűen nem láttuk, mivel akkora szmog van, hogy vágni
lehet. 
A buszon Tatiana mellett ültem, mögénk meg Max telepedett le.
Utazási téma az ukrán-orosz viszony volt asztalon Tatiana és Max között, én
csak figyelmesen hallgattam őket.
Megérkezve a kerámia faluba (Làng Cổ Bát Tràng), várnunk kellett,
mivel az úgymond ’idegenvezetőnk’ még nem érkezett meg, mire mi odaértünk a
parkolóba. 
Miután megjött a hölgy, elvitt minket a kerámiagyárba, ahol 10-12
ember dolgozott, öntötték a formákba az anyagot, szárították az agyagot. Maga a
szárítás különbözik az otthonitól, mivel itt s formában szárítják, amibe ’belelógatnak’
egy égetőt. A másik fajta az Európában is ismert, amikor korongozás után egy
kemencében égetik ki, utána kezelik, festik, és ismét égetik. Ezt a kétfajta
eljárást használják itt. A fabric megtekintése után, mint jó marketingesek, a
kerámiaboltba vitt minket a vezetőnk, ahol tényleg igen szép munkák voltak,
persze egyes darabnak meg is kérték az árát.
A boltban voltak tányérok, tálak, faliképek, bögrék, vázák… A vázák
közt voltak kisebb, virágok számára, illetve ember nagyságú díszvázák is. Itt
többen vettek is dolgokat.
Még megnéztünk egy hagyományos (de inkább gazdagék) kerámiával
foglalkozó család otthonát, kertjét. Ezután lehetett választani piacozás és
kerámiafestés közt. Én az utóbbit választottam, és jó buli volt, mindenki
választhatott bögrét, vázát vagy kis vázát, amit saját stílusa szerint
díszíthetett. Ezt elvihetjük, csak még kiégetik nekünk, és a kész
remekműveinket jövő hétre elhozzák majd a suliba. Persze ez nem volt ingyen,
40,000 VND cserébe kapjuk, de ez végülis nem olyan durva, mivel ez a 400 HUF
értékű cucc, nem bolti tömeggyártmány, hanem saját készítésű.
Miután mindenki végzett, fél 1 előtt visszaindultunk a suliba. Az
időjárás nem igazán változott mindeközben. Az egész kirándulás nekem igen
tetszett, főleg, mikor mi készíthettük magunknak a festést.
Közben már éhes is voltam, Ági és Nasztja társaságában, elmentünk a
piacra, hogy Bánh da-t együnk, aztán pedig mindenki hazament a koliba. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése