Szünet előtti nap

01.23.

Ma cô Nga-val voltunk, igaz elég kevesen. Össz-vissz voltunk 5-en , ebből Tatiana és én, plusz a 3 koreai. Pluszba még Ágiék osztályából átjött Jong, mivel nekik már nem volt aznap tanítás, és a tanárnő megengedte, hogy beüljön hozzánk. Így már 6-an voltunk. Napi jó hír még, hogy csak 10-ig lesz nekünk óra, mert a tanárnőnek dolga volt, ezen felül volt olyan kedves és hozott nekünk még egy kis kekszet is.

Útközben meg hoztak a suliba egy mandarinfát, mivel itt Vietnamban (meg Kínában is) szokás, hogy újévkor a vendégségbe menetelkor visznek narancsot, mandarint, mert az szerencsét hoz (ha jól tudom).

Mikor elindultunk haza a suliból, a tanárnő mondta még nekem, hogy majd hívjam föl a szünetben, mert szeretne velem még beszélni, gondolom a vizsgával kapcsolatban, mivel az egyik vizsgarészem egy picivel gyengébben sikerült. 

Jegy és vasút

01.21.

útba a vasútra

Elmentem megvenni a jegyet, az ára szerencsére nem ment feljebb, viszont az esti 7 órás vonatra már nem kaptam jegyet, csak az esti 11 órásra. Végül is másnap délelőttre leszek majd Huế-ban. 

A hazai vonatjegyhez képest olcsóbb az itteni, mivel otthon 200 km-re fizet az ember teljes áron majdnem 4000 forintot, itt Hà Nội-Huế között majdnem 700 km van, és a jegy nem került átszámítva 5000 forintba. 

útba a vasútra

Útközben meg is csodálhattam az elhaladó vonatot. Az kell mondjam, marha nagy és sokkal több vagonnal rendelkezik, mint az otthoni vonatok.

Mivel megvan már a szállás és a jegy is, jövő héten indulok egy újabb kalandra, azonban itt csak egyedül leszek. Utazással együtt 8 napot fogok kolin kívül tölteni. Az élmény meglesz az is biztos.

vasút

vasút

vasút

vasút

Newbie és vasút

01.20.

A suli okés volt, haladtunk az anyaggal, viszont annyi változás történt, hogy gazdagodtunk egy újabb osztálytárssal, egy 30 éves észak-koreai férfit kaptunk, akinek a vezetékneve szintén Kim. Délután pedig vettem le a kártyámról pénzt, hogy tudjak vonatjegyet venni, meg egyébként is az utazáshoz kell egy kis zsé. Pénzlevétel után Ági volt olyan kedves és elvitt motorral a vasútra, hogy megnézzem mi a helyzet a jegyekkel. Szerencsére voltak még jegyek, így holnap meg tudom venni, mivel akkor elsőként lefoglalom a szállást. Sikerült is, megvan a szállás!

Vizsgák és elhatározások

01.13-01.19.

Ezen a héten voltak a féléves vizsgák. Hétfőn nem kellett mennünk megint suliba, mert cô Thư ismét nem volt jól, így reggel 7-kor érkezett Max-tól az üzenet, hogy nincs suli és kellemetlen meglepetésként, hogy nem szerdán és csütörtökön lesznek a vizsgáink, mint mikor a negyed éves tesztet írtuk, hanem kedden lesz egybesűrítve az írásbeli és a szóbeli. Mondhatom marhajó.

Kedden végül is megcsináltuk, amit megkellett. Az első feladat a hallásértés és fogalmazás volt, ami nem volt kellemes, mert cô Nga számomra még elég gyorsan ’elhadarta’ a diktálást, így csak néhány mondatot és szót tudtam kivenni, de leírni már annál nehezebben, hogy abból egy összefüggő szöveg jöjjön ki. Utána szünet és jött az írásbeli, szövegértés és nyelvtan. Szerencsére ez már számomra kicsivel egyszerűbb volt. Miután kész volt ismét szünet és zárásként következett a beszélgetős rész a tancikkal. Ketten egyszerre vizsgáztattak, így szerencsére gyorsan haladtunk. Én cô Thư-nél voltam, és egy napomról kellett beszámolnom, hogy mikor mit csinálok. Meg közben még kérdezett néhány dolgot, és ezzel le is volt tudva a félévi vizsga.

Eredmények majd a jövő héten várhatóak.

A hét további tanítási napjain nem történt semmi különös, haladtunk tovább az anyagban. A hangulat szokás szerint jó volt.

A hétvége is elég gyorsan elment, mivel egy hirtelen ötlet miatt, elkezdtem bőszen szállás után kutatni a neten, mivel elhatároztam, hogy mivel most a Holdújév miatt lesz majdnem három hét szünetünk, a fene se marad a koliban, inkább elutazom a bakancslistámon szereplő helyek közül Huế-ba és Hội An-ba. Mindkét város Közép-Vietnamban van, így fél napi vonatozással megközelíthetőek. Attól függetlenül, hogy Huế rendelkezik reptérrel, én inkább a vonatra szavazok, az olcsóbbság miatt, na mg persze a reptér meg majdnem 40 perc innen a kolitól.

Sikerült is találnom szállást, viszont ameddig nincs meg a vonatjegy, addig nem érdemes lefoglalni a szállást, mert lehet, hogy pont nincs már a vonatra hely.

 

Sóc Sơn tartomány képek a magángyűjteményről

 

 

 

 

Sóc Sơn tartomány

01.11.

pagodákhoz vezető bejárat

buddhista pagodák udvara

Ismerősi meghívás jóvoltából elmentünk kirándulni az egyik környéki tartományba, Sóc Sơn-be. Quang vitt minket autóval (ő hozta nekem anno a gyógyszert, mikor lázas voltam), kb. 45 perc volt az út Hanoiból. Reggelivel érkezett, hozott Bánh báo-t, ami egy gőzgombóc csak hús és egész tojás van a belsejében. Kényelmesen utaztunk, ahogy haladtunk Sóc Sơn-be kifelé a városból, alig láttunk valamit a környezetből, mert olyan szmog van a városban. Annyit azért ki tudtunk venni, hogy a reptérre egy baromi nagy hidat, ami alatt elhaladtunk, és nekem már félhetnékem volt magától a méretétől. Híddal egy időben még a repteret is építik, mindkét projekt japán-vietnami együttműködéssel jöhet létre.

Áthaladtunk még a Vörös-folyón, amin nagy teherhajó forgalom volt, illetve a partján folyamatosan dolgoztak a munkagépek.

Lassacskán közben már a repteret is elhagytuk és kiértünk a nyugisabb helyre, ahol kinn voltak a földeken és parcelláztak, illetve földet műveltek vízibivalyok segítségével. A levegő eleve ’tisztább’ volt és sokkal kisebb volt a zaj. Forgalom szokás szerint itt is volt, folyamatosan mentek a motorok 

đền Trình

és a teherautók, amiket otthon kamionként tartunk számon. Itt Vietnamban annyira nem nézik, hogy ki mennyi árut szállít.

Legelső hely, ahova mentünk egy buddhista múzeum mellett álló buddhista szentély-komplexum volt, szerencsére nem a külföldi turistáknak fenntartva, mint Hanoiban. Ide főleg helyiek járnak, ezért sokkal csendesebb és tisztább, mint a városban előforduló nevezetességek.

đền Trình

đền Mẫu szentélye

7 épületből áll az egész két tóval gazdagítva. Az első pagoda a đền Trình volt. Ez az épület két részből áll, mindkettőben egy-egy kis szentéllyel. Mielőtt azonban az ember belép a pagodába, ajánlatos füstölőt gyújtani.

A következő pagoda, đền Mẫu. Mellette van egy kút, ami működik és az egyik tó. Itt csak egy fő szobor volt, nem volt hozzá mellékszobor.

đền Mẫu

A harmadik pagoda, chūa Đại Bi. Itt szólt a zene, mivel egy papi bent hallgatta a rádiót. Több szobor volt az oltáron, főleg Buddhák. Mint a legtöbb pagodához hasonlóan, itt is szemkápráztatóan, vagyis inkább már szemvakítóan hatott a megvilágításban a sok aranyszínű szobor (azt nem tudom, hogy tömör aranyból készülnek-e a szobrok, vagy csak aranyozottak).

chūa Đại Bi Buddha szobrok

A főtemplom a đền Thượng. A lépcsőt kétoldalról sárkányok fogták közre. Bent kettő részre osztható a tér, az első részen egy méreteiben kisebb oltár van. Itt is, mint az eddig meglátogatott pagodákban, az oltár kétoldalán egy-egy madárszobor áll egy békán. Ebben a templomban már volt forgalom.

chūa Đại Bi

A hátsó részen volt a főoltár, ahol egy főszobor állt középen, egy uralkodóé, ha jól tudom, mert mellette meg nőalakok és katonák sorakoztak. Nála lehetett kívánni, persze mindenki másért fohászkodott, de ez magánügy.

chūa Đại Bi Buddha szobrok

đền Thượng

A pagodákon kívül még van ezen a helyen egy nagy szobor fenn a hegyen, de oda már nem mentünk fel, mert majdnem egyórás az út. Így pagodázás után mi sétálgattunk Ágival, amíg Quang meditált egy kicsit.

Miután végeztünk, visszafelé megálltunk a buddhista múzeumnál, sajnos viszont az udvarnál beljebb nem jutottunk. Annyi szent, hogy ez az épület is batár nagy.

Ezek után elmentünk Quang ismerőséhez, ahol 

đền Thượng bejáratát védő sárkány

ebédeltünk. Mint kiderült valamilyen alapítványi összejövetel volt, amit évente rendeznek. A helyet, ahova mentünk, mind önkéntesek építették, és úgy néz ki, mint egy katonai kiképzőpálya gyerekeknek. Voltak vasmászókák, különféle formával, meg kötéllel át lehetett lendülni a másik helyre. Ezt Ági ki is próbálta. Plusz van egy 100 férőhelyes ház, ahol a meditációt szokták gyakorolni.

đền Thượng bejáratát védő mitikus lény

A kaja számomra sajnos nem volt elegendő, mivel „csak” 7-féle húsétel volt, zöldség alig, rizs abszolút semmi, helyette volt Bún meg bagett, kóla meg alkohol. Ági rendesen evett, viszont a végére már rosszul volt a sok hústól. Kaja után még megnéztük a helyi sulit, ahol volt egy kis tribün meg vetítővászon.

đền Thượng szentélye, középen az uralkodó

Ebéd befejeztével Quang még elvitt minket egy magángyűjteménybe, a Việt Phủ Thành Chương-be (Thanh Chuong Viet palota). Hatalmas az egész hely, tele van szobrokkal, épületekkel, köztük egy kis víziszínházzal meg rendes színházzal. Ha a recepciót, parkolót, kávézót, éttermet és ajándék boltot levesszük, az egész területen 25 kisebb-nagyobb látványosság van.

Az egész helyen szinte csak Buddhák, templomőrzők, állatok, mitikus lények, faragványok vannak. Mindegyik nagyon klassz. Persze nem mindegyik vietnami, volt köztük szerintem kambodzsai vagy burmai szobor is.

udvari kis szentély

Ezenfelül van itt egy posztmodern galéria is, illetve magának a gyűjtőnek és a feleségének egy kis oltára is. A gyűjtő, Thành Chương (1949-2007) festőnek tanult és 6 évesen kezdett el rajzolni, majd katonaként szolgált. 1974 óta vannak külföldi kiállításai.

Itt majdnem másfél órát voltunk, én nagyon bírtam ezt a helyet.

Majd Quang hazavitt minket.

buddhista múzeum

emlékoszlop a múzeumnál

buddhista múzeumhoz tartozó épület

Később még elkísértem Ágit az ukrán étterembe, ahová néha elmegy, hogy borscsot egyen. Én most voltam ott először. Első látásra valahol a kisebb kocsma és étterem közé tudnám berakni. Négyszemélyes bokszok voltak egy asztallal, hatalmas plazatévé, amin ment az ukrán esti mulattató műsor. Nem volt sok vendég, igaz mind ukrán vagy talán orosz volt. Minden esetre hangulatos hely.

Az esti forgalom katasztrófa volt, mindenki úton volt és állat módjára hajtott, sokan voltak, akik sisak és világítás nélkül közlekedett. Pedig mindez 20 óra után volt.

Legalább már tudom milyen az éjjeli forgalom Hanoi-ban.

ebéd

Buddha a kertben

ebéd helyszínének udvara