Környék képekben

05.23.

Mivel már igencsak közeledett a hazautazás időpontja, igencsak esedékessé vált, hogy a környékről készítsek képeket, többek közt a piacról és a koliról.

Erről a témáról viszont nem kívánok részletes beszámolót írni, itt is inkább képekkel illusztrálnám a dolgokat.

 
 
 

 
 
 

 
 

Otthoni

05.18.

Közben az időjárás jó két hétig gatyarohasztó meleget produkált, utána viszont olyan égszakadást gerjesztett pillanatok alatt, hogy akit útközben kapott el a vihar, az minden bizonnyal bőrig ázott. Mi szerencsére ebben az időszakban pont házon belül tartózkodtunk szerencsénkre.

Anno, mikor a nagy hurrikánfrász volt Vietnamban, amivel minket beijesztettek, és pont kikerülte a körzetünket, na, az ’úgymond’ most lett pótolva, mert ilyen viharral még nem találkoztam.

Az egy dolog, hogy szakad az eső, ez oké, de az, hogy egy kilométeren belül olyan villámlásokat és dörgéseket produkált az időjárás, hogy majdnem összecsinálja magát az ember, arra már azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon félelmetes. Pluszba olyan viharos szél volt, hogy a boltok elé jól levert és kikötözött táblákat is vitte, illetve az utcában minden fában kárt tett a szél, már tényleg durva. Másnap volt is dolguk rendesen a munkásoknak, akik a fákat igyekeztek megtisztítani.

Közben a szobában előkerült egy újabb négylábú lakótárs, egy aranyos kis gekkó személyében.

Főzőcske a koliban

05.01-05.03.

Május elejére kaptunk egy kis szünetet, mivel Vietnamban is, mint nálunk, május elseje munkaszüneti nap, igaz mi még április utolsó napját is megkaptuk, így nyertünk egy hosszú hétvégét.

Mondhatom jól sikerült, mert végig ettük az egészet.

Egyik nap kínai, következő nap magyar, harmadnap pedig orosz-vietnami volt a menü.

Először a kínai ismerősünk főzött sült zöldséget, ami főként paprikát-padlizsánt, paradicsomos tofut, sült cukkinit és gombás csirkét készített, köretnek természetesen rizst kínált.

A második napra kitaláltuk Ágival, hogy csinálunk rösztit (tócsni), amihez vettünk kefirt, és a tegnapi csirke volt. Sikerült is jóllakni, mert igencsak tömény ez a kaja.

Harmadnap pedig Nasztja szolgáltatta az orosz kosztot, illetve a kínai ismerősünk a kínait. Nasztja krumplipürével és ’töltött paprikával’ készült, míg a kínai menü paprikás kukorica, paradicsomos tofu és rizs volt. Ez a mennyiségű kaja viszont már ötemberesre sikeredett.

A hangulat mindegyik kajálásnál nagyon jól sikerült. Jó volt összeülni és szórakozni egy kicsit.

 

Kolis múzeumozás

04.26.

A koli szervezett nekünk egy látogatást a katonai múzeumba (igaz itt már voltam, de most is találtam újdonságokat), mert a Dien Bien Phu-i csatának volt a sokadik évfordulója, így a tikkasztó melegben, egy kisbuszban összezsuppolva elmentünk múzeumozni.

Mivel ’kora reggel’ mentünk, bónuszban kaptunk fejenként 30,000 dongot ’reggelire’, ami persze nagyon jól jött, meg tudtam belőle ebédelni.

A múzeum, nem tudom miért, talán mert kedvezményes lehetett a jegy, fullon volt helyiekkel, mindenki kíváncsi volt a történelemre. Mondjuk, nem csak civilek, hanem katonák is voltak jócskán.

Minden csoporthoz tartozott egy idegenvezető hölgy, akinek a derekán ott lifegett a hangszóró, fején pedig a mikrofon, mivel a vietnamiakat csak így lehet vezetni, mert nagyon hangosak, főleg, hogy a múzeum tele volt alsó tagozatosokkal. Minden idegenvezetőn zöld, talán katonai egyenruha volt.

Ami érdekes volt számomra itt, hogy voltak terepasztalok, ahol bemutatták a csaták menetét. Színes, villogó lámpák mutatták, hogy egy bizonyos időben éppen ki, merre masírozott, melyik helyszínt foglalta el, mindeközben pedig a hanghatások sem maradhattak el. Az egyik terepasztalnál pluszba még régi, fekete-fehér videofelvételt is vetítettek, melyben a déli országrész, Saigon és környéke volt a fő téma. Nekem nagyon bejött.

Mivel olyan sok újdonságot a múzeummal kapcsolatban nem tudok írni, így ebbe a bejegyzésbe inkább majd képeket rakok fel.