 |
| Hoan Kiem tó |
A reggeli ébredés fél 7 előttre sikerült a tornaóra jóvoltából, de
anélkül is fél 7-kor csörgött volna az óra, mivel a reggeli ma rizs volt, amit
mi főztünk és annak kellett 30 perc. A rizshez főztünk még teát, Ági reszelt le
gyömbért és azt forrázta le (sikerült neki megint bivalyerősre főznie, de azért
lenyomta), én pedig lótuszos zöldteát ittam (ez is rohadt erősre sikeredett).
 |
| Huc híd |
 |
| Ngoc Son pagoda szentély ajtaja |
Reggeli után felkerekedtem, hogy nyakamba vegyem az óvárost.
Gyalog, mint balog mentem (hát elég rendesen leizzadtam, de a visszafelé séta
rosszabb volt, mivel már kopogott a szemem az éhségtől), jó volt mozogni és
újra a forgalomba szlalomozni kocsik, motorok, biciklik és buszok közt
(mindenkit megnyugtatok, már tudom, hogy működik ott a közlekedés).
 |
| Ngoc Son pagoda szentélyének tartóoszlopa |
 |
| Ngoc Son pagoda |
Azt sajnos
nem tudom mennyi idő alatt értem a Hồ Hoàn Kiêˊm (Hoan Kiem tó), ami nagyon
szép. A közepén van két pagoda, de csak az egyikhez lehet bejutni, mert ahhoz
egy kis híd vezet. Itt volt belépő, ami talán nem olyan vészes (20,000 Đồng≈200
HUF). Belül gyönyörű szentély fogadja a látogatót, itt aki „vallásos”
(buddhista, taoista, konfucionista) nyugodtan végezheti a gyakorlást, feltéve,
ha nem zavarja a sok turista mozgása. Mivel engem különösen vonzanak az effajta
dolgok, figyelmesen néztem, mit is csinálnak valójában a „hívők”. (Az oltár
előtt imádkoznak összetett kézzel és többször meghajolnak földig, miközben
tovább imádkoznak; mindezt térdelve és cipő nélkül természetesen). A tóval
kapcsolatban: úgy tartják, hogy él benne egy (de lehet, hogy több) teknőc, aki
már több száz éves és csak „szökőévente” egyszer lehet megpillantani. Voltak
róla képek a pagodában, és ha jól tudom, direkt van egy olyan
kutatócsoport-féleség itt Hà Nội-ban, akik a teknős életét figyelik. Majd
elmentem megnézni a katedrálist, de zárva volt, így csak kívülről szemléltem
meg.
 |
| Ngoc Son pagoda |
Útközben találtam még pagodát, nem hagyhattam ki, hogy be ne
menjek, így bementem és eltöltöttem ott egy kis időt (itt a szentélynél nem
lehetett fotózni, így itt sajnos nem tudtam ellőni a gépet).
Ezután körbesétáltam a tavat és elmentem a Tràng Tiền utcán át (itt
vettem egy szótárat és egy utazási könyvet) megnézni az operaházat (Nhà Hát Lớn).
Azt kell modjam nagyon szép, vetekszik néhány európai épülettel. Ezt követően
bementem a történelmi múzeumba (főleg az 1850-es évekből volt a kiállítás).
 |
| Ngoc Son pagoda bejárata |
 |
| Ngoc Son pagoda bejárata |
Mivel még nem találtam meg a piacot, amit kerestem, gyorsan
felcsaptam az új könyvem, és meglestem benne, hogy mégis melyik irányba kell
nekiindulnom. Sikerült megtalálni az irányt, így usgyi neki, máris „téptem” a
piac irányába. Az utcán rengeteg mozgóárus kínálta portékáját, és ha
megpróbálnád őket lerázni, még akkor is pulikutyaként követnek és ordítanak
utánad, hogy legalább nézd meg, mit árulnak. Engem is elkapott egy ilyen hölgy,
pont ezt csinálva, amit előbb említett, így hosszú alkudozások után gazdagodtam
4 kis buddhista karkötővel. Továbbhaladva, be-benézegetvén a kis utcákra,
találtam olyat, ahova inkább nem kellett volna benéznem, mert alig akartam
onnan eljönni (oda még biztos visszanézek valamikor). Az utcán kétoldalt
sorakoztak az árusok, és majdnem ugyanazt árulta mindegyik, Na, közben sikerült
megtalálnom a kitűzött célt, a piacot. Gyerekek, aki Hà Nội-ban jár, mindenképp
jöjjön ide és nézze meg; rohadt jó. A Đống Xuân piac tele van ruhaanyagokkal a
legkülönfélébb anyagok
 |
| Ngoc Son pagoda bejárata |
 |
| Teknős torony |
ból, a selyemtől kezdve a La Coste cuccok anyagáig, pólók;
táskák, csecsebecsék… Nekem nagyon bejött, főleg a ruhaanyagos része. Piacozás
után elindultam hazafelé, egyrészt ma sokat gyalogoltam, másrészt éhen akartam
halni. Hazagyaloglásnál vettem egy innivalót meg „ebéd gyanánt” kekszet (mert
lusta voltam elmenni rendes kajáért). Délután 3-ra értem vissza a koliba holt
fáradtam. Hogy holnapra lesz izomlázam, az hótziher. Most pihenek, és este
megpróbálok venni egy egyszerű rohangálós papucsot, mert a szandim már 2 napja
vizes és még mindig nem száradt meg, a cipőt meg már nem bírom, mert belesül a
lábam.
Reggeli után felkerekedtem, hogy nyakamba vegyem az óvárost.
Gyalog, mint balog mentem (hát elég rendesen leizzadtam, de a visszafelé séta
rosszabb volt, mivel már kopogott a szemem az éhségtől), jó volt mozogni és
újra a forgalomba szlalomozni kocsik, motorok, biciklik és buszok közt
(mindenkit megnyugtatok, már tudom, hogy működik ott a közlekedés). 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése