Még egy nap

A mai nap sikerült hat órakor kikecmeregni az ágyból, így sokkal korábban jutottunk reggelihez az előző napokhoz képest. Ági ma is kacsaembriót evett én pedig Bánh Mỳ-t. Közben kaptunk üzenetet Cô Giang-tól, hogy ma mindenképp kell találkoznunk vele, mi persze azt hittük, hogy a koliügy miatt fog jönni. Hát tévedtünk. A biciklis karrierem fél napig tartott, mert vissza kellett adnom, azt mondták, hogy rossz a kereke. Így előttem ment motorral Cô Giang, én pedig hajtottam utána a cangával (a pénzt természetesen visszakaptam). Úgy döntöttem, hogy nem fogok másik bicajt venni, majd vagy veszek buszbérletet vagy gyalog járom be a várost; végül is ahogy néztem a térképet, nem lehetnek olyan vészes távolságok.

Miután visszaértünk (Cô Giang hazavitt), átmentem Ágihoz a kávézóba, ahol most is, mint szokás szerint neteztünk és ittunk egy teát. Még beugrottunk a szállásra, mert közben megjött értünk Cô Bình, aki volt olyan aranyos, hogy a koliügyben hozott is fordítást, hogy segítsen előrelendíteni az ügyintézést. Ezt megbeszéltük és elmentem vele (Ági nem jött, mert nem tudott este aludni a zajtól, így inkább megpróbálta kipihenni magát, ami mint kiderült visszaérkezésemkor nem sikerült, mert ugyanúgy hangoskodtak az udvaron) a Bách Khoa piacra. Megmutatta nekem, hogy melyik gyümölcsöt-zöldséget érdemes megvenni. Előtte azonban egy másik piacra keveredtünk el véletlenül, ahol voltak cifra dolgok: (állatvédők és gyenge idegzetűeknek nem ajánlom ezt a pár sort) a lavórban úszkáló élő halak és angolnák még hagyján, de az már nálam is kiverte a biztosítékot, hogy a lavórban élő békák voltak, amiknek lenyúzták a bőrét és ezen felül még ugyanúgy lélegeztek, mintha semmi nem történt volna velük.

Hazatérésem után Ágival még pihentünk és meglottyant az eső, mintha dézsából öntötték volna. Majd elmentünk bukósisakot nézni neki és sikerrel jártunk, én meg bementem a boltba valami tejtermékért. Azt kell, hogy mondjam, hogy drága a tejtermék, mert össz-vissz vettem egy kis joghurtot és egy doboz szójatejet és ezért fizettem 65,300 Đồng-ot. (Azt hiszem nagyon ritkán fogom megjátszani.)

Délután még elmegyünk a friss ruhánkért és beülünk megint netezni, mert régen nem beszéltünk az otthoniakkal és már tényleg jó lenne Skype-on dumálni velük.

Este szerintem csak eldöglünk, így a mai nap ezzel véget is ér.