Szokásos

Ma is „hajnalba” keltünk (fél 7), ekkor már mozgolódtak a sportemberek az ablakunk alatt (Ági nagy örömére, így nem tudott tovább aludni, plusz a mongolok, akik felettünk laknak valószínűleg bodybuilderek, mert folyamatosan csapkodják a súlyokat a földre). Ma csak reggelizni mentünk, mert ma ügyeket intéztünk (ezt inkább nem részletezem, mert…, szerencsénkre „sok” ismerős van itt, aki segít nekünk). Ági délután elment munkaügyben, én meg itthon voltam és pihentem az új fülhallgatóm társaságában. Délután befőtt-szindrómásak vagyunk mindketten, vagyis csak döglünk.

Legalább ma már jó idő van, kisütött a nap és meg lehet főni a páratartalomban, viszont ehhez is, mint minden máshoz hozzá lehet szokni (engem már nem zavar).

Holnap, ha minden igaz reggelit már mi készítünk a vadi új rizsfőzőnkben és tudunk mellé készíteni teát is. Reggeli után, ha minden jól megy bemegyünk a belvárosba körülnézni, egyrészt mert szükségem van utazási könyvre és szótárra, másrészt hátha megtetszik valami és a maradék kis pénzem remélhetőleg be tudok rá ruházni. Délután Ági elvisz engem is egy munkaügyi találkozóra, hátha én is tudok majd valamit dolgozni, ami tényleg jól jönne, mert ez az ösztöndíjmennyiség (amit még nem kaptunk meg) nem elegendő ahhoz, hogy fenn tudjuk tartani magunkat. Igaz a kaján tudunk spórolni, ha magunk főzünk, viszont én mindenképp szeretnék utazgatni és arra édeskevés ez a pénzmennyiség. De majd minden megoldódik.

Mára ennyi, ez a nap kicsit unalmasra sikerült, de hát nem lehet minden nap tele kalandokkal.

Mivel nincs net, ezért valószínűleg csak 2 hetente fogok nethez jutni, írok minden napomról és majd ömlesztve nyomom fel a blogra, ezért elnézést kérek mindenkitől, de sajnos nem tudok minden nap kifizetni egy adott összeget, mert egy hét alatt elmegy akkor az egy havi pénzem. Ez van sajnos.