Valami van a levegőben

11.16.

Bún cá

Ma nem tudom, mi van a levegőben, de mikor ma teregettem a szemközti épületben lakó fiúk füttyögettek, meg nagyon hívtak, hogy menjek már át hozzájuk. Persze eszem ágában sem volt átmenni, így egy-két távoli szót váltottam csak velük. Mint kiderült, egyikőjüket Anh-nak hívják és 30 éves. Többet nem is foglalkoztam velük, mert nem szeretem az ilyen fajta viselkedést, amit ők levágtak nekem. Ezenfelül még facebookon is rám írt egy két napja visszajelölt indiai srác, hogy érdeklődjön, honnan vagyok, meg mit tanulok. Na, ez már tényleg furcsa számomra. Mi a francot akarnak tőlem ennyire? 

Bún cá

Ettől függetlenül jó a kedvem, mert ismét süt a nap, meg reggel ismét sikerült megtömnöm a pocakom, így majd csak délután fogok enni, mivel most is nagyon finom a leves, amit ettem. Ma egy picit beújítottam a levesben, mert most Bún cá-t ettem, ami csak annyiban más a Bánh đà cá-tól, hogy másfajta tésztát raknak a levesbe.

Azt még kihagytam a heti bejegyzésből, hogy nyílt egy új üzlet a környéken TaCo névvel, ahol különféle juice-okat meg bubble tea féléket árulnak. Erre persze beneveztünk Ágival, mivel a héten egyet fizet kettő akció is van, így Ági ivott egy mentás-mochitós innivalót, míg én málnásat. Nagyon ízlett. Mondom, akkor legyen már lefényképezve, hogy mégis hogy néznek ki, erre Ági mondta poénként, rakjuk már oda a DVD csomagját, amit múlt héten vett.

Délután elmentünk Áginak venni egy vastag takarót, mivel már igencsak fázik, mert már itt Hanoiban is lehűlt az idő, vagyis már igencsak megyünk bele a télbe. Én nagyon jól elvagyok a vékony takarómban, amit még otthonról hoztam, szerencsére én nem tartozok a fázósabbakhoz. Este pedig elmentünk kajálni, meg ismét a TaCo-ba, ahol egy kókuszos italt kértem, ami finom volt, de nem fogok már oda járni, mivel sajnos nem éppen az olcsó kategóriába tartozik.